FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Vörös föld
A környezeti katasztrófát okozó ajkai timföldgyár is akkor került állami tulajdonból magánkézbe, amikor 1995-1997 között lezajlott a Hungalu Rt.-hez tartozó teljes magyar alumíniumágazat privatizációja. Szinte ajándékként kapta meg a vevő a céget, csupán a környezetvédelmi feladatok átvállalását, mérnöki hivatástudattal való biztonságos üzemeltetést várt el tőle az állam. Ezt sem sikerült teljesítenie.
Létrehozva: 2010. október 11., 15:58 | Utoljára frissítve: 2010. október 11., 15:59

Minden bizonnyal megnövelte a tragédia kockázatát a privatizációs szerződésekben vállalt környezetvédelmi kötelezettségek, illetve az ellenőrzés elhanyagolása, az illetékes környezetvédelmi hatóság dilettantizmusa vagy kirívó és érthetetlen felelőtlensége. Az 1767,8 millió forint jegyzett tőkéjű Ajkai Alumíniumipari Kft. privatizációs pályázatára 1997-ben két cég jelentkezett: a norvég Hydro Alumínium és a szlovák ZSNP által alkotott konzorcium, valamint az Inotai Alumínium Kft., amelynek tulajdonosi hátterében a gyümölcsöző politikai kapcsolatokat ápoló Tolnay Lajos cége, a Magyar Alumínium Kft. állt. Akkor már nyilvánosan hangoztatott politikai akarat volt, hogy az alumíniumipari ágazat állami tulajdonú teljes vertikumát magyar szakmai befektetőknek értékesítik, mondván, nincs rá külföldi jelentkező, illetve ha van is, az csak a piacainkat akarja. (A Székesfehérvári Könnyűfémmű többségi tulajdonát az Antall-kormány idején eladták az amerikai Alcoának.)

Nehéz helyzetben volt az alumíniumipari ágazat a privatizációt eldöntő 1995-ös kormányhatározat megszületése idején: a működőképesség fenntartása, a veszteséges gazdálkodás finanszírozása is milliárdos állami költségvállalást igényelt volna, nem beszélve az évtizedek óta felgyülemlett vörösiszap okozta környezetvédelmi gondok megoldásának kötelezettségéről. Visszaesett a kereslet a kilencvenes évek legelején (1991-1993 között) az alumínium iránt, világpiaci ára történelmi mélyponton volt, fizetésképtelenség miatt összeomlott az orosz piac, ráadásul már akkor látható volt, hogy az irtózatosan energiaigényes alumíniumkohók fűtési költsége (részben az energiaágazat éppen akkor folyó privatizációja okán) ugrásszerűen megdrágul. Ugyanakkor a Hungalu Rt. 1995. május 15-i közgyűlésére készített privatizációs koncepcióról írt jelentés szerint "1994 közepétől a világpiaci alumíniumárak jelentősen emelkedtek, és 1995 elejétől a timföldtermékek ára is kedvezően elmozdult. Ötévi csökkenés után 1995-ben várhatóan növekedésnek indul az árbevétel még reálértékben is." Mégis a kedvezőtlen körülmények estek latba nagyobb súllyal, és az állam szabadulni akart a problémás tehertől. Ez kapóra jött két jól körülhatárolható hazai gazdasági csoportnak, hogy potom áron megszerezze szinte a teljes alumíniumágazat tulajdonjogát - a bányászattól a timföldgyártáson és a feldolgozóiparon keresztül egészen a kereskedelemig.

Torkos Matildnak, Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában megjelent (2010. október 09.) cikke az MNO-n olvasható.