- Az Európai Unió kifejezetten örült a magyar elnökség azon kezdeményezésének, hogy közösségi szinten alakítsanak ki egységes romastratégiát. Miért döntöttek úgy, hogy felvállalják ezt a feladatot?

- Azt ismerte fel a magyar kormány, hogy ez a probléma tagállami szinten nem oldható meg, és ha nem születik egységes megoldás, a tagállamok egy része akár bele is bukhat. És ha ezek az államok nem tudják kezelni a problémát, az veszélyezteti az unió stabilitását is. Azt is világosan kell látni, hogy Magyarországon ez egy olyan nemzeti sorskérdés, amit ha nem kezelünk megfelelően a következő években, akkor nagyon súlyos károk keletkezhetnek. Ezért gondoltuk azt, hogy uniós szinten is megoldást kell találni a problémára. Másrészt azért is fogadhatta a kontinens nyugati fele örömmel ezt a kezdeményezést, mert egy kicsit rossz a lelkiismeretük azért, mert nem "tettek eleget" az ügyben. Ráadásul ők maguk még azt a néhány száz vagy ezer romát sem képesek integrálni, akik náluk telepedtek le. A hozzánk hasonló helyzetben lévő országoktól pedig eddig azt várták, hogy milliós nagyságrendben integrálják a cigányságot. Harmadsorban pedig, egy lehetséges belpolitikai feszültséget veszünk le a vállukról, hiszen ha itt jó a romáknak, akkor nem fognak odamenni.

- Gyakorlati szinten hogy néz ki a stratégia, mik az elemei?

- Két dologról érdemes beszélni. Egyrészt természetesen pénzre van szükség a folyamat elindításához. Másrészt a kezelő mechanizmusokat kell kialakítani. Az nyilvánvaló, hogy uniós források nélkül nem megy, azonban azt fontosnak tartanám leszögezni, hogy ez nem könyöradomány, hiszen mi is hozzájárulunk az EU fenntartásához. A következő lépés az, hogy ezek a pénzek valóban olyan projektekre legyenek felhasználva, amelyek segítik az integrációt. Ehhez ki kell építeni az elosztó és ellenőrző mechanizmusokat, meg kell állapítani, kinek mi a felelőssége. Ki kell alakítani azokat a kereteket, amelyek mentén ezek a források a megfelelő helyekre jutnak, és a megfelelő célokat szolgálják.

- Pályázatokat korábban is kiírtak felzárkóztatásra, mégsem tapasztaltunk túl nagy előrelépést ebben a kérdésben...

- Eddig a pályázatok közül sok életidegen volt, pontosan ezért az elmúlt években milliárdok maradtak például azokban az uniós alapokban, amelyek a romatelepek felszámolására jöttek létre. Ezen nyilván változtatni kell. Viszont ha már jók a kiírások, következő lépésben ki kell építeni az ellenőrzés mechanizmusait, hogy valóban a célnak megfelelően használják fel a pénzeket. Egy jól felépített szabályozás elsősorban meghatározza a tartalmát és a célját ezeknek a kiírásoknak, hogy számonkérhetővé és összehasonlíthatóvá váljon végrehajtásuk. Ez az elem szerintem hiányzott az eddigi kiírásokból.

- Mely területekre összpontosítanak a felzárkóztatásban?

- Négy területet lehet meghatározni, melyek a hátrányos helyzetű roma és nem roma népesség felzárkóztatásának a sarokkövei. Az egyik az oktatáspolitikai irányok kijelölése. Fontos, hogy minden tagállammal megértessük, hogy minél korábban el kell kezdeni a felzárkóztatást. A mi javaslatunk szerint három éves kortól kötelező lenne az óvoda, ezzel csökkenthető az iskolaéretlenek száma, amiből az következik, hogy kevesebben fogják idejekorán elhagyni az iskolát - ezáltal megnő a középfokú végzettséget szerzők aránya. A második terület a foglalkoztatás. Itt azt a kérdést kell megoldani, hogy hogyan tudjuk a munkaerőpiacra vinni azokat a tömegeket, akik soha nem láttak még a családban olyan embert, aki valóságos munkaviszonyban dolgozik. Egészen másképp kell bekapcsolni őket újra a munka világába, mint azokat, akik "csak" 3-5 éve munkanélküliek. A harmadik terület az egészségügy. Ma a romák tíz évvel hamarabb halnak, mint a magyarok, a magyarok pedig tíz évvel korábban, mint az uniós átlag. Itt azt kell megoldani, hogy hozzáférjenek az egészségügyi ellátáshoz, és igénybe is vegyék azt. A negyedik terület pedig a lakhatás kérdése. Itt a romatelepek, a szegregált lakókörnyezet felszámolása a cél úgy, hogy nem "eldózerolunk és széttelepítünk", hanem azokat segítjük kitörni, akik maguk is akarnak, s képesek utána a megváltozott életformát fenntartani. Ezen a négy területen meg kell állapítani azokat a standardokat, amelyek alapján a tagállamok végrehajthatják a programokat. E standardok alapján mérhető lesz az is, hogy milyen eredményeket ért el az adott ország.

