- Az elmúlt húsz év ismeretében miképp ítélné meg a 2011-es költségvetés helyzetét?

- Az 1991-es esztendő még a pénzügyi konszolidáció jegyében telt: nem voltak bődületes kötelezettség vállalások és hatalmas adósságállomány. Később azonban a város egy kétes koncepció alapján az eladósodottság útjára lépett, a pénzfelhasználások pedig nem feltétlenül az elvárható módszerek alapján történtek, és a város egy nagyon komoly adósságspirálba került. Természetesen nem állítom, hogy semmi előremutató beruházás sem valósult meg Budapesten, azonban tény: az eladósodottság mértéke súlyos. Ráadásul befejezett nagy beruházást alig találunk, befejezetlent azonban többet, és ez utóbbiak közül számos olyat, melyeknek pénzügyi alapjai bizonytalanok, sőt peres úton kell rendezni.

- Miben fog különbözni az idei költségvetés elődeitől?

- A 2011-es év abban lesz új, hogy a realitások talajára lép. A rendszerváltás óta az volt a divat, hogy kommunikációs bűvészmutatványokkal kápráztatták el a budapestieket. Az új vezetés azonban kifejezetten naturálisan próbálja kiteríteni a lapokat az asztalra. Kimondjuk: megszorítások következnek! A számok ugyanis makacs dolgok, és átható közömbösséget tanúsítanak az alternatív valóság iránt.

A tavalyi 540 milliárdhoz képest - mikor minden mindegy alapon firkálták be a költségvetési sorokat - a 2011. évi költségvetés 500 milliárd alatt fog maradni. Két nagyon szigorú költségvetési év következik, melyből a 2011-es lesz a szigorúbb.

- A sajtóban rengeteg szám kering az adósságállománnyal és a költségvetési hiánnyal kapcsolatosan. Sokan össze is keverik a két fogalmat...

- Sajnos rengetegen nincsenek tisztában azzal, hogy nem ugyanaz a költségvetési hiány és az adósságállomány. Ez utóbbi megközelíti a 300 milliárdot, még akkor is, ha nem számítjuk bele a BKV belső adósságállományát, a 4-es metró első szakaszának megkérdőjelezett forrásait, és a várható pereket sem. A költségvetési lyuk alakulása volt az érdekesebb, hiszen az átadás-átvétel idején Demszky Gáborék tájékoztatása szerint 56 milliárdos volt a hiány, azonban Atkári János számításai egészen mást mutattak. Budapest adósságszolgálata erre a ciklusra vetítve 160 milliárd forint, míg cikluson túlnyúlóan 200 milliárd, és még ma sem biztos, hogy ez lesz a végleges szám.

- Az ellenzék éppen azt rója fel Önnek, hogy minden nap új számokat közöl, és hogy ez komolytalanná teszi a helyzetet...

- Csatlakozom Horváth Csaba ténymegállapításához, valóban gyakran kell változtatnunk a számadatokon, ugyanis olyan mértékben folyt a titkolózás, a bizonylatok és a kötelezettség vállalások esetében, hogy hetente hullik a fejünkre egy újabb ügy. Például az előző vezetés 10 milliárd forinttal becsülte túl az iparűzési adó bevételeit, emellett fiktív 12 milliárdos megtakarítást szerepeltettek a költségvetésben. És az ilyen megmagyarázhatatlan tételeknek hosszú sora van.

Egyszer tisztán kell látni Budapest szintjén, és el kell indulni a tereprendezésnek. György Istvánnal elhatároztuk, hogy ebben a kérdésben végig következetesek maradunk, és végigvisszük elképzeléseinket. Terveink szerint a 2014 őszén induló ciklus számára teljesen átlátható és tiszta állapotokat teremtünk.

- Valóban reális esélyt lát arra, hogy a következő városvezetés egy konszolidált anyagi helyzetű Budapestet vehet át?

- Bár 2014 még messze van, véleményem szerint igen. A helyzet stabilizálása feltétlenül elképzelhető, ha pedig valami egészen váratlan dolog nem történik az országos politikában, akkor végrehajtható mindez, sőt néhány kisebb beruházás megvalósítására is lesz mód. Egyike lehet ezeknek az utóbbi napokban nem éppen szakmai alapon vitatott fonódó villamos projekt is, amit a négy érintett kerületből három támogat. De tervezzük P+R parkolók építését, ezen kívül szeretnénk meghosszabbítani az 1-es, illetve a 3-as villamos vonalát, és talán a ciklus végén elkezdődhet a múzeumi negyed vagy a kongresszusi központ építése. Legjobb esetben még a gyalogos Duna-híd munkálatai is elkezdődhetnek.

