Az egyeztetésre bocsátott dokumentum rámutat arra, hogy a kis- és középvállalkozói szektor közvetlen exportból való részesedése elmarad az uniós részaránytól. Egy 2010-es uniós felmérés szerint az EU-27-ekben a kkv-k 25 százaléka exportált egy alkalommal a felmérést megelőző három évben, a magyar átlag eközben 18 százalékot tett ki.

A dokumentum kiemeli ugyanakkor, hogy a magyar többségi tulajdonú vállalkozások exportjából a kkv-k részaránya eléri a 45 százalékot, vagyis a magyar többségi tulajdonban álló vállalkozások exportjának mintegy felét ez a szektor bonyolítja le.

Rögzíti a vitairat egyebek között azt is, hogy a magyar gazdaság exportképességének és kiviteli teljesítményének javítása igényli az állam fokozott szerepvállalását több területen is, például az export földrajzi diverzifikációjának elősegítését erőteljes gazdasági diplomáciával.

A stratégia három irányt jelöl meg a külkereskedelmi kapcsolatok földrajzi diverzifikációra: az erőteljes keleti nyitást, az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, valamint a Kárpát-medencei Gazdasági Együttműködést.

A külgazdasági stratégia vitaanyaga a fő feladatok között említi a közvetlen külföldi tőkebefektetések ösztönzését is. A befektetés-ösztönzés területén is az Új Széchenyi Tervben kijelölt ágazatok - az egészségipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a biotechnológiai ipar, a járműipar, a megújuló energiák hasznosítására irányuló iparágak és a zöldgazdaság fejlesztése, a nemzeti kulturális örökséghez kapcsolódó turisztikai szolgáltatások, a logisztika, a regionális szolgáltató központok létesítése, a kutatás-fejlesztési beruházások - élveznek prioritást.

Az exportképesség megteremtését szolgáló új programok, intézkedések között a vitairat kiemeli a kereskedőház intézmény kialakítását, a képzéseket segítő exportakadémiát, az "Export házhoz jön" programot, az exportőrök adatbázisának összeállítását, a konzorciális együttműködések, klaszteresedések elősegítését, valamint a beszállítói kör erősítését.