Mármost a nyár folyamán a kormányzati kommunikáció libikókája folyamatosan működött, sok lebegtetéssel, viszont korántsem kapkodó sietséggel. Ugye emlékszünk: majd két hónapig tartotta magát a hír - már nem is emlékszem, hogy a pénzügy vagy más tárca háza tájáról indult-e -, hogy az idén októberben nem fizetik ki az 53. heti nyugdíjat. Tartott a libikókázás egészen addig, míg végül a miniszterelnök határozottan odanyilatkozott: az 53. heti nyugdíjat pedig kifizetik és pont. Legalább ilyen hosszú életű volt a lakástámogatási kedvezmények megvonása körüli libikókázás. Az első Hióbhír - állítólag ellenzéki forrásokból tudatosan torzítva - még arról szólt, hogy vége, kész, nincs tovább lakáshitel. Aztán jöttek a különféle változatok. Nem szűnik meg , csak minimumra csökken, aztán: megmarad, csak átalakul a konstrukció. Végül a hosszas libikókázás után a lakáshitel valóban átalakult, valóban jelentősen csökkent az igénybe vehető összeg, és az úgynevezett futamidő is megrövidült, de a sok, egyre zűrzavarosabb információ áradata után még így, az összes csökkentéssel együtt is valóságos megkönnyebbülést jelentett, mikor végre kihirdettetett a végső verdikt. Az előzőkhöz képest kicsit rövid libikóka-időt élt meg, de annál nagyobb riadalmat keltett az, hogy jön az ingatlanadó. Hogy mikor jön, hogy a Pénzügyminisztériumból vagy máshonnan jön és milyen lesz, azt senki sem tudta. Illetve - libikóka - mindenki másként tudta. Ki úgy, hogy csak bizonyos értékhatár felett adóztatnak, ki úgy, hogy a régi ingatlanok után nem, de az újak annál nagyobb adóval lesznek terhelve. Már jól benne jártunk az őszben, mikor valahára elhangzott az egyértelmű döntő szó: ingatlanadó nem lesz és pont.
Ugyanakkor a kormányzat határozott elégedetlenségét nyilvánította önnön kommunikációs libikókázása miatt s ősz elejére leszögezték, hogy a kártékony, innen-onnan jött híreszteléseknek véget vetnek, a különböző intézkedéseket világos, egyszerű és egyszeri pontos közlések fogják tudtunkra adni. Kommunikációs téren azóta kétségtelen a javulás. Annyiban, hogy a libikóka felgyorsult. Alig néhány napig élt a hír, hogy a Magyar Vakok és Csökkentlátásúak Szövetsége jövőre 22 százalékkal kevesebb pénzt kap, mint eddig, és - igaz, az érintettek protestálására - a szerdai kormányülést követően máris bejelentették: szó sincs csökkentésről, ellenkezőleg, a fogyatékkal élők támogatása jövőre növekedni fog. Ugyanilyen rövidéletűnek bizonyult a táppénzek radikális csökkentéséről a hét elején felröppent szóbeszéd, amely péntekre már "a kormányzat újragondolja a táppénzcsökkentést" meg, igaz, kérdőjellel "mégse csökken a táppénz?" - közléssé zsugorodott.
Egyszóval: haladunk.

Szász István - Népszava
2003. október 18.