A magyar uniós elnökségnek a klímapolitika nagyon fontos területe - szögezte le a helyettes államtitkár. Felsorolása alapján ennek a négy legfontosabb része: a Nemzetközi Klímavédelmi Tárgyalásokra és a 2012 utáni globális klímarezsim felállításáról szóló megállapodás; az EU által vállalt 20 százalékos üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési határ lehetséges emelése; a dekarbonizációs, azaz a karbon-szegény (low carbon) gazdaságra 2050-ig való áttérés módozatait bemutató útitervre (Roadmap 2050) vonatkozó tárgyalások előmozdítása, amit az Európai Bizottság március 8-án fog bemutatni és a 2014-2020 időszakra vonatkozó EU-költségvetés klímapolitikai vonatkozásai, különös tekintettel a kohéziós politikára.

Fontos, hogy a magyar soros elnökség ideje alatt a nemzetközi klímavédelmi tárgyalásokban komoly előrelépés történjen és hamarosan megállapodás szülessen a 2012 utáni globális klímarezsimről. A jövő év tárgyalásainak középpontjában a Cancúni Megállapodás végrehajtása lesz. A magyar elnökség mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy 2011 első felében előkészítse a tárgyalásokat - jelentette ki Olajos Péter.

Elmondása szerint a magyar elnökségi stáb feladata, hogy megfelelő mederbe terelje a kibocsátás 20 százalékot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzéséről és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálatáról folyó, elhúzódó vitát. A karbon-szegény gazdaságra való áttérés kapcsán az első véleménycserére közvetlenül a dekarbonizációs útiterv bemutatása után, a márciusi környezetvédelmi tanácsülésen kerül sor. A magyar elnökség március 24-26. között informális miniszteri szintű találkozót szervez Budapestre, ahol a résztvevők folytathatják a véleménycserét és az álláspontok közelítését. A téma ismét napirendre kerülhet a júniusi környezetvédelmi tanácsülésen.

A 2014-2020 időszakra vonatkozó uniós költségvetés klímapolitikai vonatkozásai, a kohéziós politika kapcsán a magyar elnökség célja, hogy az elnökségi időszak végére vitaképes álláspontok és vélemények szülessenek a kohéziós politika és a klímapolitika kapcsolatának jövőbeni irányát illetően. Ezzel kapcsolatban sok javaslatot juttatnak el a magyar elnökséghez, ezek a klímapolitika hangsúlyosabb megjelenítését várják el az EU-tól, annak költségvetésétől. Ez érinti a KAP-ot, a regionális politikát, a regionális és strukturális alapokat is - tette hozzá.

Olajos Péter emlékeztetett arra, hogy a korábban marginális területként kezelt klímapolitika a nemzeti fejlesztéspolitika fő sodorvonalába került. A klímapolitika nem kizárólag környezetvédelmi kérdés, most már az ipar-, illetve a fejlesztéspolitika meghatározó eleme.

Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium EU ágazati politikákért felelős helyettes államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a világban az ENSZ keretei között az éghajlatváltozás kezelése a legnagyobb folyamat, ez léptékében minden mást többszörösen meghalad. Hasonló léptékű globális ügy lenne a WTO keretében a sok éve dohai fordulóként "elő nem mozduló" világkereskedelmi tárgyalások. Az éghajlatváltozás kapcsán az ENSZ-en belül 18 munkacsoporton belül zajlik a munka, az Európai Tanács nemzetközi környezetvédelmi munkacsoportjának pedig 8-10, heti szinten ülésező alegysége van.

Az igazi nagy kérdések itt például arra vonatkoznak, hogy 2050-ig melyik ország, milyen léptékkel és sebességgel hajlandó az üvegházhatású gázkibocsátását korlátozni. Ezek nem szintetikus gázok, hanem a gazdaság működésének a szükségszerű velejárói, illetve a légkör természetesen kibocsátott összetevői. Tehát ezek kapcsán nem egy ipari problémáról van szó, hanem arról, hogyan élünk, utazunk, fűtünk, általában mi a gazdaság alapja. A magyar uniós elnökség kihívása ennek kapcsán az a kérdés, hogy Európát hogyan alakítsuk át ezen a gazdasági paradigmaváltást igénylő úton, illetve, hogy a világban az EU hogyan jár el - hívta fel a figyelmet Baranyai Gábor.