Egy szinte teljesen széthullott "közösség" lett az eredménye annak a jó ideje pusztító folyamatnak, amelynek a központi eleme az egoizmus, az érzéketlenség, a "nekem jár" mentalitás. Szerencsére az ezeket az "értékeket" hirdető politikai tömörülés immár a fasorban sincs. E köröknek sikerült az elmúlt szűk egy évtizedben szétzúzni azokat a kereteket, amelyek között egy társadalom képes fejlődni, reflektálni önmagára s úgy egyáltalán: normális életet élni. Persze bajok nélküli társadalomról nem álmodozunk. A konfliktus - legyen az bármilyen természetű - mindenhol jelen van, ahol két ember összedugja a fejét, egy harmadik pedig végképp "borítja a bilit". Az ember ilyen, talán a természeténél fogva.

Ám szerencsére az a képessége is megvan, hogy gyengéit felismerve dolgozzon a benne meglévő "jó" kiteljesítésén. Az ennek érdekében tett eddigi erőfeszítéseket egy ilyen, "ember embernek a farkasa" elven szerveződő létezésben minimum meg kell kétszerezni.

Lippai Roland írása itt olvasható