Bárándy a problémát részben az ügyészség, illetve a legfőbb ügyész közjogi helyzetének nem egészen pontos meghatározásában látja, amit alkotmánymódosítással lehetne orvosolni. Ez valóban csak részben magyarázza a jelenséget, a fő ok természetesen politikai. A baloldal megválasztása óta bizalmatlanul tekint Polt Péterre, s tavaly olyan eszközt kaparintott a kezébe (interpellációs leszavazás), amellyel folyamatosan nyomást gyakorolhat a kormánytól független jogállami intézmény vezetőjére. A miniszter sajnos nem említette, hogy ez a módszer nagyon is alkalmas a bűnüldöző szervek egyike iránti közbizalom rombolására, s akkor Kovács Lászlónak az ügyészséget bűnpártolással vádoló nyilatkozatáról nem is beszéltünk.
A rendőrség fogadatlan prókátoraként fellépő Juhász Gábor (MSZP) olyan támadást indított Rejtő E. ürügyén az ügyészség ellen, amellyel konszolidált demokráciában kizárná magát a szalonképes közszereplők táborából. A zavarkeltő akciót követően kiderült, hogy az ügyészség törvényesen és a rendőrség tudtával vitte el a fogdából és hallgatta ki a volt bankvezért, azóta a kihallgatási jegyzőkönyvet is megkapta az ORFK. Az eljárást legfeljebb szokatlannak lehet nevezni, de ugyanez a jelző a szóban forgó ügyre is alkalmazható. Hiába tisztázott azonban szóban és írásban a legfőbb ügyész minden kérdést, a kormánysajtó továbbra is Rejtő E. elrablásáról, az államrend demokratikus működésének zavaráról értekezik, amivel tudatosan rombolja az igazságügy-miniszter féltette közbizalmat. Mindkét oldal hajlamos a tényeket önkényesen szelektálva igazolni prekoncepcióit, így elsikkad, hogy az előző kormány vélt visszaélései kapcsán indított nyomozások egy részét nem az ügyészség, hanem a rendőrség szüntette meg; Polt Péter javaslatára függesztette fel a parlament több fideszes képviselő mentelmi jogát; az ügyészség kedélyeinket borzolva vette tudomásul mondjuk a Gresham-botrány nyomozásának lezárását.
Ezt előrebocsátva érdemes feltenni a kérdést: vajon a politikai szempontból kényes brókerügyet megnyugtató-e kizárólag a rendőrségre bízni? Arra a rendőrségre, amelynek beletörött a bicskája Szász Károly megveretésébe, amely - legalábbis lapinformációk szerint - nem kíván érdemben foglalkozni a Kulcsár Attila legközelebbi munkatársától származó, a kormány és az MSZP számára roppant kellemetlen információkkal. Ráadásul a rendőrség annak a kormánynak van alárendelve, amelynek első embere és belügy-, illetve pénzügyminisztere ismert okokból nem szemlélheti felülről, kívülállóként az ügyet. Ezzel természetesen nem akarom a rendőrség iránti közbizalmat aláásni, de a jogalkotó talán az ilyen helyzetekre gondolva rendelkezett a szoros ügyészi felügyeletről, amelynek törvényi kereteit ebben az ügyben sem hágta át a vádhatóság.
Ha valamiért most éghet Bárándy Péter arca, az nem a hézagos jogszabályi háttér, hanem a koalíció részéről az ügyészségre nehezedő politikai nyomás, ami gátolja a K&H-botrány tisztázását. De erről Juhász Gáborral vagy a brókerügy nyomozásának irányítóit raportra rendelő Medgyessy Péterrel kellene elbeszélgetnie.

Szerető Szabolcs - Magyar Nemzet
2003. október 18.