Még ebben a ciklusban meg kell valósulnia az egységes parkolási rendszernek, és különös hangsúlyt fordítunk a zöldterületek állapotának javítására is. Jelenleg 31 fejlesztési terv fekszik a fiókban, azonban nem kívánjuk bulvárosítani a fejlesztési témát, kizárólag akkor szeretnénk kilépni a közvélemény elé, mikor elérhető közelségbe kerül a megvalósításuk.

- A főváros vezetése többször említette, hogy a nem kötelező feladatok ellátása terén is megtakarítást kíván elérni. Mit jelent ez a gyakorlatban?

- Ezen a területen is szórták a pénzt, száz és száz nem kötelező feladatot támogattak, alapítványoktól kezdve egyesületeken át, ilyen-olyan tevékenységig. Borzasztó pénzek folytak ki. Nem mondom, hogy mindegyik feladat ellátása értelmetlen lett volna. Volt köztük sok nagyon értelmes is. Számot kell vetni azonban azzal, hogy egy ekkora város önkormányzata pénzügyileg és politikailag mi vállalhat. Az előző vezetésnek sokkal fontosabb szempont volt a politikai vállalás és a PR-politika. Nekünk a racionalitás, a pénzügyi politika reális alapokra helyezése a lényeges, a kötelező feladatoknak, a működőképességnek a stabilizálása. Mi is fogunk nem kötelező feladatokat finanszírozni, olyanokat, amelyekre nagy a városban az igény és a politikai elvárás.

- A sok probléma közül az egyik - amit az előző vezetés képtelen volt 20 éven keresztül kezelni - a hajléktalanok ügye. A hajléktalan-ellátásnak egyébként milyen a törvényi háttere?

- A hajléktalan-ellátás a főváros feladata, de a törvény nem határozza meg, hogy milyen mértékben. Szándékosan sarkítom a dolgot: ha egy hajléktalant ellátunk, akkor nem mondható, hogy nem láttuk el a feladatot, mert a volumenét nem szabályozza a törvény. Mi átfogóan szeretnénk hajléktalan-kérdést rendezni.

- Első körben az aluljárókban élő hajléktalanok emberibb körülmények közé kerültek, de vannak-e tervek arra vonatkozóan, hogy később mi lesz velük? Tesznek-e lépéseket a társadalomba való visszailleszkedésük érdekében?

- Azoknak a hajléktalanoknak, akiket elhelyeztünk az aluljárókból, munkalehetőséget teremtettünk és teremtünk. A város közszolgáltató cégei alkalmazzák őket. A társadalomba való visszailleszkedésüket egyértelműen elősegíti, ha nem alamizsnát kapnak, hanem valamit le tudnak tenni hasznos teljesítményként az asztalra. Ez az irány a jövőben is így marad.

Mikor a 120 - aluljáróban életvitelszerűen lakó - ember több mint kétharmada elfogadta a segítséget nyújtó kezet, és sokkal kulturáltabb körülmények közé kerültek, akkor három nap múlva szembe találom magam egy olyan interpretációval, hogy a főváros vezetése kitelepítette a hajléktalanokat az aluljárókból, és ezer ember ellátást tette kockázatossá, ezer embert hozott krízishelyzetbe. Mintha a 120 aluljáróban levő ember elhelyezéséből mi ezer ember további ellátását veszélyeztetnénk! Értem én a politikai érzelmeket, értem azt is, hogy nagyon nagy vágy munkál néhány emberben, hogy az elmúlt négy, sőt tizenöt év rendkívül súlyos mulasztásait és kifogásolható lépéseit igyekezzenek minél nagyobb mértékben elfedni. Mindenféle emberi érzelmet igyekszem megérteni, de mégis úgy gondolom, hogy ennél kicsit kevésbé felelőtlenül szabadna interpretálni tényeket, mert önmagában attól, hogy hamis információkkal hecceljük a közvéleményt, a város még nem fog előre haladni.

- Büntetőfeljelentést tett az Állami Számvevőszék (ÁSZ), mert az előző fővárosi vezetés irányítása alatt hiányosságokat és szabálytalanságokat talált. Tudható már, hogy mekkora kár érte a várost?

