- Miniszterelnök úr, önnek nyilvánvalóan más jellegű ez a karácsony, és a jövő évre is másfajta várakozással tekint, mint az elmúlt években. Magyarország mire számítson?

- Az advent és a karácsony nem engedik, hogy a politika eseménynaptára átminősítse őket, ezért ha esik, ha fúj, ha győzünk, ha vesztünk, a karácsony mindig ugyanaz. Igaz, Magyarország előtt komoly feladatok állnak, nem lesz sem könnyű, sem egyszerű ezeknek megfelelni, sokat kell majd dolgoznunk, közösen, mindannyiunknak. Ez a karácsony és az év vége annyiban különbözhet sok előzőtől, hogy most már sokkal többen hisznek, hihetnek abban, hogy van értelme a helytállásuknak, van jövőjük ebben az országban. Nem olyan jövő, amit el kell hárítani, amivel szemben védekezni kell, hanem olyan, amiben lehet élni, tervezni, gyarapodni. Persze még messze van, hogy azt mondhassuk, "ez jó mulatság, férfimunka volt", ehhez még néhány karácsonynak el kell telnie, de ez az idő is el fog jönni.

- A legfrissebb politikai, közéleti esemény a most elfogadott médiatörvény, ami erős ellenállást váltott ki. A médiahatóság olyan területeket is maga alá gyűrt, amelyekhez eddig nem volt köze. Az internetes és a nyomtatott média is a médiahatóság felügyelete alá került, a hatóság erős jogosítványokat kapott, eddig sosem tapasztalt ellenőrzési jogkört, továbbá nagy összegű büntetéseket szabhat ki, ráadásul egy nem kellően egzakt szabályrendszer alapján. Miért volt erre szükség?

- Ennek a médiatörvénynek egyetlen olyan passzusa sincs, amelyik ne lenne ott valamelyik uniós tagállam médiaszabályozásában. Ez egy európai médiatörvény.

- Mégis, európai politikusok, testületek és újságok is erőteljesen bírálják.

- Egy újszülöttnek minden vicc új. Jómagam azonban politikai veteránnak számítok. A mostani golyózápor és aknatűz meg sem közelíti a kilencvenes évek elejének médiatörvény-vitájában tapasztaltakat. Én még a Haraszti-Kulin-vitákon nőttem fel. Mi mindenkivel szívesen beszélgetünk a médiatörvény céljairól és konkrétumairól. De csak általános politikai epeömlést tapasztalok. Értelmes vita, konkrét kifogás nincs. Illetve ha mégis, csak olyanok, amelyek az Európai Unió más országainak médiatörvényeiben is létező megoldásokat érintenek. Ami pedig a törvény célját illeti: ugyanaz a helyzet, mint az autóknál, amelyek egyre nagyobb teljesítményűek, és egyre gyorsabban száguldanak, úgyhogy először be kellett vezetni a biztonsági övet, aztán a légzsákot, gyermekülést, újfajta fékrendszereket. A médiatörvény nem a szólásszabadságról szól. Arról van szó, hogy az emberi méltóságot és a gyermekeink védelmét biztosítani kell. Minden európai ország ezt teszi, nem is szólva az Egyesült Államokról, ahol a fele sem történhetne meg a képernyőkön és az újságokban annak, mint ami nálunk folyamatosan megtörténik. A másik ok a média csődhelyzete volt. Lehet találgatni, hogy az új struktúra beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, de hogy jobb lesz, mint ami eddig volt, az bizonyos. Az előző építmény ugyanis összeomlott, pénzügyileg és szerkezetileg is.

A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.