A 2003-ban aláírt csatlakozási szerződés szerint a régi tagállamok a csatlakozástól számítva legfeljebb hét évre (2+3+2 éves bontásban) korlátozhatták az új tagállamok állampolgárainak foglalkoztatását, vagyis erre az időszakra fenntarthatták korábbi munkavállalási engedélyeztetési rendszerüket. E lehetőséggel a hétéves átmeneti időszak végéig, 2011. április 30-ig már csak Ausztria és Németország élt.

Az elmúlt hét év tapasztalatai szerint megalapozatlannak bizonyultak a korábbi félelmek a 2004-ben csatlakozott nyolc kelet-közép-európai ország munkavállalóinak beáramlásától. A szabad munkavállalás nem gyakorolt kedvezőtlen hatást a fogadó országokban a bérekre és fizetésekre, és nem rontotta a helyi munkaerő elhelyezkedési esélyeit. Az újonnan érkezett munkavállalókat jellemzően a betöltetlen állásokban foglalkoztatták. A 2007. január 1-jén csatlakozott Bulgáriával és Romániával szemben 2013 végéig maradhat fenn a korlátozás. A magyar soros elnökség reméli, hogy a román és a bolgár munkavállalókkal szemben fennálló akadályok is hamarosan megszűnnek azokban a tagállamokban, amelyek még nem nyitották meg munkaerőpiacaikat. A piac egységessé válása a munkaerő-mozgás területén a magyar elnökség meggyőződése szerint kedvező, a gazdasági növekedést ösztönző hatásokkal fog járni. Hosszabb távon remélhetőleg a szakképzett munkaerő szabadon fog áramlani az egységes piacon, vagyis a hazájukat elhagyó munkavállalók idővel visszatérnek, és megszerzett tudásukkal, tapasztalatukkal a helyi gazdaság és társadalom hasznára lesznek.