Haeffler András: Köszöntöm a stúdióban vendégünket, Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökét, akit természetesen megillet a miniszterelnök titulus is. És velünk van még a Kossuth Főszerkesztőség belpolitikai szerkesztőségvezetője, Stiffner Gábor.
Amikor készültünk erre a ma reggeli beszélgetésre, nagyjából megosztottuk a várható témákat. Kollégám választott a Fideszen kívüli politikai témákat, én pedig inkább a szövetséggel kapcsolatosakat.

Stiffner Gábor: Országos politika és gazdaság, elnök úr, és nem is a mai gazdaság először, hanem menjünk vissza az időben másfél évet, és beszéljünk még mindig erről a fránya kincstár állapotról, hogy is volt, mint is volt másfél évvel ezelőtt? Volt-e a kincstárban háromszázhuszon valahány milliárd, vagy nem volt, ha nem volt, akkor miből lehetett száznapos programot csinálni, és így tovább.

Orbán Viktor: Jó reggelt kívánok a tisztelt hallgatóknak. Ha gondolja, akkor tegyük meg ezt az időutazást. Arra mindenki emlékszik, hogy a mai kormány hivatalba lépését követően mintegy másfél hónapon belül születtek döntések jelentős béremelésekről, amely döntéseket egyébként a Parlamentben a mai ellenzék is támogatott. Én azt hiszem, hogy bonyolult közgazdasági vita és számháború helyett jobb, hogyha a józan eszünkre hallgatunk. Nincs a világon olyan kormány, még hogyha minden tagja Nobel-díjas lenne, akkor sem ismerhetnénk olyan kormányt, amely képes arra, hogy a kormányváltást követően másfél hónap alatt mintegy 300-320 milliárd forintnyi béremelést tudjon végrehajtani. Tehát valaminek csak kellett ott zörögnie a kassza alján, valami csak volt abban a bugyellárisban.

Stiffner Gábor: Gazdaság még mindig. Gazdasági folyamatok. Tehát egy pillanatra próbáljuk meg fölmérni, hogy miféle folyamatok zajlottak Magyarország gazdaságában az elmúlt másfél évben, és ennek alapján milyen gazdaságpolitika rajzolódik ki a legnagyobb ellenzéki párt és annak elnöke számára?

Orbán Viktor: Azt hiszem, hogy a helyzetleírást illetően most már több dologra is támaszkodhatunk. A gazdaságnak szinte minden szereplője az utóbbi másfél hónapban nyilvánosság elé tárta a maga véleményét, a Gyáriparosok Országos Szövetségétől kezdve a Magyar Gazdasági Kamarán át, mondjuk a Közalkalmazottak Szakszervezetéig. Tehát rendelkezünk egy megbízható, összefüggő képpel arról, hogy milyen is a magyar gazdaság helyzete. Azt mindenki látja, hogy az árak elszabadultak. Ez a legsúlyosabb probléma szerintem a mai magyar gazdaságban. Igaz, hogy piacgazdaságban élünk, de a kormánynak jelentős eszközei vannak a tekintetben, hogy bizonyos, az életünket leginkább befolyásoló árakat kordában tartson. Ilyen a gázár, ilyen a villamosenergia-ár, ilyen a gyógyszerár.

Stiffner Gábor: Talán érdemes föleleveníteni az előző kormány négy esztendejéből, hogy melyek voltak azok a legfontosabb olyan elemek, amikor a kormány úgy döntött, hogy beleszól az árak alakulásába.

Orbán Viktor: Nem is az előző kormány szempontjából érdekes az, hiszen nem akarok abba a helyzetbe kerülni, hogy itt a saját lovunkat kelljen dicsérgetni, az mégiscsak egy kínos helyzet, inkább a jövőre nézve mondom azt, hogy a kormánynak vannak árszabályozási eszközei, voltak a múltban is, vannak most is. Az a kérdés, használja-e? Nem könnyű egyébként használni, tehát nem akarom azt mondani, hogy egyszerű dilemma előtt áll a mindenkori kormányzat, mert óriási nyomás van a miniszterelnökön is, meg a kormányon is, hogy emelje az árakat. Az erőmű-tulajdonosok, aztán az áram- és gázszolgáltatók, maga a MOL, amelyik egy magyar kézben lévő, vagy magyar irányítás alatt álló vállalat, mindig szeretné emelni az árait, hiszen részben a költségeit el akarja számolni, részben pedig nyereségre akar szert tenni. Ugyanez van a gyógyszergyártók esetében. De hát egy kormánynak sohasem a nagytőke érdekét kell képviselni, hanem mindig a polgárok oldalán kell állnia, és valami iránytűt ki kell alakítania, ami szerint majd eljár ezekben a kérdésekben. Én azt tartom egy helyes iránynak, mind a múlt, mind a jövő tekintetében, ha az ember azt mondja, hogy az inflációnál, vagyis a várható átlagos áremelkedési mértéknél nem engedi nagyobb mértékben nőni azon termékek és szolgáltatások árát, amelynek árára befolyással van. Ilyen a villamos energia, ilyen a gáz, ilyen a gyógyszer. Ehhez képest 18, 25, meg 40 százalékos villamos energia- és gázár-emelésekkel élünk ma együtt. Ezt nem bírják el a nyugdíjasok, ezt nem bírják el a családosok, ezt nem bírják el azok az emberek, akik átlagbérért végzik a munkájukat. Tehát a kormánynak az ő oldalukra kellene állnia, nem szabadna emelnie az árakat.

Haeffler István: Most van a Parlamentben a költségvetési vita. Ezeket az árszabályozási tervezett intézkedéseket a költségvetésbe is be lehetne építeni. Többen kérdezik azt hallgatóink közül, hogy ahelyett, hogy a Fidesz támadja a költségvetést, mint ellenzéki párt, miért nem áll elő inkább egy úgymond alternatív költségvetéssel, hogy én ezt tenném, én így tenném. Nem lenne-e célravezetőbb?

Orbán Viktor: A költségvetést a Parlament egyszerű többséggel fogadja el. Tehát mi beterjeszthetünk ugyan nem egy, hanem egy tucat költségvetést is.

Haeffler András: Nem beterjesztés, hanem a nagyközönség, a plénum elé.

Orbán Viktor: A plénum szerintem nincs zavarban, ha arra a kérdésre kell választ adnia, hogy mi mit csinálnánk másképpen. Hiszen négy éven keresztül volt Magyarországon egy polgári kormány, ami messze volt sajnos attól, hogy tökéletesnek vagy hibátlannak lehessen mondani, de mindenképpen voltak irányai. Erre az emberek emlékeznek. Tehát most is lehet tudni, hogyha polgári kormány lenne Magyarországon, akkor olyan költségvetés születne, amely támogatja a hazai vállalkozókat, amely féken tartja az árakat, amely a reálértékben jelentősen emeli a nyugdíjakat. Egy olyan kormány lenne, amely a költségvetés középpontjába a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést állítaná, és nem a megszorításokat. Ezt szerintem mindenki tudja ebben az országban, akkor is tudná ezt, hogyha egyébként meg sem szólalnánk az egész költségvetési vita alatt, de nem ez a tervünk. Meg fogunk szólalni, és mindenfajta javaslatokat, jobbító szándékú javaslatokat teszünk majd.

