A biodiverzitási szabályozással arra a jelenségre kíván reagálni az unió, hogy rohamosan csökken a világon fellelhető fajok száma, ami a jövőt veszélyeztető tényező. A - Fazekas Sándor megfogalmazása szerint "hosszas és drámai vitában" - végül elfogadott dokumentumban felszólították az Európai Bizottságot, az EU legfőbb végrehajtó testületét, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetési keretelőirányzat (uniós szakzsargonban: pénzügyi perspektíva) kidolgozásakor építsék be a tervek közé a biodiverzitás érdekében szükséges intézkedéseket, valamint vegyék figyelembe a tagországok hozzájárulását a biodiverzitási stratégia megvalósításához - különösképpen a Natura 2000 hálózatnak - nyújtott tagországi hozzájárulásokat.
Janez Potocnik környezetvédelmi EU-biztos elégedetten nyilatkozott a vita kimeneteléről, és hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli a magyar EU-elnökség erőfeszítéseit, amelyek az európai bizottsági javaslatok elfogadtatására irányultak.
"Bár a Bizottság szívesebben látott volna - különösen rövid távra szólóan - ambiciózusabb célkitűzéseket a tagállamoktól, elégedett vagyok azért, mert a következtetések megfelelően jelzik, hogy az EU komolyan veszi a biodiverzitásbeli veszteségek ügyét" - fogalmazott nyilatkozatában Potocnik. Az EU-biztos szerint a biodiverzitás, a fajok sokszínűsége "nem csupán a természetkedvelők hobbija", hiszen az ökoszisztéma sorvadása a hosszú távú gazdasági tervezést is gátolja. Kiemelte a biodiverzitás fontosságát a beporzással és a vízgazdálkodással összefüggésben.
A miniszterek elfogadták az integrált vízgazdálkodással, az európai vizek jövőjével összefüggő közös következtetéseket is.
A keddi ülésen beszámoló - úgynevezett előrehaladási jelentés - hangzott el az eddigi egyeztetések eredményeiről a génmódosított organizmusok (GMO) termesztéséről szóló uniós rendelettervezet ügyében. A kérdés az, hogy tagállami hatáskörbe kerüljön-e a GMO-termesztés engedélyezése, illetve hogy milyen jogcímeken lehet adott esetben megtagadni a genetikailag módosított növények termesztését.
Magyarország számára - mondta Fazekas az MTI-nek adott különnyilatkozatában - megfelelő az a megoldás, ha tagállami hatáskörben születhetnek döntések. Arra a felvetésre, hogy mindemellett sem lehet kizárni a határon átnyúló hatásokat, a miniszter elképzelhetőnek mondta, hogy akár kétoldalú megállapodások alapján határ menti védőzónákat alakítsanak ki.
A miniszter a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kérdésben egyelőre nincs minősített, csupán egyszerű többség, és a témát a lengyel elnökség viszi tovább.
A környezetvédelmi tanácsülésen foglalkoztak a veszélyes anyagokkal, illetve azokkal összefüggő baleset elleni védekezéssel kapcsolatos uniós szabályozással is.
Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter elnökletével vitát folytattak a miniszterek az úgynevezett távlati klímacélokról. Ezek a célok arra irányulnak, hogy csökkentsék a légkör felmelegedését - és ennek következtében éghajlatváltozást - okozó gázok, főként a szén-dioxid-kibocsátását, ami jelentős technológiaváltást igényel.
Az Európai Bizottság egészen 2050-ig szóló távlati célkitűzés-javaslatokat dolgozott ki. Az 1990-es kibocsátási értékeket alapul véve, köztes célként 2020-ig 25 százalékos, 2030-ig 40 százalékos, 2040-ig 60 százalékos kibocsátás-csökkentés szerepel a bizottsági javaslatban. E menetrend szerint 2050-ben elérnék a 80 százalékos kibocsátás-csökkentést az 1990-es szinthez képest. Uniós diplomáciai források szerint az erősen a szénre alapozott lengyel gazdaság prioritásai miatt Lengyelország túlzottan radikális elgondolásnak tartotta a bizottsági javaslatokat. Így az erről folytatott vitáról nem tanácsi, hanem elnökségi következtetéseket tettek közé. A dokumentum megerősíti a 2050-re vonatkozó, legalább 80 százalékos kibocsátás-csökkentési célkitűzést.