Az Adevarul című román napilap keddi számában beszámol Ioan Rus román belügyminiszternek (a kormányzó Szociáldemokrata Párt alelnökének) egy parlamenti interpellációra adott válaszáról. Az interpellációt a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) egyik honatyája terjesztette elő. A "hivatalos" válaszban - amely a belügyminiszter aláírását viseli - az olvasható: az emlékmű felállításával kapcsolatosan figyelembe kell venni, hogy az milyen
súllyal esik latba a román-magyar viszony területén mind diplomáciai szempontól, mind pedig a helyi etnikumközi viszonyt illetően.
E válaszhoz azonban a belügyminisztérium egy "dokumentációt" mellékelt, amelyet azonban Ioan Rus nem írt személyesen alá, de amelyet a tárca tartalmilag felvállalt. Ennek a dokumentációnak a szerzői kifejtik: az 1849-ben Aradon kivégzett tizenhárom aradi tábornok (akikről a lap megjegyzi, hogy csupán hárman vallották magukat magyarnak) az erdélyi románok szemében a legvéresebb erőszakos cselekményeket jelképezi. E cselekményeknek állítólag az volt a céljuk, hogy a "többségi lakosságot" szolgasorba taszítsák.
A dokumentáció szerzői szerint a tábornokok nevéhez fűződő terror valóságos "népírtással", azaz negyvenezer román meggyilkolásával és több mint háromszáz falu felgyújtásával végződött. A belügyminisztérium által csatolt iratok szerint az aradi emlékmű (amelyet a románok "Hungária Emlékműnek" neveznek) a fasiszta típusú revizonizmus jelképe, ezért az a háborús emlékművekről rendelkező romániai törvénybe ütközik. Ugyancsak ellentétben áll a 2002/31 számú rendelettel, amely tiltja a fasiszta jelképek köztérre helyezését - áll a belügyminiszteri válasz mellékletében, amely úgy fogalmaz: a magyar hatóságok 1990 után megpróbálták rákényszeríteni Romániára az emlékmű felállítását, de a román kormány válasza "megfelelt a többségi lakosság várakozásinak".
A belügyminisztériumi anyagban az olvasható: a szoborcsoport visszaállításáért folytatott "gyötrő kampány" csak fokozza a feszültséget Románia és Magyarország kapcsolatában, nem kedvez az enyhülési folyamatnak. Ezért a minisztériumi melléklet szerzői szerint az lenne a legreálisabb megoldás, ha az emlékművet átadnák a szomszédos Magyarországnak, vagy valamelyik magyar többségű romániai körzetben helyeznék el zárt térben (múzeumban vagy templomban).
Az 1890-ben felállított, az aradi vértanúk emlékét idéző emlékművet, Zala György alkotását 1925-ben bontották le, egy sporttelep melletti gödörben tartották, majd 1964 után a szoborcsoport elemei bekerültek az Aradi Várba. E "várfogságából" az emlékmű csak 1999 októberében szabadult ki, azóta a minorita rendház udvarán áll. Bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a román kormánypárt megállapodása kilátásba helyezte a szoborcsort köztérre helyezését, az előkészületi munkálatokat a helyi szakhatóság központi sugallatra felfüggesztette. A "szoborügyet" nem sikerült megoldani sem Ion Iliescu román államfő budapesti, sem Medgyessy Páter miniszterelnök bukaresti látogatásán.

MTI - fidesz.hu