"Csillagász szerettem volna lenni, aztán matematikus, az egyetemre is matematika-kibernetika szakra jelentkeztem. Ebben a tudományban rendszerszemléletet kap az ember" - érzékelteti a laikus szemlélő számára a 40 esztendős, debreceni illetőségű fideszes politikus, hogy csak látszólagos az ellentmondás a tanintézeti muníció és jelenlegi foglalkozása között. Az elszakadás már a debreceni tudományegyetemen megkezdődik, ahol "alternatív kulturális műhelyt szerveztem a barátaimmal. Ez volt a Szép klub. Minden alkoholmentes volt és ingyenes" - jelzi, miben különbözött a kezdeményezés legalább felerészben az akkor megszokottaktól. Hiába az egyetemi diplomával 1987-ben kapott kitüntető emlékérem, a debreceni ifjúsági információs irodában helyezkedik el, és 1990-től már főállásban igazgat egy közösségi házat. Emellett beiratkozik a művelődési és felnőttképzési menedzser szakra is. A tanultakat 1996-tól a gyakorlatban is kipróbálhatja a derecskei Jóléti Szolgálat alapítvány direktori székében. De 1995-ben már indul az időközi önkormányzati választásokon is - igaz, "a számomra akkor még elfogadható" SZDSZ támogatásával, ám két év múltán ráébred, hogy mégis inkább a fideszesek között van a helye. Megérzése olyannyira helyes, hogy 1998-ban már a Fidesz parlamenti képviselőjeként tehet a honért. A szélesebb nyilvánosság a híressé lett ingatlanjuttatási albizottság elnökeként figyelhet fel rá, majd a frakció szóvivőjeként és rövid ideig államtitkárként is ismerkedhet szelíden interpretált éles iróniájával.
"Szeretek futni, és az Árpád-házi királyok fémpénzeit gyűjtöm" - említ két, testet és szellemet kondicionáló passziót. Felesége - aki könyvtáros-szociális munkás - most főállású mama. "Alig egy hónapja született harmadik gyermekünk. Mindegyik szülésnél jelen voltam" - említ egy emlékezetes momentumot a családjával egy debreceni kertvárosi társasház egyik nagyobb lakását birtokló politikus. "A lakás árát törlesztjük, a kocsinkat lízingeljük" - jelzi, hogy van még dolga bőven.

- Még 1999-ben mondta, "nem stílusom a kiabálás, az acsarkodás, a higgadt politizálás híve vagyok. És ezt a stílust a Fideszben látom megvalósulni..." Hogy látja: minden rendben?

- Véleményem ugyanaz: igyekszem továbbra is kritikus és igazságos lenni, és higgadtan reagálni a felvetésekre. Bár ez néha nehezemre esik, mert a politika hangneme a szocialistáknak a kampányban elindított, a másik felet lejárató stílusa miatt nagyon eldurvult.

- Mit jelent az, hogy nehezére esik a higgadtság? Kritizálják a pártban, mert túl puha?

- Nem, és nem is vagyok puha. Viszont sűrűn sétálok a gyerekeimmel az utcán, és közben megszólítanak. Van, aki valóban azzal jön, hogy ideje lenne még keményebben szólnom, de van, aki dicsér. Nekem nagyon fontos, hogy meg mernek állítani.

- Ez valóban figyelemre méltó. Mi az mégis, amit - stilárisan - leginkább a sajátjának érez?

- A legfontosabb, hogy ne személyeskedjek. Ha például a kulturális miniszter nyilatkozik a jövő évi kulturális költségvetésről, ne azt mondjam, hogy "a miniszter úr nem tudja, mit beszél", vagy hogy "a miniszter úr badarságokat beszél összevissza". Szebb így: "remélem, nem áll be a kormányzati propagandagépezet sorába".

- Most már legalább tudjuk, mi mögött mit kell értenünk. Nyilván nem azonnal volt kommunikációsan felvértezett, de kezdjük azzal, hogy mint egyetemi emlékéremmel is kitüntetett matematikai kiválóság, egy ifjúsági információs irodába ment dolgozni. Mitől volt egy ilyen - ismereteink szerint a KISZ menedzselte - intézmény jobb, mint a matematikusi karrier?