- A károkozás mértéke még pontosan nem tudható. Itt szeretném elmondani, hogy amit a Népszava művel az utóbbi napokban, az egyszerűen elképesztő! Ha elolvassák a keddi írást is, tulajdonképpen össze van mosva minden benne. Aki tájékozatlan, akár azt is gondolhatja ebből a tudósításból, hogy az új vezetés tevékenységét vizsgálta az ÁSZ, és ennek alapján tett feljelentést. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a 2009-es évvel és a 2010-es év első félévével foglalkozott a számvevőszék. A külső megbízási szerződések sokaságának vizsgálata alapján azt szűrte le az ÁSZ, hogy a teljesítmények, illetve azok hiánya, továbbá a teljesítmény-igazolások és kifizetések a büntetőfeljelentést a megítélésük szerint megalapozottá teszik.

- A BKV helyzete a rendszerváltás óta egyre kilátástalanabb. Több alkalommal is az aktuális kormány mentette meg a közlekedési vállalatot a csődtől, és idén újabb állami dotációra lesz szükség. A komplex megoldás azonban húsz éve várat magára. Ebben a ciklusban várható változás ebben a kérdésben?

- Éppen azon dolgozik a kormány és a főváros, sőt személyesen a miniszterelnök is, hogy a BKV sorsát ne az eddigi megszokott módszerekkel, a pillanatnyi túlélés jegyében oldjuk meg, hanem hosszútávon rendezzük a helyzetét. Február végére, március elejére várható a megoldás, jelenleg számos alternatíva létezik.

Az egyik szerint az állam átveszi a BKV adósságállományát. Mindez azonban talán csak 2012-től lenne lehetséges, hiszen Orbán Viktor egy 20 ezer milliárdos adósságállománnyal vette át az országot, és az agyongyötört állami költségvetést a BKV adósság azonnali átvállalása csak még nehezebb helyzetbe sodorhatná. Gondolkozunk egy BKV-ingatlan versus kormányzati készpénz-támogatási koncepcióban is. Ebben az esetben az államnak adnánk el ingatlanokat, és az ebből befolyó pénzeket közvetlenül a BKV finanszírozásába forgatnánk vissza. Egy harmadik koncepció szerint a gépjárműadót a főváros szintjén központosítanánk, átkeresztelnénk közlekedési adónak, és egyben köteleznénk a fővárost arra, hogy a bevételeket a közösségi közlekedésbe forgassák vissza. Egy másik verzió a BKV lehetőségeinek bővülésére koncentrál: jogot adna az elővárosi vonalak használatára, a MÁV vezérigazgatójával pedig rendszeresen tárgyalok egy közös tarfia- és jegyrendszert létrehozásáról is.

A teljesség igénye nélkül soroltam fel néhány olyan tervet, melyek a kormány és a városvezetés előtt fekszenek. A következő héten György István főpolgármester-helyettes úr a NEFMI vezetésével, én pedig Matolcsy Györggyel találkozom, és rövid időn belül végleges megoldás születhet a BKV hosszú távú jövőjéről.

- Mi lesz a sorsa a négyes metró második szakaszának?

- A mi kezdeményezésünkre nem került bele sem az állami, sem a fővárosi költségvetésbe a 4-es metró második szakasza. Egészen egyszerű a magyarázat: népámítás lenne. Nem töröljük a második szakaszt, csupán akkor komponáljuk be a költségvetésbe, ha már életszerű lesz a megvalósítása. Az M4 projektigazgatója szerint 2014 eleje előtt nem lehet beszélni az egyes szakasz befejezéséről, ezért nem is reális a következő szakasz elkezdése idén. Az unió sem tárgyal róla egyelőre.

A beruházás másik komoly problémáját az Alstrom-kocsik jelentik. A szerződéseket már Budai Gyula kormánybiztosnak is átadtuk, sőt az ügyészség is vizsgálja. Megérvelhetetlen passzusok szerepelnek benne, például a típusengedély beszerzésének elmaradását a szállítónak fel nem róható vis majorként fogalmazzák meg. De az is érthetetlen, hogy a franciák a garancia ügyében a BKV súlyos pénzügyi helyzetére hivatkoztak. Ez egy elképesztően ostoba érv! Ezeket a forrásokat a város kifejezetten és kizárólag a szerelvények vásárlására kapta, és az utolsó fillérig el kell számolnia velük. Még az elméleti lehetősége sincs meg, hogy ebből a pénzből egyetlen fillért is működésre lehessen fordítani.