Úgy általában Magyarországon már többé-kevésbé véget ért, az MSZP-ben, a baloldalon még nem a Gyurcsány-korszak. A szocialista párt viszonyait igen jól ismerő Csintalan Sándor jövőbe látó mondatát nem először idézzük. A sírt már megásta a bukott miniszterelnök mint a tavalyi kétharmados forgószelet keltő választói indulat felkorbácsolója.

Ne feledjük, több mint hatvan éve nem volt arra példa Magyarországon, hogy az alakváltó baloldali (kommunista-szocialista-liberális) szellemi, gazdasági érdekcsoport politikai képviselete nélkül lehessen alapvető ügyekben dönteni. Ezért a sokszor irracionális düh, a mértéket és országhatárokat nem ismerő brutális utóvédharc. Holott a frusztrált baloldal epeömlése a történelmi lehetőséggel jól-rosszul élni próbáló jobboldal helyett éppenséggel a 2008-as népszavazástól - egyelőre - a tavaly őszi önkormányzati választásokig tartó példátlan kudarcsorozata kovácsára, Gyurcsány Ferencre is irányulhatna. Ehelyett a nyilvánosság azt látja, hogy az MSZP önként és elszántan felsorakozik a végre az ügyészség látókörébe került politikus mögött.

A hála azonban nála sem politikai kategória: a demokratikusan megválasztott pártvezetés elleni aknamunka az "Orbán Viktor ügyészségével" vívott heroikus küzdelem idején sem szünetel. A Csintalan-interjú idején egyszer már legyőzte egy huszáros rohammal az MSZP régi elitjét, amikor a párt talpasait maga mellé állítva megpuccsolta a Medgyessy Pétert még a kádári MSZMP világából ismerős módszerrel megpuccsolókat. Ám a pártot végül nem tudta maga alá gyűrni.

Patthelyzet alakult ki, amelynek feloldására ismét csak ő rendelkezik forgatókönyvekkel, nem a régi elit támogatásával annak lassúságát és ötlettelenségét is megjelenítő pártelnök, Mesterházy Attila. A lapunk tegnapi számában megjelent hír a Gyurcsány közeli Demokrata Párt sajátos határozatairól és az érintettek reakciói azt sejtetik, hogy a volt miniszterelnök mindenképpen a jelenlegi pártvezetés és az MSZP elnevezés nélkül képzeli el a balliberális, "demokrata" jövőt. Ez világos (had)üzenet, az izgága Gyurcsány és a Mesterházy-féle vezetés között soha nem köttetik tartós béke, legfeljebb ideiglenes, hazug kompromisszum. Olyan hatalmi harc ez, amelyről nehéz elképzelni, hogy valamelyik fél teljes győzelmével zárul, hiszen ne feledjük, az a varázspálca, amivel a baloldal egykori vezére oly ügyesen trükközött 2004-ben az MSZP, 2006 tavaszán pedig a választóközönség előtt, már régen eltörött. Ahhoz viszont lehet még elegendő ereje, hogy abba a bizonyos sírba beletemesse a pártot.

Szerencsére mindez már nem Magyarország, hanem a szocialisták problémája. Sajnálatos viszont, hogy a kormánytól balra álló ellenzék a hatalmi küzdelem állásától függetlenül a bukott miniszterelnök kottájából játszik. Uszítás, konfliktusok szítása bármi áron. De saját híveinek is hazudik az az ellenzék, amely belátható időn belül elérhető célként az új alkotmányos rendszer megváltoztatását tűzi ki. Ettől a folyamatos gyurcsányi pártütés csak távolabb visz.