Az önbizalom-túltengésben szenvedő politikus természetesen tisztában van minden baj okával, aki nem lehet más, mint maga a főgonosz, Orbán Viktor. Előkerül az örök baloldali mítosz, miszerint minden bajért az előző kormány a felelős. (Persze nem ártana megválaszolni a kérdést, ha üres volt a kassza, akkor miből sikerült még néhány százmilliárdot elosztani?) Ő a felelőse - amint a nagy gondolkodó kíméletlen igazságkereséssel megfogalmazza - a jelenlegi szociális problémáknak, hiszen "Orbán a járadékosok Magyarországát csinálta meg". Azt már eddig is sejtettük, hogy a tudatlanság roppant magabiztossá tehet valakit, most itt az élő példa.
A sportminiszter figyelmét elkerülte, hogy amíg boldogabb nemzetek gyarmatosítással gyarapították fejlesztési forrásaikat, addig mi - biztosan úri passzióból - inkább függetlenségi háborúkat és szabadságharcokat vívtunk. Úgy tűnik, Gyurcsány azt sem tudja, hogy az alapvetően tőkehiányos régiónkban a magyar állam kemény gazdaságösztönző politikája nélkül nem érhettünk volna el oly sikereket, mint a technológiai lemaradásunkat jelentős részben ledolgozó dualizmus időszakában. Ami azonban a szemtelenség teteje, hogy a karrierjét a KISZ-ben indító politikus - mely az országot a harmadik világ színvonalára lepusztító párt ifjúsági szervezete volt, s mely a tervgazdaság felsőbbrendűségét hirdetve vont mindenkit állami függésbe - most az önállóság apostolaként kéri számon a polgári kormányon, hogy nem hagyott mindenkit magára.
Gyurcsány igazi problémáját azonban nem az ellenzéki interpellációk jelentik, hanem az a tény, hogy elúszni látszik a nagy álom. Hiszen az elkényeztetett milliárdos valamiért elhitte, hogy a politikai karrierje is olyan gyorsan ívelhet felfelé, mint vagyonosodása, s álmaiban már elérhetőnek látszott számára a miniszterelnöki szék is. Csakhogy az MSZP régi motorosai előbb a március végi pártkongresszuson verték vissza azt a kísérletét, hogy bekerüljön az elnökségbe, majd miután mentora, Medgyessy Péter bevitte a kormányba, ott is megfagyasztották körülötte a levegőt. Hiszen az MSZP elnöke, valamint az esélyes Kovács utódjelöltek nem azért járták végig a párthierarchia szamárlétráját, hogy holmi jött-ment burzsoának adják át keményen kikönyökölt pozíciójukat. Azt ugyanis aligha lehet másként értékelni, hogy éppen a nagyobbik koalíciós párt elnöke immáron másodszor sem talált alkalmat Gyurcsányt támogató voksának leadására. Szijjártó Péter interpellációjának letiltását is pusztán az a tény motiválta, hogy az erősen megszorító költségvetés elfogadása közepette a szocialisták nem kívánták megosztottságukat nyíltan demonstrálni. A sportminiszter megbuktatásával majd ráérnek a jövő évben foglalkozni.
Innen e szomorúság, mert Gurcsány Ferenc már tudja, hogy rövid kirándulása a politikába véget ért. Újmagyarul azt is mondhatnánk: Game over.

Keresztes Lajos - mno.hu