Hegyi Zoltán: Csak halvány remény él bennem azt illetően, hogy Benedek Fülöp megérti, de azért ideírom. Mi, magyar férfiak, akik a hitelek, kamatok, számlák hálójában hónapról hónapra élethalálharcot vívunk a családunk fenntartásáért, ha gyermenkünk születik, ültetünk egy fát. Meg úgy egyébként is ültetgetünk, annak ellenére, hogy kivágni kifizetődőbb. Ezt pedig úgy tesszük, hogy elmegyünk a szaküzletbe, oszt kifizetjük a saját pénzünkből, amely töredéke a Nagy Vadászokénak, szépen kifizetjük a fácska értékét. Aztán ásunk, iszapolunk, öntözgetünk, nevelgetünk. Emberhez méltóan, férfi módjára. Mert a fa az életerő, az öröklét szimbóluma. És azt nem lopjuk.