A konzervatív frankfurti napilapban Paul-Georg Hefty Az európaiak közötti bizalmatlanság című cikkében a magyar uniós elnökséggel kapcsolatos vitákkal foglalkozik. A magyar elnökséghez jól illik az Európai Unió állapota. Miként az euróválságot tovább gerjeszti a kis és nagy államok kölcsönös bizalmatlansága, az uniós körökben Orbán Viktorral szembeni fenntartások nemcsak kormányának okoznak kárt, hanem megbénítják az európai közvetítőképességét. A most kezdődő félévben számos, az eurót és az EU-t megerősítő, drasztikusabban fogalmazva megmentő intézkedést kell elfogadni. Képletesen fogalmazva a jobboldali konzervatív magyar kormány pártpolitikai taktikázásból fakadó bírálata stratégiai kockázatokat rejt. El tudja valaki képzelni, hogy milyen torzulásokkal járhatna az unióban, ha a baloldal tíz nappal az év kezdete előtt megfogalmazott követelése megvalósulna, és megfosztanák Magyarországot az uniós elnökség jogától?

Bár a Budapesttel szembeni bizalmatlanság kiváltója a médiatörvény, valódi oka azonban Orbán hatalmas tavaszi győzelme volt. A Fidesz egész Európában tüske a szociáldemokraták és baloldali liberálisok szemében, mert kétharmados parlamenti többsége azt dokumentálja, hogy a magyarországi szocialisták és az SZDSZ teljes bizalomvesztését követően a nép nem a szélsőjobboldali táborba menekült át, hanem lehetővé tették a jobbközép stabil kormánytöbbségét.

Magyarországon sok minden romokban hever politikai, gazdasági, szellemi értelemben, s ezt gyakran emlegették nyugaton is. Sejthető volt az is, hogy ezek felszámolásához nem lesz elegendő a bizonytalankodás. Hogy a Fidesz elnöke magát erősnek érzi, és így is viselkedik, azt nem csak a magyar választók tudták. Aki azt állítja, hogy Orbán a harmincas évek politikusainak új kiadása vagy miniatürizált Lukasenko, annak nemcsak a történelmi és geopolitikai ismeretei hiányosak, de fogalma sincs az európai szokásokról.

Németországban naponta azzal vádolják Orbánt, hogy számos fontos posztot párttársaival tölt be. Nos, a szövetségi köztársaság szerencséje, hogy amikor megválasztották egy nagy közszolgálati csatorna intendánsává a kormányszóvivőt, akkor nem állt küszöbön a német EU-elnökség. Németország is komoly feladat előtt állna, ha a teljes médiaszabályozását újra kellene fogalmaznia, és egy lépéssel kívánná életbe léptetni. S biztosan kikérné magának, ha ezt a lépését diktatúraként emlegetnék. Berlin ama követelése, hogy Budapest dolgozza át a médiatörvényt, idegesítően hat, és ebben a félévben biztosan nem veszik figyelembe a magyarok. Ezenfelül Magyarországnak megvannak a maga intézményei, hogy korrigálja az elfogadott törvényeket.