Az egy testet alkotó Kis-és Nagyszelmencen annak idején a falu közepén - egyetlen éjszaka - úgy húzták meg az államhatárt, hogy olyan porta is akadt, amelynek gazdája reggel már nem meríthetett vizet a saját kútjából, mert az már a Szovjetunió területén volt. Más háznál már az ablak alatt álló körtefa termését se szedhette le a tulajdonosa, neki csak a határ fölött átnyúló ág lepottyant gyümölcse jutott. Családokat, apákat, fiúkat, testvéreket szakítottak el egymástól fél évszázadra és még ki tudja meddig: az egyedülállóan csúfos helyzet azóta sem változott.
A két Szelmenc lakossága azóta is tehetetlen. A Szlovákiában fekvő Nagyszelmenc lakói 2001-ben petíciót intéztek a szlovák szervekhez, melyben egy kishatárforgalmi gyalogátkelő megnyitását szorgalmazták, de erre azóta még csak választ sem kaptak.
Az egymáshoz könnyes szemmel, országhatáron átbeszélő Kis- és Nagyszelmec lakói a most felállított székelykaput mintegy jelképnek szánták, abban bízva, hogy a kérelmük végre meghallgatásra talál, s az egyik lábával Ukrajnában, a másikkal Szlovákiában álló kapu alatt mielőbb átmehetnek végre.
A szombati eseményen Rudolf Bauer, a kassai kerület elöljárója a vasfüggöny utolsó maradékának nevezte a két falut elválasztó sorompót, és az emberek reményét tolmácsolva bizakodóan szólt arról, hogy a problémát rövidesen megoldják.
Ma Nagyszelmencen 618, Kisszelmencen 186 ember él.

MTI - fidesz.hu