Tegnap vált világossá, hogy az új alaptörvény szövegezését Gulyás Gergely hazai és Szájer József európai parlamenti képviselő vette kézbe. Annyiban érthető Orbán Viktor döntése, hogy - ha tartani kívánják a tervezet elkészítésének március 15-re szabott határidejét - valóban gatyába kellett rázni az előkészítéssel megbízott társaságot. Gulyás és Szájer személye garancia arra, hogy a határidőre egy jól használható szöveg készül majd, s a kormányoldal politikusai nem lesznek kénytelenek néhány hónap múlva a fejüket kapkodni az új alkotmány belső ellentmondásai, jogtechnikai zavarai miatt. Csakhogy úgy tűnik, a fürdővízzel a gyereket is sikerül kiönteni, hiszen - Gulyás Gergely tegnapi, az Indexen megjelent terjedelmes interjúját olvasva - kiderült, hogy a készülő tervezet nem tartalmazza majd a nemzeti, vagy ha tetszik, antikommunista oldal számos régi követelését.
Mindenekelőtt kimarad az alkotmányból a köztársasági elnök megerősítése, így ő továbbra is csak operettfigurája marad a magyar alkotmányos berendezkedésnek. Pedig 2006 őszén, a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett féldiktatúra megalapozásának napjaiban minden szabadságpárti magyar számára nyilvánvalóvá vált, hogy vannak olyan szélsőséges helyzetek, létezik az alkotmánnyal és a demokratikus jogokkal való visszaélésnek olyan brutális foka, amikor igenis meg kell adni a jogot a mindenkori államfőnek, hogy feloszlathassa a parlamentet. Akár a képviselők többségével szemben vagy a határozatképtelenségük ellenére is.
A hosszú interjúból kiderül, hogy nem élvez fő prioritást az elmúlt húsz évben tapasztalt alkotmánybírósági túlkapásoknak, az alkotmányosság elfajzásának orvoslása sem. Például - miközben az új alkotmányba a liberális jogvédők igényeinek megfelelően várhatóan beolvasztják majd a teljes európai alapjogi chartát - nem mondanák ki a totalitárius rezsimek bűneinek egyneműségét. Azaz egyelőre úgy tűnik, hogy nem orvosolják a Sólyom László-féle (azóta talán az exelnök által is megbánt), lassan húszéves alkotmánybírósági határozat mérhetetlen kártételét, amellyel megszűnt a kommunista bűnök üldözése (nem úgy, mint a kilencven és száz között járó állítólagos exnácik felkutatása).
Az új szövegírók mereven elutasítják Magyarország történeti alkotmánya feltámasztásának gondolatát is (holott annak idején Orbán Viktor nem zárkózott el az ezeréves jogfolytonosság helyreállításától). Hiába élcelődnek a balliberálisok, itt természetesen nem a királyság visszaállítására gondolunk, hanem a történeti alkotmány olyan unikális alapelveire, mint a Szent Korona kvázi előjoga az ország utolsó négyszögölére is. Ennek az elvnek a korszerűsített átvétele, azaz a magyar állam megkérdőjelezhetetlen fennhatósága a (nyilván továbbra is magántulajdonban maradó) termőföldek fölött, az élelmezési világválság és a környezeti katasztrófák küszöbén a magyarság elkövetkező nemzedékeinek túlélését biztosíthatná.
A kétkamarás parlament felállításának lehetőségét eleve ördögtől valónak tartják az alkotmányozók, így ez még vitatéma sem lehet, pedig valamilyen formában helyet kellene adni az Országgyűlésben a civilszervezetek, az egyházak és a kisebbségek képviselőinek. Ellensúlyozandó a nyomasztóan katonás rendbe, azaz egyhangúságba tömörült pártképviselőket. Ennek az igénynek csak töredékét teljesítenék a szövegírók, amikor a 200 fősre csökkenő parlamentet 13 kisebbségi honatyával egészítenék ki.
Az alkotmányozók kisujjal sem nyúlnának hozzá a terhes múlttól és a belső kontraszelekciótól recsegő-ropogó igazságszolgáltatáshoz, meghagyva például a bíróságoknak a Horn-kormány idején elnyert, Európában is példátlan fokú önkormányzatát, ahelyett, hogy pontosan rögzítenék a mindenkori parlament beleszólási lehetőségét a bírói elöljárók kiválasztásába.
Egyetlen keményebb ötletet, a gyerekek után járó szavazati jog vízióját dobták be a köztudatba, de tekintve, hogy aligha akarhat Orbán Viktor 2014-ben egy kisebbségi utódot, valószínűleg ez a javaslat nem több gumicsontnál. Ezt rághatjuk, amíg hideg fejjel megírják a kevés érdeket sértő, bombabiztos, de éppen ezért nyomasztóan szürke új alaptörvényt.
Arról volt szó, hogy "nagy többség, nagy változás". Megvolt a nagy többség, és - mondjon bármit az ellenzék - a kormánynak minden felhatalmazása adott a rendszerváltás zavaros hónapjaiban összefércelt, régi alaptörvény lecserélésére. Persze az új alkotmány - akkor is, ha csak a megismert elképzelések tükröződnek vissza belőle - százszor jobb lesz, mint az eddigi. Csakhogy ennél egy picit többet vártunk volna.