Haeffler András: Hallgatói kérdés. Elfogadható-e a sietség az euró bevezetésére, ugyanis sokan nagyon alacsony életszínvonalon élnek.

Orbán Viktor: Azt javaslom, hogy mielőtt erre a kérdésre válaszolunk, még egy, az előző kérdésből itt maradt leágazást is kövessünk végig, mármint a gazdaság általános helyzetét illetően, és akkor el tudunk jutni az euróig. A másik probléma az árak növekedésén túlmenően abban ölt testet, hogy munkából egyre nehezebb megélni Magyarországon. Ha valaki választ keres arra a kérdésre, hogy mitől emelkedik majd föl a magyar gazdaság, mitől lesznek az emberek jobb módúak, mitől lesznek elégedettek, gyarapodóak és boldogok - mármint gazdasági értelemben -, akkor azt a választ tudja csak adni erre minden józanul gondolkodó ember, hogy a munka révén. Magyarországnak nincsenek gyarmatai, sosem voltunk gyarmattartó nép, tehát nem tudunk másoktól elvenni, nem tudjuk mások munkájának eredményét becsatornázni a magyar gazdaságba. Trianon óta nincsenek jelentős ásványkincseink sem. Akkor hogyan lehet egy országot fölemelni? Erre a válasz az, hogy a munka, meg a szellem révén. Most a helyzet fonákságát az mutatja legjobban - s ezt tartom a gazdaságpolitika legsúlyosabb kritikájának - a vállalkozók szerint az ő számításaik alapján azt mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy ma Ön száz forintot hazavihessen a munkája béreként, ahhoz az, aki munkát ad Önnek, háromszáz forintot kell, hogy előteremtsen. Háromszáz forintot kell egy vállalkozónak ma kifizetnie, hogy Önnek száz forint megmaradhasson a zsebében. Ilyen körülmények között egy, csak munkára alapozható gazdaság nem tud eredményesen működni. Ezen kell mindenképpen változtatni. Az euró úgy függ ezzel össze, hogy az euró bevezetésének vannak negatív és vannak pozitív következményei. A negatív következménye az, hogy mindenfajta nehezen elérhető pénzügyi mutatót gyorsan teljesítenünk kell. A másik oldala az éremnek pedig az, hogy abban az esetben, hogyha Magyarországon ma euró lenne, akkor a kamatok, amelyek a munkahelyteremtő beruházások hiteleihez párosulnak, ahhoz társulnak, azok a kamatok jelentősen lezuhannának. Ma a jegybanki alapkamat 9,5 százalék, a kereskedelmi hitelkamatok pedig jóval efölött vannak. Ha euró lenne Magyarországon, akkor a mai európai 2-3-4 százalékos kamatszint mellett juthatnának forráshoz a vállalkozók. Ezzel több munkahelyet lehetnek létrehozni, a munkára épülő gazdaság több eredményt tudna fölmutatni. Ráadásul Magyarország, miután meg kell védeni a valutáját, meg kell védenünk a forintot, amely ellen állandóan spekulációs mozgások vannak - erről Önök is rendszeresen hírt adnak - ezért a Magyar Nemzeti Banknak nagyon sok pénzt kell (egyébként fölhasználható pénzt kell) erre a védekezésre tartalékolnia. Most is 10 milliárd euró fölött, valahol 11 milliárd magasságában lehet a valutatartalék. Ha egy közös európai pénz van, akkor ez lecsökkenhet 1,5-2 milliárd euróra. Az azt jelenti, hogy jelentős források szabadulhatnának föl a magyar gazdaság számára. Ez szól a bevezetés mellett.

Stifner Gábor: Elnök Úr, Istennek hála, járhatom az országot és sokat vagyok vidéken, legutóbb például Hódmezővásárhelyen jártam, ahol egy dinamikus város képe rajzolódott ki előttem, egy dinamikus, tehetséges, fiatal politikussal az élén, Lázár Jánossal. De most úgy látom, hogy a települési önkormányzatokat elsősorban értelemszerűen az foglalkoztatja, hogy a formálódó, készülő költségvetés a települési önkormányzatok számára mit rejt. Ön hogy látja ezt?

Orbán Viktor: Mielőtt ide jöttem volna, akkor többen mondták, hogy lehetőleg a határozott kifejezésektől tartózkodjam, mert majd meg fognak érte támadni. De mégis azt kell mondanom az Ön kérdésére válaszképpen, hogy megnyúzzák az önkormányzatokat. A 2004-es költségvetésből könnyedén kiolvasható, hogy a bőrüket is lehúzzák. Az történik, hogy a kormányzat mindenfajta ígéreteket tett korábban, ezeket nem tudja teljesíteni, és áthárítja az önkormányzatokra. Olyan költségvetési döntések előtt vagyunk, amelynek lényege, hogy feladatokat adnak az önkormányzatoknak, kötelezően ellátandó feladatokat, az ahhoz járó forrásokat pedig nem adják oda. Ezért mi történik? Az önkormányzatok hiteleket vesznek föl, meg eladják a vagyonukat. Erre nézve tudok is számokat mondani Önöknek. Az önkormányzatok a kormányváltás óta abba a helyzetbe jutottak, hogy kormányváltáskor 60 milliárd forint volt az adósságuk összesen az országban, ma 120 milliárd. Másfél esztendő alatt megkétszereződött az önkormányzatok adóssága. És hogyha ez fejlesztés érdekében történt volna, akkor rendben lenne, de nem ez a helyzet. Vagy el tudom mondani Önöknek azt, hogy a kormányváltás óta 208 milliárd forint értékben adták el vagyonukat az önkormányzatok. Olyan vagyontárgyakat is, amelyeket meg kellett volna tartaniuk, mert szolgáltató cégekről is szó van, és így a szolgáltatások árát innentől kezdve nem az önkormányzat, hanem inkább most már a tulajdonosok határozzák meg, aminek mindig árfelhajtó hatása van, vagyis nőni fognak az önkormányzati szolgáltatások árai is. Tehát látszólag az önkormányzatok kerülnek présbe, de ahogy lenni szokott, végül is a mi hátunkon, vagyis az emberek hátán csattan az ostor.

Haeffler András: Jelentheti-e az, mint ahogy némely politológus jósolja, hogy az önkormányzatok eladósodnak, csődbe kerülnek, majd elvesztik önállóságukat, hiszen innentől az állam támogatásától függenek. Tehát egyesek azt mondják, hogy ezek a gazdasági folyamatok az eddig meglévő önálló önkormányzati rendszer fölszámolását jelentik.

