Ugró Miklós: Gyurcsány nyilván hamar rájött, ha a Sukoró-ügyben bíróság elé állítják, akkor a konkrét tények és események felvonultatásával nem megy semmire. Azok ellene szólnak. Azok alapján a végén könnyen a kóterben találhatja magát.

(...)

Vagy Gyurcsány szelleme már eleve ráhangolódott a koncepciós eljárásokra? Mindenesetre azt találta a leginkább célravezető szerepnek, ha politikai üldözöttet játszik, akinek közjogi terveit, döntéseit, tetteit kriminalizálni akarják. Mintha Sukoró a világon sem volna, ott nem is történhetett semmi, de neki még ehhez a semmihez sincsen az égvilágon semmi köze. Ez az alapállás azért is jól alkalmazható, mert gyanúsítottként nem köteles igazat mondani. Nyugodtan hazudozhat, így hazai pályán érezheti magát. (Megjegyzendő, az sem zavarja különösebben a hazudozásában, ha igazmondásra kötelezik.) Az ellene indítandó koncepciós per emlegetése valójában a koncepció része. A koncepciós védekezésé. Mert neki hasznos lehet, ha ezt a rossz csengésű fogalmat az ő ügyével összekötve sulykolják a köztudatba.