Alexa Károly: A megfeketült ég a csíksomlyói zarándoklat fölött, de alatta az ernyők és esőkabátok leírhatatlan színegyüttese. A felhőszakadásban egymás kezét fogó öregek és fiatalok éneke. Rég nem látott ismerősök egymásba borulása. Egy klézsei asszony innen, Moldvából románul meséli az életét, de amikor férje halálához ér, ezt mondja: nyakamba szakadt az iga. És nem azt mondja, hogy megy, hanem azt, hogy csán, és nem kiscsibe, hanem pisleny. Ősi nyelvünk szavai áradnak felénk, századok áradnak felénk, miközben a láb táncra mozdul.