Orbán Viktor: Kétség kívül, ha erőteljesen és egyszerűbben akarunk fogalmazni, akkor az Ön által elmondott okfejtés tartható. De szerintem nem arról van szó, hogy ez a szándék munkál, tehát én nem bírálnám a kormányzatot azzal, hogy szándékosan föl akarja számolni az önkormányzatok függetlenségét. Egész egyszerűen az országnak nincsenek gazdasági irányai, nem tudjuk mifelé megyünk és miért abba az irányba. Napról napra élünk, a kormányzat is napról napra élve hozza meg a döntését. Az egész országban eluralkodott a bizonytalanság, és megpróbálja a kormány valahogy összelapátolni azt a mennyiségű pénzt, amiből úgy gondolja, hogy az országot működtetni tudja, és ennek egyik formája, hogy megsarcolja az embereket, megsarcolja a vállalkozókat és megsarcolja az önkormányzatokat, úgy, hogy közben nem tudjuk, hogy azt a temérdek pénzt miért gyűjtik be tőlünk.

Stifner Gábor: Úgy hangzik a kormányzatnak a tájékoztatása, a retorikája, hogy adócsökkentés következik a jövő évben.

Orbán Viktor: Ha nem komoly dologról volna szó, és nem sokmillió ember életét érintő ügyről, akkor ezt egyszerűen viccnek vagy szamárságnak is minősíthetnénk. Így viszont, hogy komoly dologról van szó, azt kell mondjam, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. Ha azt a kérdést tesszük föl, hogy a következő évben könnyebb vagy nehezebb lesz-e a magyar vállalkozóknak, akik munkát adnak a többi embernek, könnyebb vagy nehezebb lesz-e azoknak, akik dolgoznak, akkor mindenki tudja, mindenki érzi, hogy nehezebb lesz. Vagyis nőni fognak a terhek. Hiába adnak elő nyelvileg briliáns okfejtéseket arról, hogy valójában csökken az adó. Összességében a terhek nőni fognak.

Stifner Gábor: Még beszéljünk itt ennél a kérdéskörnél a korrupcióról. Miközben lapok arról adnak hírt, hogy nemzetközi felmérések szerint a korrupciós listán hátrébb szorultunk, aközben működik ebben a kormányban, a jelenlegiben egy közpénzügyi államtitkárság, ugye Keller László úr vezetésével. Az ő államtitkárságának az elmúlt másfél éves tevékenységéről állít-e föl mérleget a legnagyobb ellenzéki párt?

Orbán Viktor: Az az igazság, hogy nem nagyon szoktam ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert azon ügyek közé tartozik ez is, amely a józan ész alapján könnyen megítélhető. Mindannyian látjuk azt a kínszenvedést, a gyöngyöző homlokot, a szájszegletben összegyűlő izzadtságot, amikor ezt az urat láthatjuk a televízióban, mert hát nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy végül is mi az a munka, értelmes munka, amit az elmúlt másfél esztendőben ez a hivatal végzett. De én ennek ellenére sikert szeretnék kívánni az államtitkár úrnak. Ez egy furcsa, Európában szokatlan megoldás, hogy a kormány egy ilyen intézményt fölállít, de attól, hogy furcsa és szokatlan, még lehet, hogy ez értelmes és eredményt hozó lesz majd. Van is mit vizsgálni a mostani kormány közpénzekkel való gazdálkodását tekintve tehát biztos temérdek munkája lehet, remélem, hogy a közvéleményt izgalomban tartó kormányzati közpénzügyi döntések közül jónéhánynak sikerrel ered majd a nyomába.

Haeffler András: Az általános gazdasági helyzet tárgyalásakor itt egy témakör eddig még kimaradt, legalább is a mezőgazdaság, a gazdák helyzete. Mit lehet tenni például a termőföld megtartása érdekében, a családi gazdaságok támogatása érdekében. Jelenleg ellentétes pénzügyi szelek fújnak. Mit lehet a magyar mezőgazdaság megtartása érdekében egyáltalán tenni? Jövőre uniós tagok leszünk.

Orbán Viktor: Anélkül, hogy belegabalyodnék agrárgazdaság-tani kérdésekbe...

Haeffler András: Szándékosan nem soroltam fel a tej, tojás, stb. válságot.

Orbán Viktor: Annyit talán érdemes elmondani, hogy láthatóan két különböző világ, két különböző világkép, elgondolás létezik a magyar gazdaság jövőjét illetően, ha már a termőföldet hozta szóba. Ha a mostani kormányzati tisztviselőket hallgatjuk, akkor ők mindig arról beszélnek, hogy a magyar birtokszerkezet az egészségtelen, túl kicsi. Van egyfajta romantika ezekben az emberekben a termelőszövetkezetek, meg az állami gazdaságok korából itt maradt óriási, nagy táblás mezőgazdasági gazdálkodás iránt, és azt gondolják, az a helyes, hogyha az ilyen hatalmas nagy táblákon gazdálkodó részvénytársaságok és kft-k, amelyek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok helyébe léptek, kapnak elsőbbséget. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy helyük van ezeknek is a magyar mezőgazdaságban, de a magyar mezőgazdaság gerincét a középbirtokosságnak kellene adnia, Európa mezőgazdasága is ilyen szerkezetet mutat. A magyar egy gazdaságra jutó birtokméret egyáltalán nem marad el az Európaitól, nincs szerkezeti problémája, nincs tulajdoni szerkezeti problémája a magyar mezőgazdaságnak. Nagyon sokan vannak, akik kis földterületből élnek, de ezt nem mezőgazdasági kérdésként kell kezelni, hanem szociális kérdésként, tekintettel arra, hogy ők a megélhetésük érdekében foglalkoznak ezzel, nem főállásban, kis területeken. De Magyarországnak egy elég jelentős középbirtokossága van már, akik olyan 15 és 100 hektár közötti területeken gazdálkodnak, illetve ekkorát tulajdonolnak. Ez az a réteg szerintem, amelyre építeni kellene a magyar mezőgazdaság jövőjét. A mi döntéseink mind ezt a réteget próbálták a súlyához méltó helyzetbe hozni termőföld-vásárlási lehetőséggel, hitelekkel, beruházási támogatásokkal. A mostani kormány pedig a mai nézete szerint alakítja a mezőgazdaságot. Hogyha ez így megy tovább, akkor ez a középbirtokosság, amely szerintem nemcsak gazdaságilag, hanem szellemi, lelki értelemben is az egyik legértékesebb része Magyarországnak, nehéz helyzetbe kerülhet, összezsugorodhat, és ha ez sokáig így megy, akkor sajnos akár el is tűnhet.

Haeffler András: Jönnek a levelek, jönnek a telefonok a szerkesztőségbe. Pontosan ez a réteg panaszkodik, hogy megszűnt a hitel, amit korábban fölvettek nem tudják törleszteni, nem tudnak gépet vásárolni, nem tudnak vetőmagot vásárolni és így tovább. Nem tudják, mi lesz velük. Ha a távolabbi jövőt nézzük, az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni időt, mi lesz velük, és mi lesz velünk?

