- A rendszerváltozás óta megszokhattuk, hogy ha a rend szót a jobboldal használja, akkor az minimum fasizmust jelent a baloldali politikusok és véleményformálók számára, ám ha balliberálisok hozzák szóba, akkor mindjárt a gyülekezési törvény korlátozásánál, a "gyűlöletbeszéd" betiltásánál kötnek ki. Hogy az erőszakszervezetek sajátos bevetését ne is említsem.

- Rengeteg olyan szavunk van a rend mellett - szabadság, igazságosság -, amelyek napi politikai meccseken már lejáratódtak. Ráadásul ebben nincs magyar specifikum: a második világháború után tevékenykedő jelentős jobboldali politikusok ezt mind megkapták már, például Charles de Gaulle vagy Margaret Thatcher is. Az viszont látszik, hogy a jobboldal ragaszkodik egy hagyományos normatív rendfogalomhoz, ahol korlátok is vannak, amelyeket büntetlenül nem lehet áthágni. A baloldal viszont rendszerben szeret gondolkodni. Felfogásuk alapja az, hogy úgy kell kormányozni az embereket, hogy ők ezt ne vegyék észre, más szóval manipulálni kell őket - nem normák alapján, hanem pénzügyi, technikai módszerek segítségével. Ez vezet oda, hogy számukra már a jó és a rossz megkülönböztetése is tilalomnak tűnik. Ezt az átverést az emberek jó része pedig szereti, hiszen nem parancsokat teljesít, s így úgy tűnhet számukra, hogy szabadok.

- Ez volt a titka az utódpárt 1994-es visszatérésének és 2006-os újraválasztásának?

- Az első kormányzásuk azzal magyarázható inkább, hogy a rendszerváltozás paktumaiban benne volt, hogy teret kell hagyni a baloldalnak. Ők ezt ki is használták. Szemben a csehekkel, nálunk nem volt lusztráció, ők is részesei lettek a politikai rezsimnek. Ismerve az előzményeket ez nem meglepő, ellentétben azzal, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége koalícióra lépett az MSZP-vel. Ez Közép-Európában egyedülálló.

A teljes interjú az MNO-n olvasható.