Ezen a héten hazánk a házasság intézményét ünnepli, ennek egyik kezdeményezője Rónaszékiné Keresztes Mónika, a törvényhozás népesedéspolitikai albizottságának elnöke volt.

- Miért van szükség egy héten át olyan magától értetődő dologról beszélni, mint amilyen a házasság?

- Klipszerűen élünk, a világ arra késztet bennünket, hogy mindenben a gyorsan pótolhatót keressük. Ezért nem merünk hosszabb távlatokban gondolkodni, stabil értékeket vállalni. Nagyon érdekes, hogy felmérések szerint az emberek zöme mégis a házasságot tekinti az együttélés legjobb formájának. A fiatalok is több gyermeket szeretnének, mint ahányat végül a világra hoznak. Az elképzelések és a valóság egyre távolabb kerülnek egymástól, így az értékközvetítésbe szerintem minden közéleti erőnek kötelessége bekapcsolódni. Az első lépéseket tesszük most, ez a legnehezebb.

- Amikor a világot hozza szóba, kire, mire gondol?

- A jelenségeket tudom megragadni. Viszonylag hirtelen változott a szellem, ami az emberi önzést nem problémának, hanem egyenesen kívánatosnak tartja. A felszínen ilyen üzenete van a világnak, és kevesen mernek vagy képesek mélyebbre nézni. Így van a párkapcsolattal is. Ha nem megy vagy nem tetszik, akkor lecseréljük a társat. Csakhogy az együttélés, főleg házasságban, áldozatokkal jár, amit vállalni kellene, mert megéri.

- A félelem a hiányos önismeretből is fakadhat, hogy nem vagyunk tisztában a valódi erőnkkel.

- Erre sajnos a reklámok, a média is rájátszik azzal, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha kívül-belül tökéletes vagy, és ilyen a társad is. Az idealizált képet meg sem tudjuk közelíteni, ezért sokan szoronganak a saját tökéletlenségüktől, ami önértékelési zavart okoz.

- Valós gond, ha egy nő például a sorozatos szülés miatt elformátlanodik, nem látja már szépnek és kívánatosnak magát. Nem egy olyan esetről hallani, hogy emiatt hagyják faképnél.

- Az ilyen esetek azt sejtetik, hogy a házasság szerelemellenes. Pedig ez nem igaz. A lényeg éppen az, hogy a közös problémákat közösen kell megoldani. Az sem mellékes, hogy a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy családban nőjenek fel. Az áldozat azt jelenti, hogy önzetlenül akkor állok a másik mellé, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Ezzel magamat is erősítem. Édesapám most súlyos beteg, teljes gondozásra szorul. Nekünk, az öt lánygyereknek csodálatos látni, ahogy édesanyánk nem adja fel, mellette van, erőt ad neki. Nehéz szavakba önteni, de újfajta, nagyon magas rendű közös energia született közöttük apukám kiszolgáltatottságából. A szeretet és az összetartozás érzése tovább erősödött a nehézségektől. Nem adom fel, nem adlak fel - talán ez lehet a házasság lényege egyetlen mondatban. És talán ez a lényege teremtményi mivoltunknak is.