Orbán Viktor: Az, hogy mi lesz a gazdákkal, az alapvetően a magyarországi belpolitikai fejleményektől függ. Ha így megy tovább, akkor csak a legrosszabbakra számíthatnak, ha sikerül elérnünk, hogy a kormány más irányba fordítsa az agrárpolitikáját, vagy ha erre nem hajlandó, akkor tudunk egy, a középbirtokosságot támogató kormányt választani, akkor pedig ismét jobb idők jönnek. Ez nem gazdasági kérdés, ez politikai szándék és akarat kérdése. Változásokra van szükség ahhoz, talán kormányzati változásokra is, hogy a mezőgazdaság ismét talpra tudjon állni.

Stifner Gábor: Egy nagy ellenzéki párt, egy olyan választás után, amelyik kis különbséggel hirdetett nyertest, mit tehet?

Orbán Viktor: Én azt hiszem, hogy a magyar közélet egy jelentős változáson ment át az utóbbi hetekben, hónapokban, azt is mondhatnám, hogy talán új szakaszába érkezett a magyar közélet. Összeomlott a célok helyébe az ellenség képét helyezni akaró kormányzati politika. Az elmúlt másfél évben, ahelyett, hogy a célokról, a jövőről, a közös nagy terveiről, az ország közös nagy terveiről beszéltünk volna, és ezek határozták volna meg a kormány lépéseit, hát bizony itt egyfajta ellenségképet helyeztek a középpontba. De szerintem ennek vége van, mert az emberek rájöttek, hogy visszaéltek a bizalmukkal, nagyon sok esetben visszaéltek a bizalmukkal. Nem erről volt szó, mint ami most folyik az országban. És kezdik belátni, hogy jólétet nem ellenségekkel, hanem inkább közös célokkal, és határozott kormányzati döntésekkel lehet megvalósítani. Ez az a pillanat, amelyben most vagyunk, hogy mindaz, amit elmondtam, már nemcsak az emberek számára, hanem úgy tűnik, hogy a kormány számára is kezd világossá válni. Erről szólnak azok a fölmérések, amelyek rendszeresen aztán citálásra kerülnek a sajtóban. A nagy kérdés, hogy a kormány hogyan válaszol erre a helyzetre. Tehát összeomlott az, amit eddig csináltak. Még egyszer mondom, a közös célok helyébe ellenségképet helyező politika. Az a kérdés, hogy most hogyan tovább. Ez nemcsak a mi kérdésünk itt a mikrofonnál, ez szerintem a Parlament, meg a miniszterelnöki szoba falai között is kérdés ma. A költségvetés mikéntje egyébként egyfajta választ ad erre a kérdésre.

Haeffler András: Szabó Tibor budapesti hallgatónk és jónéhány más hallgatónk kérdése is: felkészült-e a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség egy esetleges előrehozott választásra? Jó lenne-e, akarják-e az előrehozott választást? Utána esetleg készülnek-e kormányzásra, mármint egy esetleges előrehozott választás sikere után?

Orbán Viktor: Azt tudom mondani a tisztelt kérdezőnek, hogy egy nagyon jól szervezett és erős közéleti szervezetről beszélünk, hogyha a mai ellenzéki pártokra gondolunk, ráadásul nemrégen tettük le a lantot, nemrégen fejeztük be a kormányzati munkát, semmi okunk nincs kisebbrendűségi érzésre vagy kishitűségre. Igen, nyugodtan mondjuk azt, hogy képesek lennénk arra, hogy folytassuk a munkát, még azzal a jóindulatú föltételezéssel is élhetünk, hogy talán még az elmúlt négy évben elkövetett hibáinkból is tanulva, talán még jobban tudnánk dolgozni és jobban fogunk majd dolgozni a jövőben. Tehát én azt üzenem a hallgatóknak, hogy efelől ne nagyon legyen kétsége, készen állunk, és hogyha az ország állapota, az alkotmányos lehetőségek megengedik, akkor tenni fogjuk a dolgunkat.

Haeffler András: Ha már itt a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség politizálása szóba került, természetes, hogy nagyon sok kérdés vonatkozik erre a bizonyos baloldali médiapolitikusok által szervezett tréningre, amely - én örülök is, hogy az újságírókkal kapcsolatosan ilyen sok kérdés érkezik. Nem gondoltam volna, hogy a szakmán kívüli embereket, hallgatókat ennyire érinti, érdekli ami történt.

Stifner Gábor: Ha valaki nem tudná, arról van szó, hogy a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség közismerten baloldali liberális kötődésű újságírókat kért föl arra, hogy tartanának nekik tréninget a médiában való viselkedés szabályairól.

Orbán Viktor: Én nem tartom meglepőnek, hogy az embereket,
mármint a polgári és a nemzeti érzelmű embereket ez a kérdés ilyen mélyen foglalkoztat, hiszen nagyon sokan gondolják úgy, nem is ok nélkül, hogy az elmúlt tízegynéhány esztendő legnagyobb rákfenéje éppen az, hogy a nyilvánosságban nem alakult ki egy olyan szellemi egyensúly, amely a különböző gondolkodások között egyébként indokolt volna. Sokan vagyunk úgy, akik úgy érezzük, hogy bizony elbillen a mai nyilvánosság szerkezete, a különböző értékrendek nem kapnak ugyanolyan teret, nem tudnak különböző értékrendet valló emberek gondolatai ugyanolyan eséllyel eljutni a különböző gondolkozású emberekhez. Ez probléma. Ez a magyar demokrácia egyik fontos problémája. Elég nagy baj, hogy 13 év alatt nem tudtunk ezen segíteni, és én magam is érzek némi felelősséget amiatt, hogy négy esztendő alatt nem tudtunk többet tenni, illetve nem tettünk többet ennek érdekében. Amit tettünk, az ugyan nem volt rossz, az iránya sem volt szerintem helytelen, egész egyszerűen kevés volt, nem jött létre az a médiaegyensúly, amiről gyakran beszélünk. Most nem a múlt az érdekes, talán mentegetőzésképpen, ha egyáltalán ez szükséges, annyit elmondok, hogy azért miután kétharmados törvényekkel védett területről van szó, egy egyszerű többséggel rendelkező kormánynak nem könnyű a helyzete, ha változtatni akar a kialakult állapotokon, de nem akarom azt mondani, hogy ne volna egyébként erre eszköztára. Tehát azért ha jobban fölkészülünk majd a jövőben, akkor nem lesz okunk arra, hogy a külső körülményekre hivatkozzunk az egyébként helytelen állapotok továbbélése miatt. De ezzel szeretném is bezárni a múltat. Ami a konkrét kérdést illeti: én nem tartom haszontalannak azt, hogy egy új sajtóosztály - hiszen erről van szó, hogy a Fidesz, a szövetség egy új sajtóosztályt állított föl, munkatársai, akik a sajtóval tartanak kapcsolatot, részt vesznek egy olyan - ahogyan Ön fogalmazott tréningen, én inkább gyakorlatot mondanék - egy olyan gyakorlaton, ahol balliberális, kétségkívül ilyennek mondható újságírók elmondják azt, hogy szerintük hogyan működik a média, amit ráadásul egyébként java részében ők működtetnek. Tehát ebből a szempontból tudni azt, hogy milyen csapdahelyzetek várnak az emberre, ha bemegy egy-egy ilyen műsorba, az hasznos dolog. Tehát én azt szeretném mondani, hogy nem javasolnám a közéleti szereplőknek, szövetségeknek, szervezeteknek, hogy ne tartsanak kapcsolatot, és ne hallgassák meg ilyen kérdésekben a balliberális nézetű újságírókat.

