Mansfeld Péter ma lenne hetven éves. Mégsem hetven évesen él az emlékezetünkben, hanem tinédzser pesti srácként, az '56-os forradalom szimbólumaként - mondta Németh Szilárd, polgármester Csepelen annak a szakmunkásképző iskolának az épülete előtt, ahol egykor a legifjabb magyar mártír tanult. Itt a Déli és Bajáki Ferenc utca sarkán azért gyűltünk össze, hogy Péternek Csepelen is igazságot szolgáltassunk - mondta Németh.

De márciusban nemcsak Mansfeld születésére emlékezünk, hanem a kivégzésére is. Hiszen 1959. március 21-én a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján - alig tíz nappal Péter tizennyolcadik születésnapja után - kivégezték a fiatal fiút - emlékeztetett a polgármester.

Határtalan cinizmus mind az, ami itt összesűrűsödött Csepelen. A tanácsköztársaság napján kivégzett fiatalember, akinek megvárták, hogy nagykorú legyen és utána megölhessék - mondta, hozzátéve: mind ez határtalanul gátlástalan rendszerre és emberekre utal, ezért is szeretnénk igazságot szolgáltatni. Ezért Bajáki Ferenc névtábláját levesszük erről az utcáról és Mansfeld Péterét helyezzük el - fogalmazott Csepel polgármestere.

Március 17-én pedig a képviselő testület rendkívüli ülésén előterjesztem, hogy ez az utca de jure is az ifjú forradalmár nevét viselje - hangsúlyozta Csepel vezetője. Erről a Fővárosi Közgyűlés fog dönteni, de nincs kétségem afelől, hogy a Tarlós István vezette közgyűlés hogyan dönt ebben a kérdésben- fűzte hozzá.

Németh Szilárd felhívta a figyelmet arra: az új csepeli önkormányzat életében ez az első utcanév-változtatás, de nem az utolsó. Van még adósságunk. Nem messze innen a gyár területén, a régi Hengerdombon még ott éktelenkedik a Munkásőr utca, de már nem sokáig - tett ígéretet a polgármester a hallgatóságnak.

"Az ítéletet hetvenkét órán belül végre kell hajtani!"

Elképzelhetetlen, hogy ez a pazar fiatalember, - aki örökre fiatal maradt, mert tizennyolc éves korában elvették az életét -, most hetvenéves lenne. Sokszor elképzelem, hogy neki is családja, felesége, gyerekei lennének, együtt élhetnénk boldogan, de a sors másképp rendelte el - kezdte emlékező beszédét Mansfeld László, az ifjú mártír öccse. Peti e falak közt koptatta a padot, ígéretes tehetség volt. Szüleinket arra buzdították a tanárok: taníttassák tovább, hogy hasznos állampolgára lehessen ennek az országnak. Petit szüleink mindig tisztességre, becsületre és nem utolsó sorban hazaszeretetre nevelték - mondta.

Amikor kitörtek a harcok Péter lement a Széna térre, hogy a ház lakóinak élelmet szerezzen. Szabó bácsi, a Széna téri parancsnok akkor azt mondta: ilyen gyerekekre van szükségünk - emlékezett vissza Mansfeld László. Persze a harcokban nem vehetett részt, ezért kisebb feladatokkal bízták meg, amit ő maradéktalanul teljesített. Élelmiszert, híreket, iratokat, lőszert és fegyvereket szállított a felkelőknek - idézte fel az öregúr a több mint fél évszázada történt eseményeket.

Mindig nyugtalan fiatalember volt, folyton járt az esze, mindig ki akart valamit találni. De az '56-os forradalom, amire Szabó bácsinak felesküdött, arra kötelezte, hogy a forradalom leverése után is folytassa a harcot, és márciusban újrakezdjék - emlékezett Mansfeld László. Hozzátéve: akkor még nem tudták, hogy Nagy Imrét és társait kivégezték.

Az ítélethirdetés után édesanyám idegösszeomlást kapott, de a bíró - Vágó Tibor - még utána kiáltott: "az ítéletet hetvenkét órán belül végre kell hajtani!" Ezzel is érzékeltetve, hogy itt nem gyerekjátékról van szó, itt bizony akasztás lesz - mondta az '56-os forradalom legfiatalabb mártírjának öccse.