- Ön szerint ez a problémahalmaz inkább etnikai vagy szociális, gazdasági kérdés?

- Ezen ment a vita több mint húsz éve az unióban. Mi úgy vágtuk át a gordiuszi csomót, hogy azt mondtuk, mindkettő. Azonban meg kell határozni a kettő viszonyát, hogy mi az, amit kifejezetten romaprogramnak tekintünk, és abban kik vehetnek részt.

- Ezt nehezíti az, hogy ma nem lehet nyilvántartani, hogy ki melyik etnikumhoz tartozik...

- Igen, azonban ez kiküszöbölhető azzal, ha úgynevezett krízistérképeket alkotunk. Ezzel meghatározzuk, hogy a kontinens mely részein jelentős a mélyszegénységben élők aránya. Tény az is, hogy a roma népesség jelentős része ezeken a területeken él. Ma Magyarországon 30-40 hátrányos helyzetű térség van, és a cigányság nyolcvan százaléka itt él. Tehát az világos, hogy ha ezekbe a kistérségekbe irányítjuk a forrásokat, akkor biztos, hogy eljutnak a romákhoz is.

- Említette, hogy nem megfelelő a jelenlegi ellenőrző mechanizmus. Hogyan lehet hatékonyan ellenőrizni ezeknek a pénzeknek a felhasználását?

- A források felhasználását feltételekhez kell kötni, és ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a következő transzfer már nem fog megérkezni. Kiemelném azonban, hogy az ellenőrzés nemcsak arról szól, hogy a számlák rendben vannak e. Azt is meg kell vizsgálni, hogy melyek a hosszú távú hatások. Például futott egy olyan felzárkóztató program hazánkban, amely huszonkét embernek teremtett munkát három hónapra, az elszámolt költsége pedig 1,3 milliárd forint volt. Mindemellett a számlák, az úgynevezett "papírok" rendben voltak, azonban mind az országhoz, mind a ráfordított összeghez képest igen csekély hatást fejtett ki a program. Tehát a közép- és hosszú távú hatások mérési mechanizmusainak a kialakítása az egyik legfontosabb feladat.

- Milyen a viszonyuk a jelenleg megújuló Országos Roma Önkormányzattal?

- Első helyen említeném, hogy a keretmegállapodás a kormány és az önkormányzat között nyers formában már elkészült, bízom benne, hogy néhány héten belül a miniszterelnök aláírja, és Farkas Flórián és én ellenjegyezhetjük. Két dolgot emelnék ki, egyrészt azt, hogy egy, a Fidesszel több, mint tíz éve szövetségben lévő roma politikus nyerte meg a legutóbbi roma önkormányzati választásokat. Ez természetesen előrevetíti azt is, hogy az együttműködés olajozottabb. Ez egy pozitív kiindulópont. Másrészt azonban nem szabad azt sem elhallgatni, hogy rettenetes állapotokat örökölt az előző vezetéstől Farkas Flórián. Éveken keresztül az Országos Cigány Önkormányzat egy olyan hitelvesztett testület volt, melynek az élén egy súlyos bűncselekménnyel gyanúsított ember állt. Az emberek legjobb esetben is csak azt gondolhatták az önkormányzatról, hogy sóhivatal. Ebből az következik, hogy a hitelességét kell először helyre állítani. Én úgy látom, hogy az elnök úr elindult ebbe az irányba. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy csökkentette a fizetéseket és az alkalmazottak számát, és megpróbálja a testület több tízmilliós adósságát törleszteni.

- A Jobbik és az LMP is elfogadhatatlannak tartja a kormány cigányság politikáját, és homlokegyenest ellenkező javaslatokkal állnak elő...

- Nem követhetjük az erőszakosság útját, amit a Jobbik tanácsol. Továbbá elfogadhatatlan számunkra az is, hogy ők úgynevezett etnikai alapú átnevelést szorgalmaznának. Sokan azt gondolják, hogy az a megoldás, hogy kívülről, állami eszközökkel kell kényszeríteni a romákat. Ezzel szemben szerintünk az a járható út, ha érdekeltté tesszük őket a változásban. Ilyen például az a kezdeményezésünk, hogy roma vállalkozókra bízzuk a közmunkaprogramban résztvevő cigányok megszervezését, hiszen ők ismerik a mentalitásukat, és ők tudják őket számon kérni. Ha ez a mechanizmus jól fog működni, az sikere lesz a roma önkormányzatnak, a magyarországi cigányságnak és a foglalkoztatáspolitikának is. Érdekeltté tenni persze úgy is lehet, hogy bizonyos támogatásokat. például családi pótlék, ösztöndíj, feltételekhez kötünk.

- Mi a helyzet az LMP-vel?