Stifner Gábor: Igen, csak itt egy fontos mozzanat kimaradt, mert az indoklásban, úgy tudni, az szerepelt, hogy azért baloldali liberális kollégáink tartják ezeket a gyakorlatokat, mert hogy az úgynevezett polgári, vagy jobboldalon nincsenek megfelelő képzettségű újságírók. Ez nyilván a nem baloldali és nem liberális kollégáinkat rosszul érinti.

Orbán Viktor: Szerintem ez a kijelentés, amit Ön idézett, akárki is mondta - én ilyet nem hallottam, de akárki is mondta ezt - az egész egyszerűen ostobaság. Ostobaság és kártékony. Önbizalomhiánnyal nem lehet küzdelemben részt venni. Tehát ha azt mondjuk, a mi gondolkodásmódunkhoz, meg eszméinkhez, értékeinkhez közelebb álló emberekről, hogy ők eleve versenyképtelenek, akkor zárjuk be a boltot. Gyáva népnek nincs hazája. Ráadásul, ha jól figyelem, mondjuk éppen az Önök rádióműsorát, ahol most ülünk, és tudnék hozni néhány televíziós műsort is példaként, azoknak a nézettsége és közkedveltsége nemcsakhogy nem marad el a balliberális műsorokétól, hanem időnként meg is haladja azt. Tehát nem indokolt ilyen kisebbrendűségi kérdés. Tehát ha ilyen elhangzott, akkor az egy butaság, ostobaság, rossz indok volt. De továbbra is fönntartom, hogy ilyen gyakorlatokat érdemes folytatni, és nemcsak a balliberális újságírókkal, hanem a többi, mondjuk úgy, hogy polgári, nemzeti vagy keresztény értékrendű újságírókkal is folytatni kell. Remélem, hogy ez majd így is történik.

Haeffler András: Talán jobban kell elmagyarázni az embereknek, hogy miért balliberális újságírókat kérnek föl okításra, tanításra. Sokan ezt félre is értik, mert azt mondják, úgyis terjed ilyen szóbeszéd, hogy a Fidesz- Magyar Polgári Szövetségen belül egy liberális szárny kerekedett felül, és lám-lám, itt a jele, ezért is kérnek föl balliberális újságírókat oktatásra. A Fidesz- Magyar Polgári Szövetség szervezése, építése úgy halad-e, mint ahogy azt Ön tavasszal várta, mikor az alakulás után itt volt?

Orbán Viktor: Azt javaslom a tisztelt hallgatóknak, hogy bánjanak inkább csínján a gyors ítélkezéssel, hiszen most egy szövetséget építünk föl, amelynek valóban egy új sajtórészlege is fölállt és amely túl van az első gyakorlatokon, képzéseken, melyek egyébként folytatódni fognak még hosszabb időn keresztül, és majd biztosan lesznek hírek arról is, hogy jobboldali újságírók is részt vettek ezeken a gyakorlatokon. Ami az Ön másik kérdését illeti, mint egy méhkas, most leginkább arra hasonlít a szövetség, hiszen éppen kiköltözünk a mostani, szűknek bizonyult épületből egy másikba, új részlegek jöttek létre, teljesen átalakítottuk a szövetség-építésnek eddigi módszerét, eszköztárát, olyan új elemek jöttek létre, amelyek korábban nem léteztek, tagozatok: Szabad Európa központ, Egészségügyi Egyeztető Fórum. Tehát azt a célunkat, amely az egész méhkasszerű átalakítás mögött van, miszerint az embereket szeretnénk meggyőzni arról, hogy a közélet nem a fejük fölött van, nem fölöttük, hanem közöttük van, ezt a célt, úgy érzem, hogy napról-napra megközelítjük. Tehát én nem vagyok elégedetlen az eddigi munkával, de még két-három hónapra bizonyára szükségünk lesz, hogy rendezett formában tudjunk majd működni. Ami pedig azt a szóbeszédet illeti, amit Ön is idézett, foglalkozzunk talán egy kicsit ezzel, hogy...

Haeffler András: A liberális szárny előretörésével.

Orbán Viktor: Természetesen ilyesmiről szerintem nincs szó, legalább is belülről ilyesmi nem látszik, de megértőeknek kell lennünk az ilyen véleményekkel szemben. Én nem vagyok híve annak, hogy egy mozdulattal lesöpörjük ezeket az érveket, mert ha az emberek ilyeneket gondolnak, annak oka van. Elsősorban az az oka, hogy mindenki érzi, hogy nagy különbség van egy 40-50 esztendős múlttal rendelkező baloldal és egy 40-50 évig betiltott, letaposott, magát újjászervezni akaró polgári nemzeti tábor között. És miután 1990-ben még Antall József nevével fémjelezve indult el ennek a polgári nemzeti és keresztény politikai közösségnek a föléledése, újjáépítése, ez még nem áll olyan biztos lábakon, mint a másik oldal, és ezért a mi híveink, akik velünk azonos értékeket vallanak, mindig félnek attól, jaj csak nehogy a dolog rossz útra menjen, a végén nehogy más kerekedjen ki belőle, mint amit szeretnénk. Tehát ez egy teljesen érthető reflex az Önök hallgatói részéről. Én csak azt tudom mondani, mint Rodolfó: figyeljék a kezemet. És egy dolgot tudok ígérni, hogy szemben Rodolfóval, nem fogom az asztal alá tenni a kezemet, hanem mindig az asztal fölött lesz, mindig készen állunk arra, hogy egy nyitott, a kommunikáció jegyében szót értsünk egymással, bármilyen kérdést föltehetnek, és én készen állok arra, mint az előbbi esetben is, hogy megpróbáljam megvilágítani, hogy mikor, milyen döntésnek mi volt szándékunk szerint az értelme. És akkor az egészet közösen fogjuk építeni, közös cél lesz, hogy ezt a közösséget fölépítsük, és akkor az ilyen vélemények majd szép lassan, nem megszűnnek, hanem elmaradoznak.

Stifner Gábor: Tizenvalahány éve azt lehet mondani, hogy minden oldal, minden párt meg szokta azt jegyezni, hogy azért a külpolitikában van egyfajta egészséges folyamatosság, és különösen például az uniós politikával kapcsolatban nagyon nagy eltérés nem mutatkozik a különböző pártok és különböző kormányok között. Megmaradt-e ez a kontinuitás az uniós csatlakozással kapcsolatban, vagy akár más ügyekben is a külpolitikában az elmúlt 18 hónap során?

