Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a brüsszeli EU-csúcstalálkozón péntek hajnalban tartott sajtótájékoztatóján közölte, hogy a szerződéses változtatásokat a ratifikációval együtt 2013 közepére - a jelenleg működtetett ideiglenes válságkezelő rendszer kifutásáig - el kell végezni. A módosítások tartalmáról Van Rompuy konzultál a tagországokkal, majd a most decemberi csúcstalálkozón hivatalosan is döntenek a jogalkotási folyamat megindításáról.

A jelenleg érvényes uniós alapszerződés - a Lisszaboni Szerződés - megváltoztatását Angela Merkel német kancellár kezdeményezte, és ehhez elnyerte Nicolas Sarkozy francia államfő támogatását. Az EU-országok jelentős része azonban nem ért egyet azzal, hogy a pénzügyi fegyelmet súlyosan megsértő, krónikus adósságproblémával küzdő tagállamnak akár a szavazati jogát is fel lehessen függeszteni. Ha ezt a lehetőséget beillesztenék az alapszerződésbe, az hatáskör-átruházással érne fel. Az ilyen súlyú módosítás bonyolult eljárást igényelne, és azt a kockázatot rejtené magában, hogy a módosítás elbukik egy vagy több ország népszavazásán. Az egyszerűsített alapszerződés-módosítás esetén a tagállami ratifikálás is könnyebb, a módosításnak csak korlátozott lehet a tartalma.

A csütörtök éjszakai megállapodásnak az a lényege, hogy valamennyi tagállam szerint szükség van az állandó jellegű válságkezelő mechanizmusra - lényegében mentőcsomagként felhasználható pénzalapra -, és ezt olyan feltételrendszer mellett akarják megteremteni, hogy ne kapcsolódjon hozzá újabb nemzeti hatáskörök uniós kézbe adása. A szavazati jog felfüggesztését kizárva számos - nyilván pénzügyi - szankciós eszközzel igyekeznek majd rászorítani a tagállamokat, hogy ne szaladjon el a költségvetési hiány, ne halmozódjon az államadósság. Az országoknak össze kell hangolniuk gazdaságpolitikájukat, így költségvetési terveiket előzetesen be kell majd nyújtaniuk az uniónak.

A jelenleg érvényes, 2013-ig hatályban maradó rendszert a görög pénzügyi válság nyomán, idén tavasszal dolgozták ki. A rendszer - amelyben szerepet kap a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is - szükség esetén 750 milliárd eurót képes előteremteni. Van Rompuy elmondta, hogy a majdani, állandó mechanizmus működtetésében az IMF mellett a magánszektor részvételével is számolnak.

Az állandó mechanizmus nem vehető majd igénybe pusztán azért, hogy egyetlen bajba jutott tagországot "kivásároljanak": csak akkor léphet működésbe, ha az euróövezet egészének a stabilitása veszélybe kerül - hangsúlyozta az éjszakába nyúlt ülés után Angela Merkel. Elégedetten állapította meg, hogy Németországnak nagy mértékben sikerült érvényesítenie célkitűzéseit. A németek biztosítják a legnagyobb pénzügyi hátteret mind a kifejezetten Görögország javát szolgáló, mind a 2013-ig rendelkezésre álló általános euróövezeti készenléti mentőcsomaghoz.

A csütörtök éjjel született kompromisszum kidolgozása közben a tagországok néhány más felvetésére is kitértek. Így például megállapodtak abban, hogy megvizsgálják, miként lehet érvényesíteni a nemzeti nyugdíjreformok hatását a stabilitási szabályok végrehajtásában. Keleti tagországok kezdeményezték, hogy a nyugdíjreform költségeit ne számítsák be az államháztartási hiányba.

Szó esett a csúcsvezetők megbeszélésén a jövő évi uniós költségvetésről is. David Cameron brit miniszterelnök maga mögött tudhatta Merkel és Sarkozy támogatását, amikor teljességgel elfogadhatatlannak minősítette, hogy jövőre hat százalékkal növeljék az EU kiadásait. Sok tagország, köztük Nagy-Britannia visszafogja a költségvetési kiadásokat, hogy lefaragja a hiányt, és ilyen helyzetben nem szabad elfogadni az Európai Parlament hat százalékos javaslatát - mondta Cameron. Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke elfogadta annak az igénynek a jogosságát, hogy legyen "szerény" az unió 2011-es költségvetése. A parlament készséget nyilvánította arra, hogy összebékítsék az álláspontokat, miután a tagállamok legfeljebb 2,9 százalékos büdzsénövekedést tartanak elfogadhatónak. Egyúttal azonban azt is követelte Buzek, hogy kezdjék meg az érdemi eszmecserét az unió jövőbeli költségvetési prioritásairól, az EU legfontosabb politikai célkitűzéseinek majdani finanszírozásáról.