Pétert 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján a gyűjtőfogházban felakasztották. Ez egy előre kitervelt koncepciós per volt. Spiclik és besúgók rángatták bele az ügybe a bátyámat. Bíztatták őket, hogy ti még fiatalok vagytok, ez a rendszer meg már úgysem tart sokáig, és ha vége lesz, ti hősök lesztek. Valóban hős lett belőlük, de Péter az életével fizetett - mondta. 1989-ben, egy héttel a rendszerváltás után édesanyánk meghalt, de még megtudhatta, hogy Péter hol van eltemetve. Hogy hol kaparták el. Mert balkáni módon, hasra fektetve kaparták el, hogy még halálában se nézhessen a napvilág felé - mondta kissé elérzékenyülve Mansfeld László.

Emléküket megőrizzük, és a mostani fiataloknak elmondjuk, hogy milyen élet volt itt 1956-ban. Pétert föltámasztani nem tudjuk, csak az emlékét megőrizni. Őrizze hát emlékét utcanév, emléktábla, dokumentumfilm, mert Ő és társai értünk áldozták fel magukat- zárta beszédét Mansfeld László.

Azok emlékére, akik megjárták a magyar golgotát

Kik voltak az 1956-os forradalmárok példaképei? - tette fel a kérdést megemlékezése kezdetén Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, '56-os szabadságharcos.

Természetesen az 1848-as szabadságharcosok. '48 és '56 forradalmának megtorlásának különös párhuzama a mai napig ható intelmeket hordoz magában. Hiszen a mártírok igazságának erejével kell kiharcolnunk gyermekeink és unokáink életképes, emberibb jövőjét - hangsúlyozta a képviselő.

Az 1848-as magyar mártírok könyvéből idézve Wittner kiemelte: Damjanich a hóhérától csak annyit kért, hogy vigyázzon szakállára, mert arra mindig nagyon ügyelt. Ezt olvasva óhatatlanul eszembe jutott, hogy Kati - kivégzése előtt -, azt mondta a hóhérjának: vigyázzon a hajára, mert most fésülködött - mondta a képviselő.

A politikus egy újabb párhuzamon keresztül még plasztikusabbá tette a két esemény hasonlóságát: a forradalom leverése után az osztrákok táncos mulatságot erőltettek a magyarokra.

Az első álarcosbálon egy fekete fátyolos nő jelent meg és minden magyarnak szétosztotta Sárosi Gyula Farsangi dal című költeményét. A vers nem kevés gúnnyal buzdít táncra és emlékezik meg a forradalom mártírjainak vesztőhelyeiről. És ma, ha a Széna térre tekintünk, mi áll azon a helyen, ahol egykor az '56-osok vérüket hullatták? Most is táncolnak a hősök csontjai felett. "Valakik akkor érted haltak, ki itt ma szórakozni fogsz" - utalt Wittner Mária a napjainkban a téren álló bevásárlóközpontra.

Mégis azt mondom, hogy törődni kell a múlttal, mert a '48-49-es és '56-os forradalom mártírjai a szabadságharcok leverése után végig járták a magyar golgotát - hangsúlyozta a politikus. Igen, sok áldozatot adtak már a haza szabadságáért. És a szabadság oltárán áldozta fel ifjú életét 1959 tavaszán Mansfeld Péter is. Aki nem bánta meg cselekedetét. Akinek megvárták tizennyolcadik évének betöltését, hogy hóhérai a gyűlölt tanácsköztársaság évfordulóján végezhessenek vele. Feláldozták fiatal életét a "vörös bitorlók oltárán". Még közönséget is vezényeltek ki, hogy gyönyörködhessenek az ifjú tizenhárom perces haláltusájában - emlékezett Wittner.

Aztán elvégeztetett... Most mégis itt van köztünk, együtt az 1849-es mártírokkal, mert a lelküket nem tudták megtörni. Már nincs felettük hatalmuk. Hiába harsogják proletár himnuszukat, mert elnyomja a mártírok emlékezete. Mert mindig lesznek, akik imába foglalják nevüket, és ez az ima az égig felér - mondta a képviselő.

Hozzátette: a szabadságharcokban mindig voltak kurucok és labancok, hazafiak és árulók, mártírok és hóhérok, ma sincs ez másként. Ma is ádáz küzdelem folyik a magyar nemzet sírásói és a haza féltői, megtartói között. Én mégis bízom abban, hogy imánk fel fog érni az égig, és a Magyarok Nagyasszonya meg fog védeni bennünket, de ezért nekünk is tenni kell - zárta beszédét a politikus.