Orbán Viktor: Már az elmúlt 18 hónapot megelőzően fölbomlott az a fajta egyetértés, amely korábban kialakult és egyre inkább látható, hogy különböző fölfogások jöttek létre az ország külkapcsolatainak kérdéskörében is. És úgy látom, hogy bár törekednünk kell egyetértésre, és van is néhány pont, ahol fontos lenne, hogy időről-időre megállapodjunk egymással, tehát a közélet szereplői megállapodjanak egymással, de inkább a vélemények sokszínűségének gyarapodására számítok. Ahogyan például már nem a csatlakozás kérdése az Európai Unióhoz való viszony kérdése, hanem az, hogy hogyan legyünk úgy tagjai az uniónak, hogy a magyaroknak jó legyen, ahogy a bekerülés közös vágyát fölülírja, meghaladja, megelőzi az a kérdés, hogy hogyan kell az érdekeinket jól képviselni az Európai Unióban, különösen amikor majd egy-egy konkrét kérdésről lesz szó, ott viták várhatóak. Itt inkább az a fontos, hogyha egy-egy magyar ügyről van szó, akkor az Európai Parlamentben a különböző pártokban helyet foglaló magyar küldöttek, magyar képviselők össze tudjanak majd fogni. Erre néhány ügyben látok esélyt. A kisebbségek a másik olyan kérdés, amelyben ma jelentős eltérés mutatkozik a közélet szereplőinek gondolkodásmódjában, hogyan tudjuk a legtöbbet tenni a határon túl élő magyarokért. Az előző kormánynak, a mai polgári erőknek van egy világos koncepciója, amely úgy hangzik, hogy a határokon átívelő nemzeti újraegyesítést kellene végrehajtani.

Stifner Gábor: Ehhez képest a külügyminiszter úr többször is elmondta azt, talán pontosan idézem, hogy az előző kormánynak sikerült az összes szomszédos országgal összevesznie.

Orbán Viktor: Ez is egy iskola, ez is egy gondolkodási iskola, amely azt mondja, hogy a szomszédokkal fönnálló viták rosszak. Én meg azt gondolom, hogy viták nélkül nem tudjuk képviselni a magyarok érdekét, mert ha így indulunk neki, hogy mindenben igazat kell adni a szomszédunknak, akkor az következik be, amit most megfigyelhetünk, hogy rituálisan és visszatérően rendszeresen megaláznak bennünket Bukarestben is, meg Pozsonyban is. És az ember már úgy kínosan feszeng a tudósítások, akár rádió, akár televíziós tudósításokat nézve és hallgatva, olyan kínos, ahogyan elbánnak velünk. A bolondját járatják velünk Bukarestben is, meg Pozsonyban is, és a magyar kormány semmit nem tud tenni annak érdekében, hogy elérje a céljait, sőt annak érdekében se tud tenni most már szinte semmit, hogy az emberek úgy érezzék, hogy mégiscsak karakán módon, gerincesen a magyar ügy mellett határozottan kiállva lépünk föl a nemzetközi porondokon. Nem ez az érzése az embernek. Tehát én ezért a hamis békesség, az álságosság helyett, amely azt próbálja elhitetni velünk, hogy nincsenek érdekkülönbségeink, jobb bevallani, hogy igenis Magyarországnak vannak saját érdekei. A szlovákoknak is vannak saját érdekei, meg a románoknak is vannak saját érdekei. Vannak pontok, ahol ezek összetalálkoznak a magyar érdekekkel, és vannak, ahol nem. És ott, ahol nem találkoznak össze, ott a magyar érdekek mellett ki kell állnunk, meg kell vívni az érvek csatáját, annak érdekében, hogy a végén a mi számunkra is elfogadható megoldások szülessenek. Ugyanez lesz az unióban is egyébként. Ott senki nem akarja helyettünk a magyarok érdekét képviselni. A magyarok ügye Brüsszelben is csak a magyaroknak lesz majd fontos. Ha ott is csak arra vágyunk, hogy mindenki dicsérőleg szóljon rólunk, és szép bizonyítványokat állítsanak ki rólunk, meglapogassák a hátunkat, akkor bajban leszünk, mert amikor majd komoly viták lesznek, akkor ahelyett, hogy a magyarokkal, mint az érdekeikért komolyan föllépő féllel számolnának, egyetlen kézlegyintéssel elintéznek bennünket, jó, a magyarokat majd lerendezzük. Így fognak velünk bánni, ha erre okot adunk. És ennek a levét nem a mindenkori külügyi diplomácia issza meg, hanem bizony azok a magyarok, akik itthon szenvedik el mindennek hátrányos következményeit.

Stifner Gábor: Miben és mennyiben változott a kedvezménytörvény az elmúlt másfél esztendőben?

Orbán Viktor: Részletek helyett elég, ha azt mondom, hogy amikor a státusztörvényt megalkottuk, akkor határokon átívelő nemzeti újraegyesítés volt a célunk. Ez határozta meg a tevékenységünk irányát. A mostani külügyi tevékenységet pedig a külügyminiszter úr már-már szomorúan legendássá vált mondata határozza meg, ami úgy hangzik, hogy merjünk kicsik lenni. Ezt komolyan gondolják, és ennek szellemében járnak el.

Stifner Gábor: Milyen esélyei vannak a kettős állampolgárságnak?

Orbán Viktor: Szerintem jó esélyei vannak. Érdekes módon az Európai Unió a kettős állampolgárságot sokkal könnyebben emészti meg, mint a státusztörvényt. Ugyanakkor nekünk figyelni kell arra, hogy a kettős állampolgárság nem ugyanolyan hatásokkal jár minden szomszédos országban. Különböző magyar közösségeink vannak, más a délvidéki, más a felvidéki, más az erdélyi magyar közösség helyzete, és minden közösségünk számára testre szabott megoldásokat érdemes találni. Ezért nem is rohannék előre, most a délvidéki magyarok kettős állampolgárságáról van szó, aminek az esélye szerintem jó. A szerbek elfogadják, sőt szerintem szolgálja az érdeküket, az ott élő magyarok akarják, az Európai Unió ezt jobban szereti, mint a státusztörvényt. Egyelőre a magyar kormányt kell még meggyőznünk arról, hogy ne hezitáljon, hanem tegye azt, amit a magyarok kérnek, mármint a délvidéki magyarok. Egy ilyen igénynek nem lehet szerintem hosszú időn keresztül ellenállni, vagy ha igen, akkor következmények nélkül ez nem maradhat majd, és ez visszaüt egy-egy közéleti szervezet támogatottságán. Tehát szerintem előbb-utóbb a józan ész fölülkerekedik majd a magyar diplomáciában is a kettős állampolgárság kérdésében.

Haeffler András: Múlt vasárnap Székelyföldön választás volt, mint azt a híradásokból is tudjuk, nem is simán. Ide tartozó kérdés, hogy Székelyföld, Erdély, autonómia, Európai Unió. Ha lehet egy percben válaszolni.

