Az eddigi eredmények értékét növeli, hogy váratlan nehézségek (Líbia, médiatörvény) mellett is sikerült elérni őket. Másfelől hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy a szemeszter talán nehezebb fele van még hátra, számos területen a második három hónapban kell eljutni a sikerhez. Orbán Viktor miniszterelnök a félév első felét lezáró, brüsszeli EU-csúcstalálkozón maga is úgy értékelte, hogy mandátumának félidejéhez érve a magyar EU-elnökségnek időarányosan sikerült elérnie a kitűzött célok többségét.

Március kiemelkedően gyümölcsöző hónapnak bizonyult ebből a szempontból. Ekkor sikerült döntésre vinni az európai szabadalom ügyét, újabb szakaszba juttatni az uniós agrárreformok előkészítését, illetve továbblépni a félév talán legfőbb feladatának számító gazdasági koordináció területén az EU-szerződés módosításával és a koordinációt fokozó jogszabályok tagországok közti elfogadtatásával. Mindez hozzáadódott a februári energia-csúcstalálkozó eredményeihez, beleértve az unióban hiányzó infrastruktúra-összeköttetésekről született megállapodást, illetve a hosszabb távú energiastratégiát. Megszületett a megállapodás a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról is és néhány kisebb jelentőségű témában. Nem érte panasz a magyar elnökséget a váratlanabb események, mindenekelőtt az észak-afrikai válság kezelésében, és időben foglalkozott a magyar irányítás alatt álló tanács a japán nukleáris válság következményeivel is.

Az eredményekre és az egész magyar elnökségre, különösen az év elején, árnyékot vetett a médiatörvény körüli vita, amely mindazonáltal elcsendesedett azt követően, hogy a kormány megegyezett az Európai Bizottsággal a főbb változtatásokban. Miközben a törvénnyel kapcsolatos kifogások fölött nem hunytak szemet, uniós berkekben sokan túlzásnak tartották és sajnálták, hogy a félév kezdetén ez a vita elhomályosította az elnökség tevékenységét, amelyre vonatkozó visszajelzésekre pedig nagy szükség lett volna, hiszen olyan országról van szó, amely első ízben tölti be ezt a tisztséget.

A korábbi reményekhez képest ma már csekélyebb az esélye annak, hogy még a magyar félévben döntés születhet a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezet kibővítéséről Romániával és Bulgáriával. Ezt azonban Brüsszelben sem írják a magyar elnökség számlájára, hiszen miközben a döntést teljes egyhangúsággal kellene meghozni, egyes tagországok hajthatatlannak tűnően elkötelezték magukat a bővítés későbbre tolása mellett. Külpolitikai téren a következő három hónap talán legnagyobb kérdése az lesz, hogy sikerül-e lezárni a horvát EU-csatlakozási tárgyalásokat. Sokan azonban erre is azt mondják, hogy ennek sorsa csak részben van az elnökség kezében, sokkal inkább magának Horvátországnak a teljesítményén múlik.

Elismerően szólt a magyar elnökség teljesítményéről blogjában a brüsszeli uniós bürokraták kedvenc újságjának számító Financial Times is a közelmúltban. Tudósítója úgy vélte, "kompetensebbnek" bizonyulhat a magyar EU-elnökség, mint azt sokan várták. Indoklásul azt írta, hogy az új uniós költségvetési jogszabályokról a tagországok között nem túl sok vita után sikerült egyezségre jutni. Ezzel együtt az elnökség nem lazíthat feszített munkatempóján a félév második felében sem. A már említettek mellett még olyan feladatokat kell sikerrel megoldania, mint az uniós roma-keretsratégia, a Duna-stratégia, a gazdasági koordinációt kiteljesítő európai szemeszter továbbvitele, a közlekedésbiztonsági jogszabály tárgyalása.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a magyar elnökség sikere több, mint egyetlen ország sikere. Spanyolország, Belgium és Magyarország trióban dolgozva töltötték be az elnökségi szerepkört, közös programjuk megvalósítása, betetőzése is a triót záró magyar elnökség kezében van.

Az eddigi jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy első uniós elnökségének teljesítménye miatt Magyarországnak nem kell majd szégyenkeznie. A siker akár teljes is lehet, ha a végelszámolásnál is sikerül leválasztani az elnökségi tevékenységet más - mondhatni országspecifikus - problémákról. Mint Martonyi János külügyminiszter mondta egy ízben Brüsszelben, nem szabad hagyni, hogy a médiavitával vagy más ügyekkel eltérítsék az országot az európai uniós elnökség történelmi feladatától. A kezdeti nehézségek ellenére ma úgy tűnik, ettől már nem kell tartani. Az út felét az elnökség megtette, és ha sikerül ebben a tempóban folytatni, egyértelműen pozitív felhanggal írhatja be magát az Európai Unió történetébe.