A munkaerő szabad áramlása egyike az EU alapintézményeinek. Németország viszont - más európai országokhoz hasonlóan - a régi és az új uniós országok közötti nagy kereseti különbségek miatt átmenetileg korlátozta a külföldiek szabad munkavállalását. A korlátozásokra - nem utolsósorban a magas munkanélküliségi ráta miatt - az olcsó bérű munkavállaló-beáramlás munkaerőpiaci torzító hatásának kiküszöbölése miatt volt szükség. A korlátozásokat legfeljebb hét évig lehetett érvényben tartani.
Az EU-ba 2004-ben felvett tagországokkal szemben életbe léptetett korlátozások az idén április végéig érvényüket veszítik: a német munkaerőpiac megnyílik az észt, lett, litván, lengyel, szlovák, szlovén, cseh és magyar munkavállalók előtt. Érvényben maradnak viszont 2013 végéig a korlátozások a román és a bolgár munkavállalókkal szemben, miután a két ország 2007-ben csatlakozott az unióhoz.
A német munkaerőpiaci "határnyitást" a legnagyobb várakozások a szomszédos Lengyelországban előzik meg. A lengyel politika már évek óta követelte a "blokád" feloldását Berlintől, és éles kritikával illetett minden olyan német politikust, aki rámutatott annak veszélyeire. Most viszont, alig négy hónappal a még meglévő sorompók megnyitása előtt, már Varsóban is lehet kivándorlás miatt aggodalmaskodó hangokat hallani. "Lengyelország Európa Mexikója" - mutatott rá Krystyna Iglicka, a varsói nemzetközi kapcsolatok intézete (CSM) társadalomdemográfiai szakértője, kihangsúlyozva, hogy a közép-európai ország már évszázadok óta Európa és Amerika munkaerő tartalékának szerepét tölti be.
A szakértő jelenleg is magas kivándorlási hajlandóságot lát a lengyel lakosság körében. Az elsőszámú célország Németország - állapította meg Krystyna Iglicka, rámutatva a földrajzi közelség előnyeire. A két ország közötti nagy bérkülönbség a lengyelek kivándorlása mellett szól. Lengyelországban jelenleg az átlagjövedelem 3.500 zloty körül van, ami nagyjából havi 875 eurónak felel meg. A lengyelek emellett már - minden korlátozás ellenére is - sűrű "kapcsolati hálót" szőttek Németországban: 2009-ben már több mint 400 ezer lengyel dolgozott legálisan az Odera túloldalán akár szezonális munkásként, vagy részmunkaidős alkalmazottként, vagy önállóan.
A szakértői megállapításokat a munkaközvetítők adatai is alátámasztják. A katowicei Work Express munkaközvetítő szakértője Artur Ragan meredek növekedést észlel németországi munkalehetőségek iránt ügyfelei körében. A pályázók legszívesebben már május elsején munkába állnának, hogy elébe vágjanak a honfitársaik által támasztott versenynek. Kereslet leginkább építőipari munkások és gondozók iránt van, de keresik az elektrotechnikai szakembereket is.
A lengyel média valóságos munkaerőpiaci paradicsomként tünteti fel Németországot: az ingyenes varsói METRO lap szerint például a vendéglátóiparban egyenesen jutalmat fizetnek üdvözlésképpen minden munkavállalónak. "Németország 300 ezer lengyel munkavállalót vár" - írja a Dziennik Gazeta Prawna, ami két oldalt szentel a német társadalombiztosítás előnyei ecsetelésének. "A Németországban fizetett családtámogatásról vagy munkanélküli segélyről egy lengyel dolgozó csak álmodhat."
Amennyiben május elsejét követően valóban tömeges munkaerő kivándorlásra kerülne sor, az Krystyna Iglicka és kollégái szerint még a 2004-es uniós csatlakozásnál is nagyobb csapást mérne a lengyel gazdaságra. Akkor mintegy kétmillió lengyel hagyta el hazáját elsősorban Nagy-Britanniába és Írországba, abba a két országba, amelyik elsőként nyitotta meg munkaerőpiacát a kelet-európai munkavállalók előtt. Akkor azonban gazdasági válság tombolt 20 százalékot meghaladó munkanélküliséggel és elsősorban azok hagyták el az országot, akik nem találtak otthon munkát. Jelenleg azonban Lengyelország a "stabilitás szigetének" számít Kelet-Európában a maga több mint három százalékos GDP-növekedésével. A munkanélküliségi ráta a felére csökkent és ha most hagyják el tömegesen szakemberek az országot, az súlyos munkaerő hiányt okozhat és számos vállalatot csődbe juttathat.
Az emberi erőforrás tartós elvesztése súlyos veszélyt jelent a kivándorlással sújtott területeknek - mutat rá Krystyna Romaniszyn migrációkutató, és Lengyelország esetében például rögzítené az ország "perifériális uniós tagország" szerepét. A társadalom is nagy árat fizet a kivándorlásért. Az országot elsősorban fiatalok, erősen motivált és magasan képzett emberek hagyják el, akiknek a hiánya a Németországhoz hasonlóan gyors ütemben öregedő Lengyelországban nagyon is érezhető lesz. Gyors ütemben emelkedik majd a válások és az "euró-árvák", a szülők által a nagyszülők felügyeletére hátra hagyott gyerekek száma.
A varsói munkaügyi minisztérium igyekszik lehűteni a kedélyeket: szóvivője szerint semmi sem utal arra, hogy "migrációs sokkra" kerülne sor. A minisztérium szerint az évek óta folyamatosan enyhülő korlátozások ellenére is csak csekély érdeklődés tapasztalható például a lengyel számítástechnikai szakemberek és mérnökök körében németországi munkahelyek iránt.
Amennyiben azonban a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, Krystyna Iglicka szerint Lengyelországnak csak egyetlen lehetősége marad: meg kell nyitnia munkaerőpiacát külföldi, ukrán, fehérorosz és kínai munkavállalók előtt.