Orbán Viktor: Nem lehet egy percben válaszolni. Mondani lehet valamit, válaszolni nem. Leginkább azt tartom fontosnak, hogy ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy Romániában most több ízben is megsértették a magyarok emberi jogait, hiszen az Ön által idézett választásokat, az arra való fölkészülést végig kísérték atrocitások, emberi jogokat sértő föllépések, és nekünk, a magyar kormánynak is, de a magyar közélet minden szereplőjének Magyarországon is és Európa minden fórumán föl kell lépni a magyarok emberi jogainak megsértése miatt. Ezt egyébként meg is tettük Brüsszelben az Európai Néppárt legutóbbi ülésén, én ezt megtettem. Kormányzati szinten ugyanerre van szükség.
Stifner Gábor: Elnök Úr, már ott vagyunk ´56-nál, és annak méltó megünneplésénél, de talán még előtte nem méltatlan az ünnephez, hogyha az Ön minapi egri beszédének egyik vonulatáról ejtünk szót, arról a bizonyos új elemről, a falnak a lebontásáról.

Orbán Viktor: Úgy látom, hogy ma Magyarországon összefogásra van szükség. Semmi okát nem látom annak, hogy különböző meggyőződésű és világlátású emberek ne működhetnének együtt annak érdekében, hogy az ország rossz irányba történő sodródását közös erővel megállíthassuk, és nem látom okát annak, hogy ne tudnánk összefogni annak érdekében, hogy ne tudjanak visszaélni az emberek bizalmával úgy, ahogyan ez az elmúlt másfél esztendőben történt. Határozott kormányzati intézkedéseket kell kikövetelnünk annak érdekében, hogy a következő esztendőkben ne legyen nehezebb az élet Magyarországon, szükségtelenül nehezebb. Tehát én úgy érzem, hogy a párbeszéd ideje következett el, rá kell jönnünk, hogy a problémáink, a gondjaink gyakran közösek, az árak mindenkinek emelkednek, a munkahelyek elvesztése miatti bizonytalanság mindenkit gyötör, függetlenül attól, hogy milyen politikai értékeket vall a magáénak. Ezért szerintem érdemes, mégegyszer mondom, a sodródás, a rossz irányba történő sodródásunk megállítása érdekében érdemes összefognunk, ha nem akarjuk, hogy továbbra is a teljes bizonytalanság uralja a jövendőnket, azon mi, emberek tudunk a legtöbbet változtatni, hogyha elég erősek leszünk, ahhoz pedig össze kell fognunk. És ma még nem vagyunk elég erősek ahhoz, lássuk be, hogy ezt a változást elérjük, illetve kikényszerítsük. Az fontos dolog, hogy a polgári körökre, meg általában miránk az a jellemző, hogy mi nem valami ellen szoktunk összejönni, és nem valami ellen lépünk föl, hanem valamiért. Ennek a szellemnek kellene áthatnia a közéletet, ezért dolgozunk, Egerben is azért voltunk együtt olyan szép számban.

Haeffler András: Egységesen kellene tulajdonképpen ´56 emléke előtt is tisztelegni. 1956, a forradalom és a szabadságharc - az Ön megfogalmazása szerint mit üzen a mának?

Orbán Viktor: Egy pillanatra talán fölidézném Boross Péter miniszterelnök úr egyik közkedvelt példázatát, aki arról szokott beszélni, hogy 1848-at követően, tehát a fényes forradalmat és szabadságharcot követően is, egész addig, amíg az egykor különböző oldalon állt szereplők ott voltak a közéletben, addig nem lehetett egységes nézetet kialakítani 1848-´49-ről, mert az egyik oldalon lőttek, a másik oldalon meghaltak. Az egyik oldalon halálos ítéleteket hoztak, a másik oldalon meg kivégezték az embereket. Most ez nincs 1956-tal sem másképpen, ezért a még ma is élő szereplők ilyenfajta szembenállása természetes emberi dolog. És az a természetellenes, hogyha valakik meg akarják nekik mondani, rájuk akarják erőszakolni, hogy hogyan kell viselkedniük. Hát akiket halálra ítéltek, és mégis túlélték, akik nyolc, meg tíz éveket húztak le a börtönökben, azoktól nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy saját véleményük legyen ´56-ról, mert az a vélemény a saját életükről, meg saját sorsukról szól, s az ilyen emberek felé inkább nyitottsággal és megértéssel kell fordulni. Ami bennünket illet, mert ugye vagyunk mi is, akik 1956 után születtünk, akik nem voltunk ott az eseményeknél, föl kell tenni a kérdést, hogy nekünk mi közünk van ehhez az egészhez. Üzen-e nekünk egyáltalán 1956? Erre én két dolgot szeretnék mondani a magam korabelieknek, meg a nálamnál is fiatalabbaknak. Az első, hogy ne felejtsük el, hogy 1990-ben, amikor az orosz megszállás és a kommunista diktatúra után megalakult az első szabadon választott országgyűlés, akkor az első döntésünk arról szólt, hogy 1956 emlékét megörökítettük, mert a mai világ, amiben élünk, ez a demokratikus világ, ez 1956 alapjain áll. Nem tudjuk megérteni, hogy miért olyan a mai magyar közéleti berendezkedés, amilyen, ha nem értjük meg azt a kiinduló pontot, amit közösen választottunk egyébként 1990-ben. Ezért is érdemes foglalkozni ezzel, mert ez a mai világunkat is meghatározza. A másik dolog, amit a fiataloknak szeretnék tanácsolni, hogy miért érdemes ´56-ot jobban megismerni, hogy figyeljék azt, hogyha elmennek külföldre, mit tudnak rólunk a világban. és 1956-ot tudják rólunk. Ez mégsem egy egészséges dolog, hogy jobban tudják a világban, hogy hogy, s mint volt, mit jelentett Európa számára, az egész világ számára 1956, az akkori magyar hőstettek, mint mi magunk, akik egyébként fiatal magyarok vagyunk. Tehát ez egy másik ok, ami arra sarkal bennünket, engem is, hogy most például a soron következő ünnepségeken megpróbáljam valahogyan megfogalmazni azt a néhány gondolatot, amit ´56 megpróbál átadni, átadni sok évtized szakadékán keresztül megpróbál ide átkiabálni, elmesélni nekünk. Az ´56-os ünnepségeknek egyfajta szellemi megújulására volna szükség, mert túl azon, hogy főhajtás ilyenkor mindig indokolt, túl azon, hogy azon, hogy a túlélőket köszöntenünk kell, túl azon, hogy föl kell idézni az akkori eseményeket, azt is meg kell tudnunk fogalmazni - és ez nagyon nehéz dolog -, hogy az ´56 után születettek számára miért fontos ´56, mi az üzenet az ő számukra. Nem könnyű - nem akarom itt sajnáltatni magam - de higgyék el, nem könnyű olyan ünnepi beszédet mondani, amely a szokásos formaságokon túllépve, éppen ezt a lényegi kérdést próbálja megérinteni.

Haeffler András: Ugyanakkor az, ahol Ön is beszélni fog, a Széna tér, egy kicsit az ´56-tal való méltatlan bánásmód jelképe is, hiszen ott volt egy kert, ott voltak kopjafák, volt tér arra, hogy köszöntsük ´56-ot, most pedig egy emléktábla, és egy üzletközpont földszintjébe van beszorítva.

