Lippai Roland interjúja Bauer Béla ifjúságszociológussal

- Ha jól értem, így a fiatalok között kialakul egyfajta második valóság, ahol elegendő a csökkentett kommunikáció, a fejletlenebb szókincs, ahol nem kell bonyolult emberi szituációkban részt venni. De ez a jövőre kivetítve: ha ebbe szocializálódnak bele, majd később, amikor ki kell lépni a munkaerőpiacra, párt kell találni, akkor ez a kétfajta valóság hogyan képes együtt létezni? A "csökkentett mód" miképpen alkalmas élő emberi szituációkban való eligazodásra, ahol valódi érzelmeket kell közvetíteni?

- A felvetése teljesen jogos, ám ugyanakkor azt gondolom, ez nem biztos, hogy problémát fog okozni. Ma már a virtualitás felé mennek a munkahelyek is: például meg tudják tenni azt, hogy nem hogy nem tartanak fenn irodát, de nincs szükség emberek közötti kommunikációra sem. Ez a probléma lehetséges, hogy csak a 20. századi ember gondolatából fakad, a 21. században már nem jelent gondot. Én ennek inkább a továbbgondolását érzem problematikusnak. Tehát ha csökkenek ezek a szituációk, ha csökken a munkahelyi szocializáció jelentősége, akkor hol szocializálódhatnak az emberek, hol vállalhatnak felelősséget? Mi az, ami még rizikósabbá teszi az egymáshoz való viszonyt? A folyamat végén ott van-e az erőszak, vagy nincs rá lehetőség, mert nem is találkozunk egymással? Közben pedig a valós szituációban meg lehet érinteni a partnert, olyan nonverbális kommunikációval kell élni, aminek a begyakorlása mégiscsak olyan terekben történt meg eddig, ahol a virtualitás helyett a valós részvétel volt a fontos.

- Mit tud mondani az említett kétféle valóságról?

- A kettős tudatról annyit, hogy az elmúlt 10-15 évben ez a fogalom jelentősen megváltozott. Korábban a kettős tudat inkább krónikus esetként merült fel az emberek tudatában, manapság ez már természetes állapot. Teljesen elfogadott: az egyén szülőként és mondjuk pedagógusként teljesen másképpen viselkedik. Az anonimitás az érdekes ebben a helyzetben: a vélemények fel nem vállalása ebben a virtuális térben még erősebb, hiszen gyakorlatilag nem köthetők a vélemények személyekhez. Valójában a felelősség elhárításának ezt a problematikáját érzem inkább fontosnak.

Az interjú teljes szövege itt olvasható