1. Magyarországon arányaiban nem nagyobb a bürokraták száma, mint az EU-ban - ez a témával foglalkozó magyar, illetve brüsszeli szakértők egybehangzó véleménye. (Aki intézte már ügyes-bajos dolgát osztrák vagy olasz hatóságnál, az hozzáértők tanulmánya nélkül is egyetért ezzel a megállapítással.)
2. A Gál. J. Zoltán kormányszóvivő által bejelentett tízszázalékos, 50-60 ezer munkavállalót érintő leépítésről példátlan módon nem egyeztetett a kabinet az érdekképviseletekkel.
3. Ha a közszférából a nyugati nyelveken beszélő, több diplomával is rendelkező fiatalokat menesztik első körben - mint kiszivárgó információk alapján tervezik ezt például az APEH-nél -, akkor a pálya továbbra sem lesz vonzó, sőt fel is hígul.
4. Ha az idősebb, 40-50 év feletti tisztviselők kerülnek az utcára, úgy csak a munkanélküliség nő; közigazgatási gyakorlattal ugyanis nehéz termelőcégnél elhelyezkedni. Az állástalanság pedig gazdasági értelemben is negatív állapot, hiszen a megszüntetett munkaviszony kapcsán kieső adóbevételt, tétlenséget az égvilágon semmi nem pótolja. Nem beszélve arról, hogy a tízmilliókra rúgó végkielégítéseket ugyancsak az államnak kell állnia.
5. A magyarországi közigazgatásra - akár az államigazgatási, akár a helyi, önkormányzati szervek szintjén - az európai uniós direktívák átvétele kapcsán 2004-től óriási feladat vár.
6. A kormány nem mondta ki nyíltan: ezen felül tervez-e még elbocsátást a közszférában, vagy jövőre is szembe kell nézniük a minisztériumi, illetve a költségvetési szervek alkalmazottainak az újabb tömeges leépítésekkel.

Rendkívüli ellentmondások terhelik tehát a kormányprogram új, gyorsan és humánusan (sic!) mottó jegyében fogant, több tízezer hivatalnok életét megkeserítő fejezetét, amely szellemiségében az 1995-ös Bokros-csomagra emlékeztet. Ha esetleg valaki már elfelejtette volna: a Horn-kormány pénzügyminisztere az állami vállalatoknál korlátozta a bérnövekedést, majd elrendelte a közszférában - minő összecsengés - az átlagosan tízszázalékos leépítést. Jegyezzük meg azt is, hogy Bokros alatt nemzetgazdasági szinten több mint 12 százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Az alacsony fizetések ördögi köréből azóta sem tudunk kilépni.
E vonatkozásban Bokros számlájára írandó még, hogy 1995 óta a gazdaság bajaiból való kilábalást a közszféra béreinek befagyasztásában, létszámának jelentős csökkentésében látják hatalomra kerülésük esetén a baloldali pártok. Sajnos így van ez most is.
Gyorsan és humánusan - ízlelgeti az ember a mottó szavait, amelynek jegyében 50-60 ezer ember veszíti el az állását. Saját környezetéből valószínűleg mindenki tud példát hozni arra, hogyan is rúgnak ki embereket gyorsan. Ám humánus megoldással multinacionális cégek vezéreitől, vezető bankároktól szoktak búcsút venni e kis hazában és nem a köz szolgáitól.
Gyorsan és humánusan - e mottó jegyében talán nem is a közigazgatásban, hanem másutt, esetleg magasabb szinten kellene korlátozni a költségeket és embereket utcára küldeni.
Talán nem nehéz kitalálni, kire, mire gondolunk.

Szajlai Csaba - Magyar Nemzet
2003. október 13.