A francia Mezőgazdasági, Élelmezési, Halászati, Vidékfejlesztési és Területfejlesztési Minisztérium munkatársa Párizsban egy magyar újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen hangsúlyozta: a magyar elnökség előkészíti az ezzel kapcsolatos tanácsi következtetéseket, és ezt még márciusban megvitatják az agrárminiszterek. Februárban Martonyi János külügyminiszter is azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az EU készen áll arra, hogy a G20-ak francia elnökségével "vállvetve" törekedjen konkrét eredmények elérésére.

A francia minisztérium illetékese kifejtette: a francia elnökség közös megoldásokat szeretne találni a - többek között az energetikai és mezőgazdasági - nyersanyagárak szélsőséges volatilitásának csökkentésére, mert az hátráltatja a globális növekedést és fenyegeti az élelmiszerbiztonságot. A mezőgazdasági miniszterek ezért júniusban üléseznek, hogy konkrét megoldásokat javasoljanak az élelmiszerbiztonság megerősítésére és a mezőgazdasági kínálat fejlesztésére - fűzte hozzá.

Elmondta azt is, hogy az élelmiszerárak nagymértékű ingadozása nemcsak a kistermelők, hanem a fogyasztók számára is elfogadhatatlan, a szegényebb országokban pedig tragikus következményekkel járhat. A Világbank adataira hivatkozva szólt arról is, hogy az utóbbi fél évben 44 millió ember került a legszegényebbek közé, és hogy 2000 és 2008 között megduplázódott a szegény országok által importált élelmiszer-alapanyagok ára.

A G20-as soros francia elnökség "európai elnökségként" kíván tevékenykedni, vagyis a magyar soros elnökség mellett együttműködnek az Európai Bizottsággal is. Ezenkívül várják a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek - így például az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO), a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), vagy az OECD - javaslatait is, de természetesen a G20 csoport többi tagja, és a civil szervezetek véleményét is kikérik. A nyersanyag árak ingadozási elleni küzdelemnek 4 fő iránya van - mondta a szakember.

Egyrészt biztosítani kell a nyersanyagok piacának átláthatóságát, ennek keretében például információkat kell gyűjteni a fogyasztásról, a termelésről, valamint arról, hogy az egyes államok milyen tartalékokkal rendelkeznek.

Másrészt koordinálni kellene az országok magatartását annak érdekében, hogy az élelmezési válságokat jobban lehessen kezelni. Egy-egy ilyen válság esetén minden állam a saját érdekeit védi, korlátozza az exportot, amely ugyancsak a volatilitást erősíti. Hangsúlyozta: a legsérülékenyebb államokban célszerű lenne úgynevezett sürgősségi tartalékokat létrehozni.

Harmadrészt a pénzügyi- és nyersanyagpiacokat is szabályozni kell, mivel a mezőgazdasági nyersanyagok egyre inkább financializálódnak, vagyis akik a válság előtt ingatlanba fektettek be, azok most nyersanyagokba teszik át a pénzüket. Fontos cél, hogy a spekulációt megakadályozzák, és például megismerjék a befektetőket, valamint hogy törzskönyvezzék a műveleteket és a szerződéseket, illetve leállíthassák a tőzsdei kereskedést ha túlzottan felmennek az árak.

Ezenkívül az is prioritás lehet, hogy a legsérülékenyebb országok mezőgazdaságába ismét befektessenek, tehát ösztönözzék a köz- és a magánszféra invesztícióit, és ezzel többet tudjanak helyben termelni.