Kristóf Attila: Március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét egymáshoz simítva forradalmi ifjúsági napoknak nevezték. (...) A három dátum összetapasztása illeszkedett ehhez a folyamathoz, mintha Petőfi szabadság- és hazaszeretete beragyogná a Szamuely-félék tetteit. A Tanácsköztársaságot a "dicsőséges" jelzővel illették, s csak jelenkorunk lelkébe égett bele a szégyen, hogy a szovjet példát követve Európában egyedül a magyar nép vetette magát alá száz napig a kommunista rémuralomnak, miközben értelmiségének egy része átcsúszott a radikális liberalizmusból a bolsevik borzalomba. A Tanácsköztársaság, amelyre a baloldal annyiban emlékezik szívesen, hogy megnyitotta a szegény gyermekek előtt a Margitszigetet, Magyarország huszadik századi vesszőfutásának és végzetének egyik sarkalatos pontja volt.