- Sokan Keller László munkásságával hasonlítják össze tevékenységét, igaz a közpénzügyi államtitkár végül nulla találattal zárta munkásságát. Míg Keller láthatólag személyekre koncentrált, addig Ön elsősorban ügyeket vizsgál. Minek köszönhető ez a szemléletbeli eltérés?

- Lényeges különbség köztem és Keller László között, hogy jogászi múlttal rendelkezem. Ügyészként és ügyvédként közel húsz éve pályán vagyok, így komoly rálátásom van arra az igazságszolgáltatási rendszerre, amely jelenleg Magyarországon működik. Emellett nem az a célunk, hogy konkrét személyekre koncentráljunk, hanem az elmúlt nyolc év azon ügyeire, ahol jelentős közpénzek tűntek el. Nem vezetek statisztikát, mint Keller László. Mi ügyeket vizsgálunk, és ezekben tesszük meg a szükséges jogi lépéseket. Teljesen más személetben dolgozunk.

Keller Lászlónak nem volt jogász végzettsége, közpénzügyi államtitkárként inkább ámokfutást hajtott végre. Kapott egy politikai utasítást, amelynek végrehajtása pusztán egyetlen célt szolgált, hogy az akkori hatalom profitálni tudjon belőle. Még azon az áron is, hogy esetlegesen teljesen alaptalan vádakat fogalmaznak meg bizonyos személyekkel szemben. Ne felejtsük el például a Millenáris Kht. vezetőjének, Berkecz Máriának meghurcoltatását. De ezen kívül számtalan olyan ügyet említhetnék, amelyekben a közpénzügyi államtitkár mellé fogott.

- Hányan vizsgálják az elmúlt két ciklus gyanús ügyeit, és hogyan bírják a folyamatos terhelést?

- Velem együtt összesen heten alkotjuk a kormánybiztosi csapatot, és mindenkinek megvan a maga területe. Valaki kizárólag az állami földeladásokra koncentrál, mások pedig éppen a Honvédelmi Minisztériumot érintő visszaélésekkel foglalkoznak. Rengeteg ügyünk van, némelyeket mi magunk indítunk el, de számos magánember keres meg bennünket levélben is a jogorvoslati lépések lehetőségeit fontolgatva. Minden megkeresés iktatásra kerül, és az esetlegesen induló eljárásról, jogi konzekvenciákról megfelelő tájékoztatást adunk. Igaz, sok esetben a beadványok nem jól irányzottak és nem lényegre törőek. Amennyiben nem vagyunk érintettek, úgy a megfelelő hatáskörrel rendelkező szervezethez továbbítjuk a dokumentumokat.

Jelen pillanatban harminc olyan ügyet ismer a nyilvánosság, amiben eljárás folyik, ezen kívül ötven kiemelt ügyben vizsgálódunk. Az államot minimum több mint tízmilliárdos kár érte az elmúlt két ciklus során. Csak az elmúlt négy hónapban 150 bejelentés érkezett, ami komoly feladat hárít ránk.

- Melyik ügy vizsgálódásának eredményei lepték meg leginkább?

- Egyértelműen a filozófusok pályáztatásának története volt a legmegdöbbentőbb. Ez az értelmiségi réteg korábban burokban élt, szinte meg sem lehetett őket érinteni. Azonban mára kiderült: ők is emberek, akik hibázhatnak. Ez olyan horderejű ügy volt, amely nemcsak a hazai, de a nemzetközi sajtót is izgalomba hozta. Nem véletlenül, ugyanis Európában sem volt ezidáig rá konkrét precedens, hogy ilyen jellegű pályázatok vizsgálatát valaki felvállalta volna. Mi nemcsak felvállaltuk ezeknek a morális és jogi szempontból egyaránt kifogásolható szerződéseknek, hangsúlyozom: támogatási szerződéseknek - hiszen nem esztétikai természetű, illetve szakmai szempontú vizsgálatot végeztünk - az áttekintését, hanem megtettük a szükséges lépéseket is.

Sukoró, az Álomsziget, a Moszkvai Nagykövetség és a washingtoni konzulátusok ügyeiről már korábban is hallhattunk. Ugyan nem láttunk bele a részletekbe, komoly meglepetést mégsem okoztak, nem úgy, mint a filozófusi pályázatok esete. Az Innovációs Alapból komoly összegek kerültek kiutalásra, több esetben olyan munkákra, melyeknek eredményessége sok esetben megkérdőjelezhető. Milliárdok folytak el szakmailag megalapozatlan pályázatokra, miközben az arra érdemes kutatások háttérbe szorultak, mivel a pályázók nem kívántak az aktuális politikai elit köreinek elvtelen kiszolgálóivá válni!

- A Nemzeti Földalap Kezelő ellenőrző bizottsági tagja volt éveken keresztül, 2008. január 1-től valamelyest belelátott a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. működésébe. Mit tapasztalt a döntési mechanizmusokat illetően?

- Elsősorban az állami földek értékesítésére és pályáztatására volt rálátásom, de számomra teljesen egyértelmű volt, hogy az MNV Zrt.-nél nem volt meghatározott koncepció és cél, ad hoc jelleggel hoztak döntéseket, különböző baráti kapcsolatokon keresztül valósult meg például az állami földterületek értékesítése. Nem lehetett fölfedezni konkrét vagyongazdálkodást, nem volt stratégia, mondhatni kaotikus módon működött a Vagyonkezelő ebből a szempontból. Nem véletlen, hogy a rendőrség egy civil szervezet bejelentése alapján jelenleg is vizsgálja a visszaéléseket.

