A határra szervezett csúcstalálkozó és az átadók személye is jelzi: nem pusztán néhány darab cső lefektetésének technikai kérdéséről van szó, s nem is csak a két országot érintő lépésről. Az új vezeték jelentősége akkor fejthető meg, ha abban a nagyobb képben vizsgáljuk, amelyet az elmúlt években a térség energiavíziójaként felvázoltunk. Ennek lényege, hogy nemzetközi összefogással egy olyan, országainkat összekötő hálózatot építsünk ki Közép-Európában, melynek betáplálási pontja - az Oroszországból jövő vezetéken túlmenően - egy lengyel, illetve egy horvát cseppfolyós földgáz fogadására képes terminál, valamint egy, a Kaszpi-tenger térségének földgázkincsét nekünk szállítani képes vezeték. Ha a vízió egyszer valósággá válhatna, a térség országainak jelenlegi gázellátási kiszolgáltatottsága jóformán megszűnne. Ez felzárkóztatási feladat is egyben: a kontinens nyugati felének országai összekapcsolt nemzeti földgázhálózatokból és több betáplálási pontból álló piaccal rendelkeznek ezért remélhető, hogy az EU a soron következő beruházásokat is támogatni fogja, akárcsak a most megvalósuló magyar-román összeköttetést. Persze csak akkor, ha sikerül ebben a kérdésben egy hangon szólnunk nekünk, közép-európaiaknak.

Közösen lobbizni azonban csak gazdaságilag életképes projektekért érdemes. Rendkívül komoly tőkét igényel annak az infrastruktúrának a kiépítése, amely a világ különböző pontjairól importálható földgázt térségünk országainak elérhetővé tenné. S ennél a pontnál érkeztünk el a tyúk vagy a tojás dilemmájához.

Szemerkényi Réka teljes cikke a legfrissebb Heti Válaszban (2010. október 14.) olvasható.