- Egy korábbi nyilatkozatában azt olvastam: "Lelkiismeretfurdalásom van, hogy én életben maradtam." Mire utalt ezzel a kijelentéssel?

- Valójában nem lehetett tudni, milyen logika alapján döntött a kommunista hatalom arról, ki marad életben, és kit végeznek ki. Emlékszem, mikor a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatták, nem jött ki hang a torkomon. Csak később, a fogházban sírtam el magam, és azt mondtam a többieknek: fiúk, nem tehetek róla, hogy én életben maradtam. Az ügyész azt mondta, engem azért nem ítéltek halálra, mert fiatal voltam - még a húsz évet sem töltöttem be. Mikor a tudomásomra jutott, hogy Mansfeld Péternél megvárták, míg nagykorú lesz, és aztán végezték ki, mélységesen megdöbbentem. Sokáig magam sem tudtam, hogy miért ítéltettem életre éppen én. Ma már azt gondolom, ez volt a Jóisten akarata. Az a feladatom, hogy azokat képviseljem, akik már nem beszélhetnek.

- Számos rendezvényre ellátogat, könyvet, verseket ír; ahol lehet, hirdeti 1956 szellemiségét. Miért tartja ezt a szerepvállalást ilyen lényegesnek?

- Ez egyfajta misszió a számomra, ahová tudok, elmegyek, és mesélek a forradalomról és a megtorlás éveiről. A fiatalok közül szerencsére sokan tudják, mi történt 56 októberében a magyar néppel, bár sajnos még mindig van, aki nincs tisztában a tényekkel. Egy alkalommal egy fiatal, tanárképző főiskolás hallgató mesélte, hogy neki ellenforradalomként emlegették az órán. A lány természetesen forradalomnak nevezte 1956-ot, bosszúból ezért lerontották a jegyét. Addig, amíg ezek a szavak elhangozhatnak a katedrákon, amíg hazudhatnak a múltról, addig nem lehet nekünk sem hallgatni.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Kádár a hatalmának stabilitása érdekében titkosította a forradalom sajtóját. "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon", de két hétig nem állított valótlant a sajtó. A korabeli újságcikkekből egyértelműen kiderül, hogy 56 októberében egy gyönyörű nemzeti összefogás valósult meg, és semmiképpen nem ellenforradalom. Ha nem hazudják el tudatosan, módszeresen a tényeket, akkor ma nem hallhatnánk olyan megjegyzéseket sem, hogy a forradalmárok fegyveres, üzleteket fosztogató rablók voltak.

- Sokan éppen a hazugságmotívum miatt vonnak párhuzamot 1956 és 2006 ősze között. Ön hogyan látja ezt?

- Valóban, 2006 őszének rendőri brutalitásain keresztül ma már mindenki ízelítőt kaphat abból, hogyan fojtották tudatosan vérbe az 56-os forradalmat. A módszereket tekintve kísérteties a hasonlóság. Lélekben nagyon készültem az 50 éves évfordulóra, éppen ezért döbbenetes volt szembesülnöm azzal, milyen kegyetlen módon támadtak a rendőrök a tüntetőkre. A Gyurcsány-kormány bűnének tartom az 56-osok terénél lévő emlékművet is. Az alkotás sokkal inkább szimbolizálja november 4-ét, mint az októberi felemelő pillanatokat.

- Tagja annak a bizottságnak, amely a 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatos túlkapásokkal foglalkozik. Ön szerint várható felelősségre vonás?

- Remélem, hogy a bizottsági munkánknak komoly jogi következményei lesznek. 2006 őszén sokan megsérültek az utcákon, több ezer gumilövedéket lőttek ki. Véleményem szerint Magyarország akkori miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc egyértelműen felelős, hiszen ő adhatott parancsot. Bízom benne, hogy felelősségre vonják, mert nagy szükségünk van erre a megtisztulásra.

Az elmúlt nyolc évben folyamatosan, kormányszinten hazudtak nekünk; ezt tapasztaljuk a meghallgatások során is, ahol felelősségteljes, magas pozíciót betöltő személyeket szembesítünk 2006 őszének valódi történéseivel.

- Idén októberben átvehette a Pesti Srác díjat...

- A díj óriási meglepetés és megtiszteltetés volt a számomra. Vannak olyan elismerések, amelyek különösen sokat jelentenek - kezdetben hasonlóan éreztem akkor is, mikor 1991-ben átvehettem a Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. 2007-ben azonban Gyurcsány Ferenc ugyanerre a díjra javasolta Horn Gyulát, ami mélységesen megbántott. Levelet írtam Sólyom Lászlónak, melyben kifejtettem, hogy ebben az esetben én lemondok a saját kitüntetésemről. Felháborítónak tartottam az elképzelést: elvégre milyen díj az, amit a hóhér és az áldozat egyaránt megkaphat?!

- Sokat hallani arról is, hogy széthúzás van az 56-os szervezetek között. Ön helytállónak tartja ezt az állítást?

- Tény, hogy felhígultak soraink, bár azt gondolom, nem azok húznak szét, akik együtt ették a rabság keserű kenyerét. Nincs értelme 1956-tal kapcsolatban vitatkozni, azon rágódni, hogy ki ült többet börtönben, ki szenvedett többet. Ez ma már nem lényeges. Nekünk, egykori 56-osoknak szüntelenül ki kell állnunk a forradalom igazságáért. Ezt kellett tennünk akkor is, mikor 1994-ben ismét szalonképessé vált a pufajka, valamint az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása alatt is. Nem magunk miatt, hanem a fiatalokért; azért, hogy tudják, mit kell tenniük, ha visszatérnek a múlt árnyai, ha újból lábbal tiporják a magyarok szabadságát. Elvégre mi ezért élünk.