Az ünnepi közgyűlés végén leleplezték a templom falán lévő három emléktáblát. Az egyik arról emlékezik meg, hogy a Deák téri evangélikus templom 200 éves, és a múltban három nyelven - magyarul, németül, szlovákul - hirdették az igét. A második tábla Jan Kollár "nyelvteremtő" lelkészre, a harmadik pedig Székács József püspökre és Győri Vilmos lelkészre, íróra emlékezik.

Az MTA elnöke a közgyűlésen szólt arról, hogy 1842-ben a Deák téri evangélikus gyülekezetnek ötszáz német, kétszáz szlovák és száz magyar tagja volt, az itt szolgálatot teljesítő Székács József pedig a nyelvi türelem gyakorlásának és az anyanyelv használatának egyik példaadó szorgalmazója volt.

Pálinkás József utalt arra: Székács József 1830-ban Vörösmarty Mihály újságjában publikált, majd Lipcsében doktorátust szerzett Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének lefordításával; 1836-ban, 27 évesen az MTA levelező tagja lett.

Székács József 1837-től a Deák téri gyülekezet lelkészeként tevékenykedett, az 1838-as árvíz után pedig árvaház és gimnázium létrehozásában is közreműködött - hívta fel a figyelmet.

Mint mondta, Győri Vilmos író, lelkész tanulmánya is a felekezeti türelem szép példája, mert evangélikus iskolái után a piaristáknál érettségizett. Cervantes Don Quijote című munkájának lefordításával vált 1872-ben, 34 évesen az MTA tagjává.

"Életük és munkásságuk büszkesége az evangélikus gyülekezetnek, a magyar nemzetnek és az MTA-nak" - fogalmazott, majd annak az óhajának adott hangot, hogy "nemzetünknek, az MTA-nak sok hozzájuk hasonló fiatal, a nemzetért és a közösségért tenni tudó, híven szolgáló, becsülettel helytálló tagja legyen".

Karl Schiefermair, az Ausztriai Evangélikus Egyház főtanácsosa arra emlékeztetett: 1811-ben nemcsak a templom felszentelésének örömét élhették át a hívek a Deák téren, hanem egy államcsődöt is. Az 1848-49-es szabadságharc az evangélikus egyházból is sok áldozatot szedett, majd a XIX-XX. század fordulóján a kivándorlási hullám számszerűleg is nagy veszteséget okozott - sorolta az egyházközséget érintő megpróbáltatásokat.

Mint mondta, a két világháború építészeti és lelki szempontból egyaránt "romokat hagyott maga után az egyházban", s "az egyházi élet, a teológiai gondolkodás újrarendeződése még 1989 után is tart".

Meglátása szerint a mostani háromnyelvű ünnepi alkalom "az együttműködés és egymás megértésének szép példája", hogy "az evangélium azon a nyelven hirdettessék, amelyen meg is értik".

Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház püspöke azt mondta: Jan Kollár evangélikus lelkész, költő bekapcsolódott a szlovák kulturális életbe, de tevékenysége "nemzetiségeken átívelő" volt. Jan Kollár 1819 és 1849 között szolgált a Deák téren evangélikus lelkészként, ekkor meghívták a bécsi egyetem szláv tanszékére professzornak - tette hozzá.

A szlovák püspök rámutatott: Jan Kollár lelkészi hivatala alatt a Deák téri templom fontos központtá vált a pest-budai nemzetiségek számára, és ő konfirmálta Petőfi Sándort is. Fontosnak tartotta az evangelizációkat, az Istenhez és egymáshoz való kötődést, a szlovák iskolásoknak pedig olvasókönyvet írt - jegyezte meg.

Az ünnepi eseményen részt vett Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete, az emléktábla-avatáson megjelent Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője is.

Pünkösdvasárnap este tartják a Deák téri evangélikus templomban a Bach-hét zárórendezvényét, felcsendül a 200 évvel ezelőtt a templom felszentelésére komponált kantáta részlete is.

A Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban Első kövek - élő kövek címmel kiállítás nyílt a 200 éves jubileum alkalmából; a tárlat október 31-ig, a reformáció ünnepéig lesz látogatható.