- Az "LMP-típusú" hozzáállás szerint ez kizárólag emberi jogi kérdés. Ők azt mondják, hogy tessék biztosítani a romáknak ugyanazokat az emberi jogokat, ami mindenkinek jár, és akkor a dolgok rendben lesznek. Folyamatosan valamifajta diszkrimináció ellen harcolnak, ugyanakkor behunyják a szemüket olyan jelenségek előtt, amiket figyelembe kell venni ahhoz, hogy megértsük a vidéki településeken megjelenő feszültség okait a többségi és a kisebbségi társadalom között. A klasszikus emberi jogi megközelítés egy rövidzárlatos gondolkodás, mert csak arról beszél, hogy mi jár, de a kötelezettségekről hallgat. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy munkát adunk, a tanulásra lehetőséget biztosítunk, javítjuk a lakhatási körülményeket, partnernek tekintjük őket, viszont elvárásaink is vannak. Azaz el kell járni dolgozni, javítani kell a tanulmányi eredményeket, a házat rendben kell tartani, adott esetben föl kell építeni. Például a romatelepek felszámolását úgy akarjuk megvalósítani, hogy az ott élők építsék fel új házaikat, hiszen a tulajdonhoz való viszony is más, ha az ember saját maga hozza létre. Összegezve: sem a Jobbik, sem az LMP által javasolt irányt nem kívánjuk követni, hanem az általunk megkezdett utat folytatjuk. Azt hiszem, hogy az egy jó visszajelzés, ha az ember mindkét oldalról támadást kap, ugyanis azt jelzi, hogy az ő megoldása valahol középen állhat.

- Kik közvetíthetnek az állam és a cigányság között?

- Több mint ötezer roma önkormányzati képviselő van. Ez egy olyan hálózat, amit használni kellene. Nagyon fontos eleme a Kormány és a Roma Önkormányzat megállapodásának, hogy létrehozzuk az Országos Roma Közéleti Akadémiát, ahol arra fogjuk képezni a résztvevőket, hogy hogyan kell érdeket érvényesíteni, konfliktusokat kezelni. Tájékoztatást kaphatnak majd arról, hogy milyen jogi lehetőségeik és kötelezettségeik vannak, hogyan közvetíthetnek a kisebbség és a többségi társadalom között. De természetesen számítunk a civil szervezetek és az egyházak segítségére is. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan transzmissziós szíj, ami a pozitív szándékot közvetíti a cigányság felé.

- Hogyan kívánják átalakítani a roma tanulmányi ösztöndíjrendszert?

- Legalább húszezerre szeretnénk felemelni azoknak a számát, akik ösztöndíjat kapnak, ugyanis ma négy-ötezerre tehető az ösztöndíjasok száma. És természetesen teljesítményalapú rendszert akarunk bevezetni. Jelen pillanatban ez a támogatás tanulmányi segély, mi ezt is szeretnénk teljesítményalapúvá tenni. Ezzel összefüggésben szeretnénk azt is elérni, hogy az ösztöndíjasok mellett legyenek mentorok, akiknek ha sikerül javítani a gyerek tanulmányi átlagát, akkor prémiumot kapnának. Továbbá szeretnénk, ha kiépülne egy olyan életpályamodell, amelyben, ha valakit az óvodától az egyetemi diplomáig segítünk, akkor az néhány évig segíti azokat a fiatalokat, akik hasonló helyzetben vannak, mint ő volt egykor.

- Az oktatás gyakorlati ismeretekkel látja el az embert, ugyanakkor vannak olyan nem praktikus, de nagyon fontos ismeretek, amelyek csak a kultúra megismerésével sajátíthatók el...

- Ami nincs benne az európai egységes stratégiában, az a kultúra erősítése. Ez viszont szeretném, ha fajsúlyos részét képezné a nemzeti programunknak. Kultúra nélkül nincs felemelkedés. Ahhoz, hogy a szegénységből ki tudjanak törni ezek az emberek, ahhoz öntudat kell. Van cigány kultúra, annak számos olyan eleme van, amire büszkék lehetnek, van történelmük, tisztában kell lenniük azzal, hogy kik ők, milyen sajátosságaik, értékeik vannak. Feltétlenül szükséges, hogy kialakuljon a cigányságban egyfajta közös magyar-roma identitás, mert különben nem tudnak lelkileg kapcsolódni ehhez az országhoz, és előbb-utóbb abból nagy baj lehet. Az állam ugyan bevezethet intézkedéseket, de ha azt a "végeken" elszabotálják, mert nem győzték meg adott esetben őket, akkor nincs előrelépés. Ha nem mozdul meg a társadalom ebben az ügyben, akkor nincs esélyünk. Ehhez bizony a többség hozzáállásán is változtatni kell. Ezért is tartom folyamatosan a kapcsolatot az egyházakkal és a civil szervezetekkel, mert ők a motorjai lehetnek ennek a folyamatnak. Ha részt vesznek és segítenek, akkor olyan pozitív változások indulhatnak meg, amiket az állam egyedül soha nem tudna elérni.