Együtt is, külön is. Ott lesz mindenki, Farkasházytól Vitányiig, s ha nagyon igyekeznek, talán maga Konrád György is megszakítja esedékes párizsi vagy berlini hakniját.

Ugyanolyan szép lesz, mint anno 1991 késő szeptemberében, amikor fizetett hirdetések tucatjain féltett demokráciát a frissiben létrejött Demokratikus Charta. Akkor és most is a jobboldali kormány volt a mumus, a társadalmi jogokat oly nagyon-nagyon korlátozó autokrata rém. A hivatalos hergelő indok akkor Surányi György jegybankelnök kirúgása volt. Sajátos módon az MNB elnöke most is "érintett", hiszen a kétmillió feletti állami fizetések extraadója aztán Simor Andrást tényleg érinti. Az Alkotmánybíróság ugye erre azt mondta, hogy most nem lehet ilyen törvényt hozni, legfeljebb jövőre. A Fidesz szerint meg mégsem járja, hogy összesen csaknem egymilliárd forintnyi végkielégítést vegyenek fel a Magyar Fejlesztési Banknál, a MÁV-nál vagy éppen a BKV-nál. Ezért érdemes módosítani az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályokat is. Nem örökre, ideiglenesen, ráadásul jövőre úgyis új alkotmánya lesz az országnak.

A fideszes javaslat eleganciamutatóján lehet vitatkozni, azonban egy biztos, a demokráciát sokkal jobban veszélyezteti az állami milliárdok lenyúlása, mint egy törvénykiigazítás.

De igazából nem is erről van szó.
Mint ahogy 19 éve sem a démosz magasztos jogainak védelméért gründolt chartát néhány szomorú szemű, a rendszerváltásból a vágyottnál kevesebbet profitáló belvárosi értelmiségivel az SZDSZ és az MSZP. A szép szavak a megtévesztést szolgálták, egy ideig ez működött is.

Veszélyben a demokrácia! - mondták.
Veszélyben az állami vagyon nekünk megfelelő szétosztása! - gondolták.
Védjük meg a demokráciát! - mondták.
Védjük meg kádereinket és az MSZP-t! Hozzuk ki a "pártot" a politikai karanténból! - gondolták.

Ez volt a lényeg. A látvány-antikommunista SZDSZ behozta az "úri klubba" a posztkommunista MSZP-t, megtette az első lépést a későbbi közös kormányzáshoz. A választási kampány Tomja és Jerryje megbocsátott egymásnak, összeborult, majd összebútorozott.

Veszélyben a demokrácia! - mondják most.
Veszélyben az elmúlt nyolc évben megszerzett állami vagyon! Veszélyben a magánpénztáraknak kijátszott nyugdíjpénzek! - gondolják most.

Védjük meg a demokráciát! - mondják most.
Védjük meg kádereinket és az MSZP-t! Hozzuk ki Gyurcsány Ferencet is a politikai karanténból! - gondolják most.

Ez most a lényeg. Az új, látványtiszta LMP legitimálja a vérkorrupt MSZP-t. Gyurcsány Ferencet persze látszólag elutasítják az LMP-sek, de hát Magyar Bálint szemében is vörös posztó volt Horn Gyula, mielőtt az '56-os karhatalmista minisztere lett.
Ennyi. Az egész újramelegített, kozmás chartaműsor ezt szolgálja. Megismételhető? Ma már aligha. Az elmúlt húsz, s főleg az utóbbi nyolc év azért sok mindenre megtanította az országot.

Veszélyben a demokrácia!
Ma ez azt jelenti, hogy hagyjuk az ország szétlopását, megbocsátjuk a korrupciós ügyeket, a hatalommal való visszaélést.

Védjük meg a demokráciát!
Ma ez azt jelenti, hogy a tolvajok menjenek börtönbe, s legyenek biztosítékok a lopás ellen. Legyenek felelősök és felelősségre vonhatók. Legyen egyenlő joga és lehetősége magyar vállalkozónak és multinak, polgárnak és oligarchának.

Ennyi. A bizniszchartákat meg felejtsük el végleg, s dobjuk oda, ahova valók.