Közérdekű bejelentés
a 2003. augusztus 20-ai budapesti állami tűzijáték kapcsán tapasztalt,
súlyos aggodalomra okot adó visszásságokkal kapcsolatban.
Kapják:
Lampert Mónika, belügyminiszter
dr. Salgó László, országos rendőrfőkapitány
dr. Gergényi Péter, budapesti rendőrfőkapitány
dr. Bolcsik Zoltán, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság vezetője
Tisztelt Belügyminiszter Asszony!
Mint arról a különböző sajtóorgánumok és televíziós hírműsorok is beszámoltak, súlyos aggodalomra okot adó, esetleges törvénysértések gyanúját is felvető anomáliák zavarták meg az idei Augusztus 20-ai budapesti állami tűzijátékot.
Ezek közül az egyik legsúlyosabb körülmény, hogy a tűzijáték megrendezése és kivitelezése során emberek élete és javai kerültek közvetlen veszélybe. Ez a körülmény önmagában is elgondolkodtató, különös tekintettel arra, hogy vajon a közpénzekkel való felelős gazdálkodásnak tekinthető-e a közveszély okozás egy állami rendezvényen.
Köztudott, hogy a 2003-as Augusztus 20-ai budapesti tűzijáték során több ezer rendkívüli tűzerejű, több száz méteres hatótávolságú, emberi életek közvetlen veszélyeztetésére és kioltására alkalmas bomba maradt ellenőrizetlenül - illetve ellenőrizhetetlenül - az egyik tűzijátékbombákkal zsúfolásig megrakott, és a tűzijáték során kigyulladt dunai uszályon. Súlyos gondatlanság esetleges gyanúját ébreszti az a körülmény, hogy a bombák illetve a kilövésükre szolgáló vetőcsövek elhelyezése során szabálytalan módon használtak faszerkezeteket, valamint egyes hírek szerint - ugyancsak szabálytalanul és a pirotechnikai előírásokkal ellentétes módon - több bombát is elhelyeztek egy-egy vetőcsőben. Bizonyos információk továbbá arra engednek következtetni, hogy az emberi életek és/vagy tárgyi javak megvédését szolgáló szigorú biztonsági előírások ellenére az egyes vetőcsöveket sem acélkalodákkal, sem elhatároló rekeszekkel nem látták el megfelelően.
Köztudott, hogy mindennek hatására ellenőrizhetetlen folyamatok indultak el az uszály fedélzetén. Csak a vakszerencsének tudható be, hogy a sorra felrobbanó és kigyulladó szerkezetekből egyetlen bomba sem csapódott közvetlenül a közönség soraiba, aminek következményei pirotechnikai szakemberek egybehangzó véleménye szerint beláthatatlanok lettek volna. A helyzet komolyságát és veszélyességét jól szemlélteti az a tény, hogy az a tűzijáték felügyeltével megbízott két tűzmester, aki a kigyulladt uszályon teljesített szolgálatot, az életveszélyessé vált helyzetben kénytelen volt a vízbe ugorva menekülni.
Az uszályon történtek azonban nem az egyedüliek az eseményre jellemző súlyos anomáliák sorában. A főváros ivóvízellátásának 70 %-át biztosító Fővárosi Vízművek gellérthegyi víztározójának biztonsági bejáratánál felrobbant, fa(!)platón elhelyezett teherautónyi bomba megrongálta a víztározó biztonsági bejáratát, a nagy erejű detonáció betörte a környékbeli házak ablakait és jelentős pánikot okozott az Orom utca környékén élő emberek körében. Ilyen jellegű és méretű robbanás nem tekinthető egyszerű, a tűzijáték megrendezésével mindenkor együtt járó apró üzemi balesetnek, különös tekintettel arra, hogy az itt elhelyezett bombák százai valószínűsíthetően hasonló okokból robbantak fel nem rendeltetésüknek megfelelő módon, mint ami az uszályon történteket is jellemzi. A robbanás méretére jellemző továbbá, hogy a detonáció több száz méterre röpített szét alkatész darabokat, azaz szintén csak a szerencsének tudható be, hogy a gondatlanság esetleges gyanúját is felvető eseménysorozatnak csak anyagi kára keletkezett, és nem követelt emberáldozatot.
A törvénytisztelő állampolgárokban mindezek ismeretében joggal vetődik fel a kérdés, vajon a tenderkiírás során, netán a kivitelezés vagy az ellenőrzés menetében merültek fel olyan sorozatos és súlyos szakmai hibák és mulasztások, amelyek eredményeként fölvethető a gondatlanság és /vagy a gondatlanságból okozott veszélyeztetéssel kapcsolatos törvényi tényállásnak az adott eseménnyel összefüggő kivizsgálásának szükségessége,
különös tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya és törvényei alapján minden törvényellenes cselekmény az állam és bűnüldöző szervei számára hivatalból üldözendő.
Budapest, 2003. október 3.
Tisztelettel: