Kristóf Attila: Én nem tudom, hogy a liberálisok és immár a szocialisták elnyűhetetlen, mondhatni örök vesszőparipája, az úgynevezett sajtószabadság, nem változott-e az elmúlt idők során olyan seprűvé, amin néhanap boszorkányok lovagolnak. A baloldali pszeudoliberális média Magyarországon, a rendszerváltozás kezdetén, az Antall-kormány hatalomra kerülése után nagyon határozottan kikezdhetetlen erkölcsi fölénnyel azt a tézist vallotta, hogy a szabad sajtó mindig ellenzéki, és elsőrendű kötelessége a kormány ellenőrzése és bírálata.

(...)

Röviddel később, 94 és 98 között kiderült, hogy a sajtószabadság alapelveit a magyar médiavilágnak eszében sincs tiszteletben tartani.

(...)

Most, midőn a szocialista-liberális sajtó ismét az ítélkező szerepkörében tetszeleg, a konzervatív jobboldali médiának van csak erkölcsi alapja, joga és kötelessége, hogy azt a kormányt, hatalmat, amelynek létrejöttét támogatta, segítse és hitelét növelje bírálatával is.