Az előbbi úgy hirdeti a piacok tiszta racionalitását, versenyelvűségét - szemben a szerinte csak paternalizmusra és populizmusra hajlamos állammal -, mintha 2008 óta nem is kellett volna megszenvednünk ennek hamisságát. Mintha ma is hihetnénk, hogy a tömegdemokráciákban a választópolgár saját érdekeit felismerni képtelen idióta, akit választott politikusai helyett a piacok logikája szerint cselekvő szakértőkre kell bízni. Akik majd megmentik. Mintha ma is igaznak tűnhetne, hogy a piacok előtt ajtót, ablakot kitárók a haladás emberei, az ellenőrzésükre törekvők pedig a maradiak.

Csakhogy a válság óta többek között azt is tudhatjuk már, hogy a legyengített állam legfeljebb polgárai szorongatására képes, és azt is, hogy a politikában hadállásokat szerzett piac csak magánhaszna növelésére törekszik. Ezért kell új korszak állam és piac együttélésében.

Magyarországon az SZDSZ és az MSZP zászlai alatt gyülekeztek a piacfetisiszták, akiknek szakértői világa a világgazdasági válsággal omlott össze. Kormányzásuk öröksége a hitelezők kényének-kedvének kiszolgáltatott ország. Ezzel küzd most leginkább az utód, meg azzal, hogy működésének kereteit megváltoztassa, és kiszabadítsa magát a piaci érdekek hálójából.

És a jelekből kiolvasható, hogy roppant nehéz meccsre van kilátás. Erre utal a jegybank várakozással ellentétes kamatemelése. És ezt lehet kiolvasni a hiszterizáló hazai sajtóreakciókból is. Történetesen abból, hogy a múlt héten két hetilap, a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom - tiltakozásul a még el sem fogadott médiatörvény ellen - nyomban a legvégső megoldáshoz nyúlt: üres címlappal jelent meg. Mintha cenzúrázták volna. Az ÉS főszerkesztője többek között a következőkkel magyarázta rendkívüli döntésüket: "A magyar sajtó szabadabbik része a rendszerváltás után azt vállalta, hogy piaci körülmények között piaci bevételekből tartja el magát [...] A piacon lehet győzni, lehet veszteni, erről szól a verseny. Nagy vonalakban erről szólt a rendszerváltozás, ez a szabad világ lelke. Nagy kár, hogy ennek a világnak épp a parlamentben mára egyedüliként megmaradt rendszerváltó párt igyekszik véget vetni."

Az érvelés szépséghibája, hogy a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom az országos szeriőz médiának az a két különleges statusú tagja, amelynek nincs auditált eladási adata. Azaz piaci értelemben egyik sem létezik. A bennük megjelenő hirdetések épp az idézetben megénekelt piaci logikát és szabályrendszert kerülik ki. Ahogy Soros György Magyar Narancsban landoló, több mint tekintélyes támogatása is ezt teszi.

Árulkodó, hogy ők ketten egyszerre nyúltak a pankráció eszközéhez, holott a - különben több sebből vérző - tervezet még bőven alakítható.

Küzdelem van. Nagy téttel. Kevéssé cizellált eszközökkel. A pénzvilágban, a médiában, mindenhol. Hogy minden úgy maradjon, ahogy volt.