Tenk László amúgy ott született 1943-ban, ahol a modern magyar festészet. A most Romániához tartozó Nagybányáról egyenes út vezetett a budapesti képzőművészeti főiskoláig, ahol Bernáth Aurél keze alákerült az ifjú tehetség. Innen ugyan eltanácsolták, de művészi kvalitásait nem vonta kétségbe már akkor sem senki. Tenk jobbára tájképeket és városképeket fest a perspektíva szabályainak megfelelően, mégis kicsit szürrealisztikusan, expresszionista hatásokkal. Harsány színekkel, erős kontúrokkal, hangsúlyos fény-árnyék játékokkal készülnek a mester vásznai, de tervez üvegablakot és mozaikokat is hasonló stílusban.

A művészetbarátok mellé 2001-ben a Munkácsy-díjjal megérkezett a szakma elismerése is, amit hét év múlva a rangos M.S. mester-díj követett.

Aztán az utcai tárlat megnyitásán, látva a korosodó mestert, biztosak lehetünk abban is, hogy örül annak, hogy színeket vihet a szürke panelek által szorongatott Kórház utcába, no és az arra járó emberek életébe is.