Az intézet által készített elemzés arról szólt, hogy mi a helyzet, hogyan jutottunk idáig, nem pedig arról, hogy mit kell tenni. Ennek megválaszolása ugyanis megítélésünk szerint kormányzati feladat. A rendszerről adott kritikánk azonban nemcsak emiatt elegáns, hanem azért is, mert nem külső pozícióból vontunk mérleget, hanem belső előfeltevéseit elfogadva mondtuk ki a rendszer fenntarthatatlanságát - írja G. Fodor Gábor elemzésében.

A Századvég kutatási igazgatója kifejti: a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetésére a Világbank ajánlása alapján került sor. A szerző felhívja a figyelmet: már önmagában az is elgondolkodtató, hogy egyes latin-amerikai országokban bevezetett szisztémát exportáltak a volt szocialista országok "megsegítésére", de a térség két legfejlettebb országa, Csehország és Szlovénia kimaradt ebből a laboratóriumi kísérletből. Azonban, ha csak a belső kritikánál maradunk: a Világbank tisztában volt vele, hogy a tőkefedezeti finanszírozás szerepének növelése csak bizonyos feltételek fennállása esetén lehet sikeres. Csak akkor, ha rendkívül szigorú költségvetési politikát folytattak volna a kormányok, tehát kiszámítható és fenntartható gazdaságpolitikára lett volna szükség, és csak úgy lett volna kivitelezhető, ha a szerkezeti reformokból megspórolt összegekből finanszírozták volna az áttérést, nem pedig adóssággenerálással - állapítja meg G. Fodor.

Ezek a feltételek sem Magyarországon, sem másutt nem teljesültek. Hazánkban amellett, hogy rendkívül ingoványosnak bizonyult a szabályozási környezet (12 év alatt közel kétszázszor változtattak rajta, tehát az sem igaz, hogy ez egy világos, előre tervezhető, alaposan kigondolt történet volt), a folyó államháztartási hiány növelésén keresztül, adóssággenerálással finanszírozták a rendszert - írja a kutatási igazgató.

A monetáris környezetről szólva G. Fodor kifejti: a megemelkedett államadóság miatt nőtt a költségvetés kamatfizetési kötelezettsége, - többek közt ezért is -, a rendszer nagyságrendekkel többe került, mint ahogy azt a tőkepiacok finanszírozni tudták volna. Azaz veszített mindenki: veszített az állam, veszítettek az emberek, kivéve a magánpénztárak, akik viszonylag magas működési költségekkel számoltak - szögezi le az elemző.

A fentiek alapján "érthető" bizonyos értelemben a Stabilitás Pénztárszövetség magatartása: mivel a rendszer haszonélvezőiről van szó, számháborút indítottak az elkönyvelt veszteség nagyságáról. De tegyük világossá: a veszteség mértékéről vitatkozunk! Ráadásul a Stabilitás által kiadott sajtóközlemény nem tudja cáfolni, hogy (1) a rendszert az államháztartási hiány növelésén keresztül finanszírozták; (2) ez kamatterheket vont maga után; (3) a rendszer nemzetgazdasági szinten vagyonvesztést okozott, mert a magánpénztárakban felhalmozott vagyon értéke kevesebb az összes befizetésénél és kamatkiadásnál; (4) emiatt pedig az emberek vesztesei lettek a kötelezően rájuk erőltetett piaci megoldásnak - fogalmaz írásában G. Fodor.

Éppen ezért bizonyul rendkívül fonáknak az az érvük, hogy az általunk készített számítás azért hibás, mert nem veszi figyelembe, hogy 2009-ben a törvény által lehetővé tett visszalépéssel élve mintegy 122 ezer állampolgárból 64 ezren meg is tették ezt a lépést. De ha ennyien így döntöttek, akkor az emberek mégiscsak úgy gondolták, hogy komoly bajok vannak a rendszerrel. Az elemzésünk pedig éppen arról szól, az emberekre oktrojált piaci megoldás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a rendszer tovább finanszírozhatatlan, kormányzati lépésre van szükség. Mint ahogy az például Argentínában is történt 2008 novemberében: ott ugyanis megszüntették a magánnyugdíjpénztárakat, aminek következtében a GDP egy százalékával csökkent a költségvetési hiány, s tíz százalékponttal az államadóság. Ráadásul a rendszer fenntarthatóságáról nem is a Századvég beszélt egyedüliként, erről szólt a Világbank 2006-os 68 ország tapasztalatát vizsgáló jelentése, vagy éppen a Bajnai-kormány nyugdíjügyi tanácsadójának tavaly április Népszabadságban közzé tett cikke. Meg lehet próbálni velük is vitatkozni - összegez írása végén a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója.