Körmendy Zsuzsanna: Heller már 1959-ben is mindenen és mindenkin túl akart tenni. Önmagán is. Az elvtársakon is. Hiszen, mint olvashatjuk, ő volt az, aki várta a kommunistákat, hogy vívódásait orvosolják. (Legalább várta őket valaki.) De ők elhanyagolták feladataikat. S mit tett erre Heller? Elvégezte azoknak az elvtársaknak a dolgát, akik lusták voltak őt elintézni. Leírt nekik saját hibáiról, politikai vakságáról mindent, hogy lássák őt szellemi pőreségében. Lukácsista nézeteit kívánságra másképp fésülte. Feltétlen hűségét bizonygatta. Muszáj volt önként jelentkeznie, és leírnia sokszor: ellenforradalom volt! Nyilvánvalóan ellenforradalom volt!

Ehhez képest 2007-ben Heller Ágnes egy berlini látogatása után azt nyilatkozta az MTI-nek: "Számomra 1956 olyan szent volt, mint semmi más. Életem legnagyobb politikai élménye az 1956-os forradalom volt."