A Szabadság-szobor számunkra, magyarok számára szimbolikus jelentőségű. A magyar és a világszabadságért méltósággal és a jövőbe vetett mély hittel életüket áldozó (magyar és nem magyar) forradalmár hősök a szabadságot, az emberi méltóságot, a jövőt képviselik ma is. A jelképeknek pedig van egy különös sajátosságuk: anyagi hordozójuk hiánya gyakorta sokkal intenzívebb szellemi jelenlétté sűrűsödhet, mint látható és tapintható fizikai jelenlétük.
A román származású, de franciául író Eugen Ionesco híres drámájában, a Székek-ben épp ez a hatásmechanizmus teremt drámai helyzetet. A csupasz székek, melyekből hiányzanak a színpadon jelen lévő hősök beszélgetőtársai, a láthatatlan vendégsereget a képzelet olyan megvilágításába helyezik, melyre a fizikai jelenlét, a közvetlen érzékelhetőség soha nem lenne képes. A román politikai hatalom azonban nem csupán a magyar történelmet és kultúrát nem akarja ismerni, de a jelek szerint saját történelméhez és kulturális értékeihez sem képes felemelkedni. Ha legalább Ionescót értené, tudhatta volna, hogy az üresen maradt talapzaton nemcsak ott van már a szobor, de a valóságos szobornál erőteljesebb jelenlétként van ott. Mert a képzelet - a művészi hatás természetéből következően - mindig többre képes, mint a közvetlen érzékelés. A képzelet a minden anyagi béklyótól függetlenedett szabadság vegytiszta állapota. A konkrét hiány ezért a hiányzó műalkotás hatását szinte már kínzóan elevenné varázsolhatja. A puszta bronz, kő, márvány önmagában még nem szobor. Szoborrá mi, szemlélők változtatjuk, a befogadói képzelet termékeny többletével.
A román kormány, a nacionalista ostobaságra nagyon is jellemző fordulattal, egyfajta posztmodern happeninget rendezett számunkra a Szabadság-szobor talapzatánál. A tilalom következményeként a rabságban tartott szobornak mindenki azt a változatát képzelhette a talapzatra, melyet a leginkább szeret, mely ízlésének, személyes alkatának leginkább megfelel. Az egyetlen Szabadság-szobor így sokszorozódhatott nemcsak milliónyivá, de minden korábbinál intenzívebb jelenlétté is.
Eközben a tilalmat kiötlő nacionalizmus - a nemzeti elvakultság anderseni díszeibe burkolózva - fejedelmi meztelenségét bocsátotta közszemlére.
Röstelkedő alattvalók és kuncogó idegenek kísérjék büszke vonulását!

Bíró Béla
egyetemi tanár,
Sepsiszentgyörgy

A levél a Magyar Hírlap 2003. október 8-ai számában jelent meg.