Kölcsey Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Ady Endre. Többek között ők szerepeltek azokon a plakátokon, amelyek 2004 késő őszén lepték el Budapest utcáit. "Ők magyarok? Ma nem lennének állampolgárok" - hirdette rajtuk a felirat. Szerepelt azonban egy másik poszter is az utcákon: sötétkék alapon a trianoni békediktátum utáni Magyarország körvonalaival és egy háromtagú családdal - a feleséget egyébként az a Bangóné Borbély Ildikó alakította, aki nem is olyan rég még egyszerű MSZP-tagként szólalt fel Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójának sátorbontásán. "2 x nem - a felelős döntés" - hirdette a szocilista párt. Ez a két elem jól mutatja annak a kampánynak az átpolitizáltságát, amely a 2004. december 5-i népszavazást előzte meg.

Akarja-e?

A referendum egy furcsa pár - a Magyarországi Kommunista Munkáspárt és a Magyarok Világszövetsége - összevont kezdeményezése volt, és két témában kérte a választók véleményét. Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt? Ezt kezdeményezte Thürmer Gyula pártja, de sokkal nagyobb visszhangot váltott ki a második kérdés, amely így szerepelt a szavazólapokon: Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Ha nyertek volna az "igenek", az kötelezte volna a Tisztelt Házat arra, hogy olyan törvényt hozzon, mely szerint a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkezőknek - személyes kérelmükre - megadják a magyar állampolgárságot is. Fontos kiemelni, hogy választójoggal, esetleges nyugdíjjal, az oktatás és az ingyenes egészségügy igénybevételével csak akkor járt volna a kettős állampolgárság, ha bejelentett lakcíme is van a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, vagy vajdasági áttelepülőnek. Nos ezt elfelejtette hangoztatni a balliberális politikai és médiaelit.

Gyurcsány érvei és érzelmei

November közepén Gyurcsány Ferenc még úgy riposztozott a Népszabadság interjút készítő újságírójának, hogy magánemberként neki is lehetnek érzelmei az ügy kapcsán. "Nekem is vannak, elhiheti" - fogalmazott. Kijelentette: a kormány nem foglal állást, csak tájékoztat. Aztán beszélt arról hogy "nincs kétféle állampolgárság", továbbá a "nemzeti érzelmek áruba bocsátásáról" és "politikai haszonlesésről". A Népszavában pedig így nyilvánult meg: felelős politikus ennél kisebb kérdésben is először számol, utána dönt. Alig több, mint két hét múlva az MSZP akkor még Köztársaság téri székházában tartott rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be: ő két nemmel szavaz majd, és a kettős állampolgárság társadalmi, gazdasági és munkaerő-piaci következményeire hívta fel a figyelmet. Ezek között megtalálhattuk a legképtelenebb megnyilvánulásokat és sugalmazásokat is.

Szegényebb magyar polgártársaink, kontra idős vajdasági, erdélyi magyarok

Füzes Oszkár - aki később romániai magyar nagykövet lett - akkor így írt: "hiába a morális járandóság, ha politikailag, gazdaságilag és szociálisan egyelőre fityeg a kettős állampolgárság". Tóth Ákos a "politikai paletta átszíneződését" valószínűsítette, Tamás Gáspár Miklós pedig úgy vélekedett, hogy "az egész cirkusz azt szolgálja, hogy Orbán Viktor megint miniszterelnök legyen". Aczél Endre azt mondta: "az irigy, gyűlölettel teli szerbek nehezen fogják elviselni, hogy miközben magyar szomszédjuk (...) szabadon röpdös EU-szerte, ők bent maradnak a páriasors kalodájában".

A Népszavának is több publicisztikát ért meg a téma. Bolgár György arról értekezett, hogy a népszavazás kezdeményezői és támogatói pusztán érzelmi politizálással szeretnének maguknak támogatást szerezni, és úgy látja, hogy akár be is teljesedhetne Trianon, hiszen elképzelhető, hogy gyorsan kiürülnének és drámaian meggyengülnének a határon túli magyar közösségek. Később ugyanő, ugyanitt arról ironizált, hogy "sok szerencsétlen szerb, ukrán vagy román honfitársunk fedezi majd fel magában az elveszett magyart. Rá fog jönni, hogy 15 millió magyarnak lenni zsebre, már-már vérre menő dolog."

