Faggyas Sándor: Az új ember virtuális (online) világban él, márpedig a billentyűzet és az egér érintése nem ugyanazokat az idegsejteket mozgatja meg, mint a kézírás és a valódi emberek érintése. Az új generációk nyelve hamarosan olyan távol lesz a mienktől (ötven-hatvanasoktól), mint a mai nyelv a korai középkorétól - írja egy francia filozófus. Új nyelv? Vajon el lehet-e gondolni és mondani, s meg lehet-e érteni az új médiageneráció virtuális, neoprimitív nyelvén például Arany János e sorait: "E mélység fölött az értelem mér-ónja, / Mint könnyü pehelyszál, fönnakad, föllebben: / De a lélek érzi, hogy az örvény vonja, / S a gondolat elvész csodás sejtelemben. / Nem-ismert világnak érezi nyomását, / Rettegő örömnek elragadja kéje, / A leviathánnak hallja hánykodását... / Az Úr lelke terült a víznek föléje." Vagy el lehet-e ültetni a szavunkat - ha egyáltalán - meghallgató és többé-kevésbé felfogó honfitársaink elméjébe, hogy miként a 16-17. században a három részre szakított, széthullott országban, vagy a trianoni csonka-Magyarországon a magyar nyelv és a keresztyén hit tartotta életben a nemzet lelkét és testét, ma is a naponta megújuló régi nyelvünk és hitünk erősíthet, tarthat, menthet meg minket.