Pelle János: Az MSZP 1994 és 1998 között, az abszolút többség birtokában is identitásválságban volt, koalíciós partnerével pedig képtelen volt megállapodni abban, hogy milyen irányban kellene továbblépni, milyen értékeket és alapelveket megtestesítő alaptörvénnyel váltsák fel az 1989-es, ideiglenes alkotmányt. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy nem csinálnak semmit, hagyják, hogy maguktól intéződjenek el a dolgok. A következmény: késlekedés, tehetetlenség, időhúzás, sodródás, mellébeszélés. Ami azután 2002 és 2010 között immár sokkal nagyobb mértékben ismétlődött meg, az 1989-es "rendszerváltó" alkotmányra hivatkozva, annak a szellemében.

(...)

Azért szavazták meg 2010 áprilisában a Fidesz-KDNP kétharmados többségét, hogy végre történjen valami, szűnjön meg végre a tehetetlenség és a kilátástalanság.