Csík Rita pedig az egészségügyben bekövetkezendő esetleges változásokat szedte sorba a szociáldemokrata napilapban. "Vannak modern műszerek a kórházakban, elérhető a legújabb rákellenes kezelés is. De csak korlátos számban. Mennyivel kell majd többet várni a rendelőben, ha az idős erdélyi, vajdasági magyarok a számukra is ingyenessé váló magasabb színvonalú ellátás miatt itt keresnek gyógyulást fájdalmas betegségeikre? Kibírják-e majd szegényebb magyar polgártársaink, hogy a csökkenő gyógyszertámogatás miatt többet kell esetleg fizetni a receptre felírt gyógyszerekért?" - írta.

37,49 százalék

Persze ha egy érvényes népszavazáson nyernek majd az igenek. Orbán Viktor Fidesz-elnök ezek mellett érvelt. "A magyarországi szavazók arról döntenek majd, hogy akarnak-e szabadságukból a határon túli magyaroknak átadni. Erre a kérdésre minden becsületes, magyar érzelmű ember igennel tud csak válaszolni" - mondta a hírTV-ben. A kormány pedig - ahogy Gyurcsány korábban ígérte - tájékoztatott, egészoldalas, fizetett hirdetésekben. Szlogenje - Felelősséggel a nemzetért - nagyban egyezett a szocialisták üzenetével és többek között olyan megfontolásra szánt érvek szóltak a választókhoz, hogy "az áttelepülők életkorától függően akár 11-88 milliárdos pluszköltség léphet fel" a költségvetés nyugdíjrubrikájában. 50 millió forintot szántak erre.

Ennél azonban jóval nagyobb felháborodást váltott ki az MSZP-nek az a nemek mellett érvelő, 16 oldalas korteskiadványa, amelyről még a a kampányban kiderült: Székelyudvarhelyen készült. Az akkori kormánypárt állította: ők egy honi cégnek adtak megbízást, az pedig alvállalkozásban szervezte ki Erdélybe a szórólapok nyomtatását. Ilyen előzmények után győztek a pozitív válaszok 2004 decemberének első vasárnapján, azonban a szavazásra jogosultak mindössze 37,49 százaléka fáradt az urnákhoz, így a referendum eredménytelen volt.

Állampolgár: nem, szurkolók: igen

A határon túli magyar közösségek súlyos arculcsapásként fogadták az eredményt, több székelyföldi kocsma ajtajára kiírták: magyar állampolgárokat nem szolgálunk ki. A néhány nappal később, Debrecenben megrendezett női kézilabda-Európa-bajnokságon pedig megjelent a következő transzparens: állampolgárok nem vagyunk, de szurkolók igen! Ezt követően aligha csoda, hogy az Erdélybe és Felvidékre látogató balliberális politikusokat nem fogadták szívesen, különösen azután, hogy Kóka János, az akkor még létező SZDSZ csalással megválasztott elnöke az Új Magyar Szónak és az Erdélyi Riportnak azt nyilatkozta: "néhány évvel ezelőtt valóban az autonómia és a kollektív jogok lehettek a legfontosabb kérdések, Románia és Magyarország európai uniós tagsága után azonban ezek nem igazán időszerűek".

A szocialisták elvei és kifogásai

A 2010-es áprilisi választások után azonban nem kellett sokat várni a kettős állampolgárságról szóló törvényre: az új Országgyűlés egyik első lépése volt, hogy megszavazzák a vonatkozó törvényt. A javaslatra csak Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Szanyi Tibor mondott nemet. Több más MSZP-s képviselő vagy tartózkodott, vagy nem tartózkodott az ülésteremben. Vona Gábor, a Jobbik első embere egy rádióinterjú miatt lemaradt a voksolásról, közleményében úgy kommentálta: szégyelli magát emiatt.

A trianoni békediktátum 90. évfordulóján pedig elfogadta a parlament azt a törvényt, amely a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja június 4-ét. Az emléktörvény kimondja, hogy "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". A Fidesz-KDNP és a Jobbik igenjei mellett csak Juhász Ferenc (MSZP) és Schiffer András (LMP) szavazott hasonlóan. A Lehet Más a Politika frakciója tartózkodott, a Magyar Szocialista Párt tagjai pedig a nem mellett döntöttek.