Ha családtagjai virágokkal és hideg fagylalttal várják a "börtön kapujában", bizonyára elmosolyodik. Nekik az a dolguk.

Ha egykori szocialista párttársai lesznek ott, nyilván erősen meglepődik. Nekik nem szokásuk a közös múltra emlékezni, meg a történelmet úgy általában is átírni szeretik. Cserélni a fényképeket, neveket és tényeket.

Egy biztos, megnyugodni Zuschlag János frissen szabadult kiskunhalasi lakos csak akkor fog, ha egy kissé sípoló hang felhívja, és azt mondja: köszönjük, amit tettél, hálásak vagyunk neked érte, most, hogy szabadultál, újra veled vagyunk. Újra a kutyánk kölke vagy. Újra rajtad tartjuk a kezünket. Sőt mivel teljesítettél, mostantól még inkább. Ha Zuschlag körbenéz, talán észrevesz egy nem is oly távol parkoló sötét autót, pajkosan mosolygó, napszemüveges köztéri bútorokkal körbevéve. Hiszen ez a kapcsolat kétoldalú, az a kéz nem csak pénzt osztani tud...

Amikor jó másfél évtizede hirtelen látványos lendületet vett a kiskunhalasi ifjú pártkarrierje, először akkor kellett elfogadnia a fenti igazságot. Az volt az a pillanat, amikor a 2002-es választásokhoz közeledve a tolvajprivatizáció legmocskosabb vonalaiban szocializálódott volt KISZ-bárók belevágtak az MSZP magánosításába. A kiskunhalasi titán akkor érezhetett rá először, hogy mit jelent a komoly pénz, s mi annak az ára. Végrehajtani, nem kérdezni és főleg: hallgatni.
Omerta.

A hallgatás törvénye.
Lehet, hogy ezt a szicíliai maffiához kötik, de messze nem csak annak az igazsága.

Zuschlag János karrierjét tényleg csak futva idézzük fel: ifjú szocialista, aztán a profibb fiatal baloldaliak, majd már az MSZP-sek első vonalába kerül. Lesz országgyűlési és helyi képviselő. Kicsit bukik, amikor szocialista nyári tábor helyett tévékamera előtt zsidózik, majd nagyot, amikor kiderül, hogy tízmilliókat játszottak ki az Ifjúsági és Sportminisztériumon keresztül. Ő volt a közvetítő. A miniszter Gyurcsány Ferenc. A politikai államtitkár Mesterházy Attila. Mondják, utóbbiak ellenszenve onnan datálódik. Ám van más is: Gyurcsány és Mesterházy párharca látványos, de nem utolsó vérig menő. Egy bizonyos határt egyikük sem lép át. Sokat tudnak egymásról, s ott a törvény is. Mindenki saját maga döntse el, melyik törvényről van szó, e sorok írója természetesen csak és kizárólag a hatályosra gondolhat. Mármint államira, no...

Zuschlagot és társait egyszerűen nem tudja nem letartóztatni a rendőrség. Túl felületesek voltak, túl flegmák, túlzottan elhitték, hogy övék a világ, s hát igen, túl sokat is beszéltek nem arra szánt fülek előtt üzletről.

Ez az a pillanat, 2007 szeptembere, amikor még bármi lehet. Zuschlag például megbánva és beismerve bűneit, az egész hálózatra vallva, elfogadva a vádalkut, tisztességes ember. Környezetében van, aki az első pillanatban meg is inog. Születnek vallomások, sőt beidézik Gyurcsány Ferencet is. Aztán valahogy mégsem. Ami megszületik, visszavonódik. Zuschlagék természetesen sokat beszélnek, de bizonyos nevek egyszerűen nem hangoznak el a perben. Végül az egész olyan, mintha a tucatnyi állami pályázaton elnyert hetvenegymillió forint valamilyen ismeretlen és megfoghatatlan akarat alapján került volna hozzájuk. A tegnapi bírósági ítélet aztán azonkívül, hogy büntetést csökkent, és lemond az elítéltek vagyoni felelősségéről, már arról sem szól, hogy lehetett felső politikai szál. Érdekes.

De hagyjuk az összeesküvés-elméleteket. Sokkal érdekesebbek a tények. Miután Zuschlag bukik, még számtalan MSZP-s celeb kezére kerül bilincs. S láss csodát, mindannyian hallgatnak, kizárólag saját felelősségükről vallanak, ha egyáltalán. Mintha Zusi ügye szolgált volna pél­dául Hunvaldtól a jó Hagyó Mikiig mindenkinek. Gondoskodunk rólad és családodról, amíg bent vagy, s azután is. De lehet más kimenet is. Értett ebből az, aki ül, s az is, aki még nem.

Zushlag nemcsak tisztességes emberré válhatott volna letartóztatása után, hanem ledönthette volna a dominókat is. Így viszont maradt a hálózat, maradtak a néha-néha kibukó csontvázak, s még nagyon hosszú út vezet a pókhoz. Azonban bármilyen hosszú is lesz - oda vezet.