- A közösségi munkát az egyetem védőernyője alatt, éppenséggel a KISZ alternatívájaként kezdtük el. Ami pedig a matematikusságot illeti: bármennyire is nagy tisztelője vagyok mint tudománynak, nekem hiányoznak belőle az emberi viszonyok.

- A politikában ezt bőségesen megkaphatja. Ön eleve így képzelte el a jövőjét? Az ifjú értelmiségiekhez tartozott, akik legalább szűkebb pátriájukban a változások sürgetői voltak?

- Sok programban vettem részt, de a sors úgy hozta, hogy 1989 elején "visszatapsoltak" a második katonai szolgálatra. Ráadásul egy makacs fülbetegség kórházba kényszerített.

- Azért Orbán Viktornak a Nagy Imre temetésén mondott beszédét csak nem hagyta ki?

- Szerencsémre nem. Köszönöm, hogy rákérdeztek, mert ezt az élményt még soha nem idéztem föl. Engem lenyűgözött. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy miket mond...

- Végül csak meggyógyult, és belevetette magát a rendszerváltozásba. Igaz, nem mindjárt találta meg a helyes utat. Hogyan tévedt az SZDSZ közelébe?

- Az úgy történt, hogy elindultam az 1995-ös időközi önkormányzati választáson, a Szép klub kulturális egyesület jelöltjeként. Mondtam a Fidesznek, hogy induljunk együtt. Csakhogy ők úgy gondolták, inkább korábbi jelöltjüket indítják újra. Kettőt nem indíthattak. Más kérdés, hogy nem az illető nyert, hanem én kaptam több mint 43 százalékot.

- Jó lecke lehetett a Fidesznek. Nyilván tanultak belőle, hiszen azóta egymásra találtak. Mi volt a baja az SZDSZ-szel? Nem nyújtott megfelelő perspektívát?

- Politikai pályafutásom most már nyolcesztendős, és ebből csupán két év volt, amit ott töltöttem. Bízom benne, hogy ebben a beszélgetésben sem kap nagyobb súlyt huszonöt százaléknál. Amúgy is kevésbé érzem fontosnak, éppen az ott tapasztalt nihil miatt. Na jó, mindegyikőjüket nem bántanám meg, mert valóban nem mindenki érdemli meg.

- A lényeg, hogy az ország már fideszesként, az ingatlanjuttatási albizottság élén ismerte meg vonásait: ön volt, aki szelíd mosollyal söpörte le az asztalról a döntéseiket észrevételező tiltakozásokat. Például a kisgazda nőszövetségnek juttatott lőterek ügyében...

- Mindenben nekem volt igazam. Volt, ahol csak egy szervezet pályázott. Ilyen volt az ominózus eset is. Megjegyzem, javaslatomra, bárki nyert, az tizenöt évig nem idegeníthette el a neki juttatott ingatlant, és ha kiderül, hogy nem a célnak megfelelően használja, akkor az visszaszármazik az államra.

- Volt a magánéletében is merész, előremutató döntése: mindhárom gyermekének családnevét kiegészítette feleségének leánykori családi nevével. Mi volt a megfontolás?

- Úgy véltük, jó, ha a gyerekeink továbbviszik feleségem édesapjának a nevét. Nagyszerű ember volt, ám mivel két leánya van, nincs, aki továbbvinné a nevét.

- Ha már tradíciók: gyors emelkedése láttán nem berzenkedtek az önnél régebben a Fideszben lévők? Nem fél, hogy kipécézik, mint Gyurcsány minisztert a szocialisták?

- Ebben legfeljebb annyi párhuzam lehet köztünk, hogy legutóbb ő is szerepelt az önök rovatában. De komolyra fordítva a szót, fel sem merült, hogy emiatt támadjanak, elvégre sokan vannak a frakcióban, akik korábban az SZDSZ-ben politizáltak.

- És nyilván most már egységesen abban bíznak, hogy jelenlegi pártjuk győzhet majd 2006-ban. Lehet, hogy egyszer akár még kormányszóvivő is lehet?

- Nem hiszem, hogy a Fidesz vezetése jelenleg ilyesmiken gondolkodna. Magam sem gondolkodom ezen. Szeretnék 2006 után is egyéni debreceni képviselő maradni, és majd ha ott tartunk, a többit meglátjuk.

Lindner András-Horváth Zoltán - hvg
2003. október 25.