Orbán Viktor ellenfelei még jóval a tavaszi választások előtt megjósolták, hogy a Fidesz kormányra kerülve ugyanabban a kelepcében vergődik majd, mint Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló koalíció, a balliberális magyar univerzum négy éve, a balatonőszödi beszéd idején. Ehhez képest növekvő ingerültséggel voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy a Fidesznek 2006-tal ellentétben most esze ágában sem volt a szocialistáknak kedves fegyverrel megvívni a választási harcot: idén nem a rövid távon teljesítendő jóléti ígéretek, hanem a hitelesség és a kormányképesség alapján döntöttek a polgárok. Olyan állítást, hogy az Orbán-kormány egy csapásra gyógyírt lel a gazdaság bajaira, és pénzeső hullik az emberekre, legfeljebb a baloldali sajtóban lehetett olvasni hitetlenkedő vagy gunyoros megjegyzések kíséretében.

Az önmaga képességeiből és észjárásából kiinduló baloldal rögeszméje, hogy a kormány szuverenitása költségvetési-gazdasági ügyekben korlátozott (amiért persze ők tettek a legtöbbet), így előbb-utóbb nem lesz más választás, mint újabb áldozatvállalást kérni a polgároktól. Ez volna az igazság már emlegetett pillanata, Orbán "őszödi beszéde", az MSZP feltámadásának kezdete. Erre vár az ellenzék, a lejárt szavatosságú közgazdász és a véleménydeformáló médiaelit, a Csipkerózsika-álmából ébredező szakszervezeti mozgalom, de leginkább a blogjában szabadságharcot hirdető, a parlamentet mint a népszuverenitást megtestesítő intézményt tavasz óta már nem dicsőítő bukott kormányfő.

Szerető Szabolcs írása itt olvasható