- Fekete bárányok lettünk?
- Kétségkívül, a balliberális pártcsaládok összefogtak annak érdekében, hogy az EU-elnökség átvételekor a jobboldali magyar kormányzatot és ezáltal Magyarországot egyfajta fekete bárányként próbálják meg beállítani. Ehhez az összes muníciót összeszedték, a multik levelétől egészen a médiatörvényig. Hiszen ezeket mind ismerték korábban is, de okosan és ügyesen a fekete bárányt megrajzolva igyekeztek ezt az EU-elnökség átvételére időzíteni. Van tehát egy fekete bárány narratíva is, de ez egyértelműen egy szocialista, baloldali narratívája Európának, amit ugyan nem szabad figyelmen kívül hagyni, de a helyén kell kezelni.
- A balliberális köröknek mi haszna van ezekből a támadásokból éppen most? Hiszen ha az elnökség alatt Budapestet gyengítik, az európai közösséget is gyengítik.
- Ez igaz, de ez csak egy belpolitikai olvasat. Ha ettől szélesebben tekintünk ki az EU-elnökségekre, akkor majdnem mindegyik ország azáltal, hogy magára vonta a figyelmet elnöksége ideje alatt, egyben a legkülönbözőbb európai érdek-képviseleti rendszerekben - ami részben nemzetállami, részben pedig politikai pártcsaládokhoz köthető érdekvédelmi rendszer -, ebben mind kapott támadást. Nem is kell úgy éreznünk magunkat, hogy ez egyedi eset. Belpolitikailag mindig hajlamosak vagyunk így értelmezni az ilyen folyamatokat. Ezek korábban is így voltak. A kis államoknál az a gond, hogy kicsik, és vajon mit tudnak tenni a közösségért, a nagyokat pedig azért támadják, mert nagyok, biztos el fogják nyomni a kicsiket, és a saját érdekeik után mennek. Ezek visszatérő motívumok, és mindig megvan konkrétan a belpolitikai és európai politikai vetület is. Bennünket éppen ezzel találtak meg.
- Nemcsak ezzel, hanem a médiatörvény kapcsán hallatszanak hangok, méghozzá igen hangosak. Mi a gond a törvénnyel?
- Vissza kell utalni arra, hogy mi a baj Európában Magyarországgal azok szempontjából, akik bírálják Budapestet. Az elsődleges probléma: miközben egész Európában benne volt a levegőben, hogy szakítani kell a neoliberális politikai filozófiával, a magyar kormány az, amely ténylegesen, cselekvésében is szakított. Nagyon sok területen kimutatta azt, hogy az állami szuverenitást a piacról vissza akarja venni magának, és ezt adott esetben, ha kell, nagyon koncentrált hatalomcentralizációval teszi meg. S egyben reguláz is a piacon; a bankokat, a multikat. Igyekszik a közterheket megosztani úgy, hogy a lakosságot kevésbé érintse, és keres olyan új utakat is, mint amit a nyugdíjtörvény esete is mutat. Ezt másképpen szerették volna megoldani, de Brüsszel nem engedte, így történt, ami történt. Nagyon erőteljes szakítás történik a neoliberális filozófiával. Ennek részben következménye a médiatörvény.
- Politikai vádak hangzottak el inkább, szakmailag nagy volt a csend. Hetek óta megy a hadjárat, miközben az angol fordítás csak néhány napja érhető el.
- A szakmai probléma, hogy maga a médiajog nem egy egységes jogág, mint például a büntetőjog vagy a polgárjog, amely önálló logikával bír, hanem úgymond keresztbefekvő jogterület; több jogágon fekszik keresztbe. Egyszerre szabályozza az alkotmány, és van büntetőjogi vonulata is, míg a személyiségi jogok például a polgári jog területéhez tartoznak. Ebből a nagyon fragmentált magyar médiajogból kívántak egységesíteni a jogalkotók és a Fidesz-KDNP, s nem vétlenül nevezték médiaalkotmánynak az új törvényt. A cél az volt, hogy ebből a széttöredezett helyzetből egy egységes állapot alakuljon ki. Ugyanakkor ez nem tehető meg mindenféle szempontból, mert mások a szabályozási területek, és leginkább különbözik a sajtó és a rádió-televízió-internet területe.
Teljes cikk