Orbán Viktor: Ezt már nem háríthatjuk át az oroszokra, sőt még a kommunistákra se lehet ezt a felelősséget oda utalni, mert hát ennyire futja. Tehát ´56 arra is alkalmas, hogyha az ember elmélyül, ahogy egy ünnepkor az szokás, vagy helyes, hogy egy kicsit magunkba nézzünk, és megnézzük, hogy mi mire voltunk képesek ´56 emlékét illetően. Ha megengedi, még egy dolgot mondanék, ha már a méltatlan dolgokat hozta szóba. Úgy látom, különböző hírek alapján, hogy nem zárható ki, hogy esetleg provokációk is lehetnek. Figyeljünk arra, hogy lehetnek provokációk, és arra szeretnék kérni mindenkit, hogy semmiképpen ne üljünk föl ezeknek, tehát mi, akik nem valami ellen, hanem valamiért szoktunk összejönni, ha lesz is provokáció, azt viseljük bölcsen, higgadtan és kellő emberi méltósággal. Ezt mindenkinek szeretném a figyelmébe ajánlani.

Haeffler András: Nagyon sok hallgató formált véleményt, Önhöz hasonlóan a Deák-háznál történtekhez.

Orbán Viktor: Én még arról nem formáltam, de szívesen elmondom, hogy mit gondolok felőle, ha lesz rá időnk.

Haeffler András: Pontosabban, hogy elítéli a tojásdobálást.

Orbán Viktor: Én nem ezt mondtam. Nehéz ügy ez, mert az ember egyfelől megérti a sok elkeseredettséget meg csalódottságot, meg azt, hogy az emberek úgy látják, hogy visszaéltek a bizalmukkal, és emiatt aztán radikálisan, ilyen formában is - mint látjuk - fejtik ki a véleményüket. Másfelől meg mégiscsak Deák Ferenc emléke és méltósága sokat nyom a latban. Tehát nehéz egy ilyen helyzetet jól megítélni. Én ezért úgy vélem, hogy az segít, ha jó kiindulópontot választunk. És válasszuk talán kiindulópontul azt, hogy Magyarországon ma demokrácia van. A demokráciának talán a szíve közepe a szólásszabadság. És hogyha a miniszterelnök úr mondani akar valamit az embereknek, akkor az a helyes, hogyha elmondhatja, mert szólásszabadság van. Az a miniszterelnökre is vonatkozik. Másfelől pedig az embereknek is joguk van elmondani a véleményüket, és a miniszterelnök úr meg helyesen teszi, ha meghallgatja azt, amit neki szánnak. Az a fontos, hogy ez ne egyszerre történjen, hanem egymás után, és ha nem vágunk egymás szavába, akkor nem állnak elő ilyen méltatlan helyzetek, mint ami most előfordult.

Haeffler András: Ha már a szólásszabadságot emlegette itt az imént, többen kérdezték, hogy mit szól az Önt illető levadászás kifejezéshez? Ugye elmondhatjuk azt, hogy ez is a "szólásszabadsághoz" tartozik?

Orbán Viktor: Meg is hallgattam. Biztos nehéz sorsú ember lehet az, aki elkeseredésében ilyen véleményt mond, mert ez egy súlyos kívánság. Én nem ismerem azt az urat, vagy hölgyet, aki ezt mondta, de biztosan sok gond lehet az életében, és keresi azt a valakit, aki ezekről a gondokról tehet, és akinek a keserűségét címezheti. Én csak azt tudom neki üzenni ismeretlenül, hogy a közéletben engem eddig mindig az vezetett, hogy az ilyen nehéz helyzetben lévő, gondoktól gyötört embereken valamilyen módon próbáljunk segíteni. Ha ezt nem tudtam jól elmondani neki, és ezért ezt ő nem érthette meg, valahogy mást látott az elmúlt négy év munkájában, akkor biztosan bennem van a hiba. Én igyekszem a továbbiakban is a nehéz helyzetben lévő embereknek olyan segítséget nyújtani a közéletben, amit a mindenkori szerepem, lehetőségeim megadnak. Nincs oka ennek a hölgynek vagy úrnak arra, hogy ellenségként tekintsem rám. Ha leülnénk egymással beszélni, kiderülne, hogy sokkal több közös cél van előttünk, mint amennyi kérdés elválaszt.

Haeffler András: Nagyon sok helyre szeretnék meghívni Orbán Viktort egy kis beszélgetésre. Jöttek kérések hozzánk is, hogy továbbítsuk. Önnek ezt a hallgatók engedélyével nem teszem meg, hisz nem ez a célja a beszélgetésünknek, de ezzel együtt olyan megfogalmazás is jött ezekkel a kérésekkel, hogy Orbán Viktort a Szövetségen belül valakik elzárják egyre inkább a nyilvánosságtól? Nagyon kevés helyre megy, úgy érzik az emberek, keveset jelenik meg.

Orbán Viktor: Most, hogy ide készültem Önökhöz, megnéztem, az elmúlt egy hónapban hol, miket beszéltem, mondtam, interjúban milyen álláspontokat fejtettem ki, és azt láttam, hogy nagyon sok helyen voltam az országban. Ha csak ezt az egyetlen hetet nézzük, amiből elvitt három napot a brüsszeli európai csúcs, akkor is voltam Demecserben, és a jövő héten is készülök, október 23-a okán egy, várhatóan sok ezer emberrel történő találkozásra. Én nem érzem úgy, hogy elérhetetlen lennék, inkább azt szeretném megértésképpen kérni a hallgatóktól, hogy azt lássák be, hogy egyfajta főmérnöki sátorban van inkább a helyem, szövetséget építünk ahhoz, hogy elég erősek legyünk, hogy az ország szekerét jó irányba fordíthassuk. Még ehhez nem vagyunk elég erősek, ehhez építkezni kell, és ehhez olyan emberekre is szükség van, akik terveket készítenek ehhez az építkezéshez. Nekem ma elsősorban ez a dolgom. Amikor meg majd elég erősek leszünk, meg megnyílik az alkotmányos lehetőség, hogy változtassunk a dolgok menetén, akkor nyilván gyakrabban fogunk majd találkozni. Addig is azt kívánom, hogy szervezzék magukat, jöjjenek össze, és erősítsék a szövetséget, erősítsék a jóakaratú emberek összefogását.

Haeffler András: Amikor legutoljára itt volt, akkor alakult meg a szövetség, és akkor azt mondta, hogy decemberben lesz a következő kongresszus. Most olyan hírek járnak, hogy jövő év áprilisára tolódik. Volt itt egy kérdés arra vonatkozóan, hogy a szövetség építése a megfelelő ütemben, az Ön szándékai szerint halad-e? Igaz-e, hogy áprilisra tolódik a kongresszus, és ha igen, akkor ez mit jelez?

Orbán Viktor: Márciusra. Azt jelenti, hogy legalább két hónappal több munka adódott, mint amit előre láttunk.

Stifner Gábor: Kedves Hallgatóink, a Vasárnapi Újság vendége volt Orbán Viktor, a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség elnöke. Elnök Úr, köszönjük, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével.

Orbán Viktor: Köszönöm szépen, hogy itt lehettem.

Forrás: Vasárnapi újság, 2003. október 19.