- A ferencvárosi stadion esetében azonban biztatónak tűnhet az MNV Zrt. szerepvállalása...

- Bizonyos szempontból utánlövésnek érzem, hiszen mi már korábban megtettük a feljelentést az ügyben, a Vagyonkezelő pedig egy héttel később hasonló lépésre szánta el magát. Ugyanakkor el kell ismerni, a jelenlegi vezetés már teljesen más szemlélettel végzi a munkáját: sokat egyeztetünk és folyamatos a kapcsolattartás. Ahogy látom, a jövőben nemcsak a Ferencváros ügyében fogunk hasonló álláspontot képviselni, éppen az egyeztetések következményeként. A konstruktivitás ezen a területen elengedhetetlen, eredményeket - mely közös érdek - kizárólag így tudunk elkönyvelni.

- Elindult már a nyomozás?

- Éppen a mai napon (az interjú 2011. április 6-án készült - a szerk.) kaptam meg a Fővárosi Főügyésztől a tájékoztatást, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda folytatja az eljárást. Maga a szerződés ezer sebből vérzik, miután Tátraiék szándékosan vagy véletlenül, de elfelejtettek garanciákat kérni a vállalt kötelezettségek tekintetében. Tulajdonképpen lényegtelen, hogy mindezen felelőtlenül megkötött szerződések mögött tetten érhető-e a szándékosság, avagy sem, a puszta tények önmagukért beszélnek; magyar államot jelentős kár érte: a stadiont nem újították fel, Mc Cabe kiszállt a futballból, és 1,2 milliárd elúszott. S nem szabad elfelejteni, ez - az elhanyagolhatónak koránt sem tekinthető összeg - a mai napig hiányzik az államkasszából, az adófizetők pénzéből. Ezen érdemes elgondolkodni, amikor a szándékosság megállapíthatóságának kérdéskörét vesszük napirendre.

- A magyar közvélemény jó része elsősorban az előző ciklus vezetőinek felelősségre vonására vár. Gyurcsány Ferencet eddig mégis egyedül Schiffer János jelentette fel. Lát lehetőséget arra, hogy Gyurcsány mellett Veres János és Oszkó Péter felelőssége is középpontba kerüljön az ügyészségen?

- A hiányérzettel egyetértek, ugyanakkor mindenkitől türelmet kérek. Gyurcsány felelősségét már egy évvel ezelőtt is felvetettem Sukoróval kapcsolatosan, Oszkó a koncessziós jog kiadásában, Veres János pedig a Moszkvai Nagykövetség elherdálásában érintett. Bízzuk az ügyészségre a részletek feltárását, lehet, hogy rendelkeznek annyi információval és bizonyítékkal, ami megalapozhatja a felelősségre vonásukat. Az elszámoltatási tevékenységet és a hatóság munkáját nem szabad összemosni! A bíróságok függetlenségét és pártatlanságát meg kell őrizni. Folytassák le az eljárásokat, és azt követően alakítsák ki az álláspontjukat. A jogállami kereteket be kell tartani, mert ha nem így tennénk, akkor semmiben sem különböznénk attól a garnitúrától, ami az elmúlt nyolc évben tönkre tette az országot.

- Azért az ügyészség sem mindig volt abban a helyzetben, hogy mélyrehatóan dolgozhasson. Elég arra az esetre gondolni, mikor Önnek voltak dokumentumai Sukoró ügyében, az ügyészségnek azonban semmi.

- A kormányváltást követően már megkapták a szükséges iratokat. A Bajnai-kormány idején abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy rendelkeztem bizonyítékokkal, azonban az akkori kormányzat megpróbálta lassítani és gátolni az információk áramlását. Nem volt számukra szerencsés, hogy a választások előtt a sajtó konkrét neveket hozott összefüggésbe ezzel a kétes ügylettel, de mára ez a probléma megoldódott.

- Mandátuma két évre, 2012 novemberéig szól. Van annyi munka, hogy a következő év végén még sajtótájékoztatót hívjon össze egy, a nyilvánosság előtt még nem ismert visszaélés miatt?

- Rengeteg ügyünk van, és még számos konkrét témában várunk be iratokat, elsősorban privatizációkkal kapcsolatosan. Emellett nyomon követjük azt a harminc ügyet is, amelyben folyik a büntető eljárás, szóval esélyes, hogy az előttünk lévő másfél év kevés is lesz a munkánk befejezésére...

- Sosem észlelt politikai vagy bármilyen más nyomást elszámoltatási kormánybiztosként?

- Természetesen kaptam fenyegetéseket telefonon és levélben egyaránt. Aki ezt a munkát végzi, előbb-utóbb ezekkel a dolgokkal szembesülni fog. Sukoró és az Álomsziget esetében korábban a befektetők részéről érzékelhető volt egy enyhe nyomás, de ennek nem volt semmi jelentősége. Aki egy kicsit is ismer, tisztában van azzal, hogy sosem fogok hátralépni, és sosem fogom hagyni, hogy eltántorítsanak a kitűzött céltól. Addig megyek, amíg végére nem járok a dolgoknak!